Vezérigazgató Úr! Kancellár Úr! Tisztelt Tanárnők és Tanár Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én is szeretettel köszöntök mindenkit itt, a Rákóczi Szövetség rendezvényén, ahol magam is vendég vagyok. A kormány nevében is szeretettel köszöntök mindenkit, aki ezen a programon részt vesz, és aki úgy gondolta, hogy helyes és indokolt az, hogyha a nemzeti összetartozás évének kezdetén valóban ilyen létszámban a Kárpát-medence valamennyi pontjáról magyarok összejönnek. Azt kell, hogy mondjam, ritkán lehet ennyi magyar fiatalt együtt látni. Az pedig külön dicséri a Rákóczi Szövetség programszervezőit, hogy ilyen rövid idő alatt alkalmazkodtak azokhoz a rendkívül megnövekedett igényekhez, amelyek szintén azt mutatják, hogy ezekre a programokra nagy igény van.
Két évfordulót is ünneplünk, illetve az egyikre most már emlékezünk idén. A rendszerváltozás 30 éves. Ennek köszönhető, hogy a Rákóczi Szövetség 30. születésnapját is nemrég ünnepeltük, és 100 évvel ezelőtt történt a trianoni békediktátum, amelynek közvetlen következménye az, hogy ma úgy vannak itt együtt 600-an magyarok, hogy legalább 5, de lehet 6 országból érkeztek. Aligha van még Európának olyan országa és olyan nemzete, ami ezt olyan könnyedén értené meg, mint mi, akiknek teljesen természetes, hogy ha az ország határait elhagyjuk, akkor még 100 kilométerekre attól is összefüggő területek vannak, ahol kizárólag magyarok élnek. Ezt a nemzetünk nagyon megszenvedte az elmúlt 100 évben, de már amikor a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt 2010 júliusában elfogadtuk, akkor azt próbáltuk keresni és célként kitűzni, hogy 90 évvel e nemzeti tragédia után hogyan tudja a magyarság az ebben a helyzetben rejlő előnyöket a maga javára fordítani. Hiszen ne felejtsük el, hogy ennek köszönhetően a határon túli magyarság életösztöne rendkívüli mértékben megerősödött! Ennek köszönhető, hogy 100 év után is meg tudtunk maradni, és 100 év után is ilyen sokan vannak, akik a határon túli területen magyar iskolába járnak. A magyar állam ma már elég erős ahhoz, hogy ezt erejéhez mérten támogassa, és vannak olyan civil szervezetek, valóban fontos társadalmi hivatással rendelkező civil szervezetek, mint a Rákóczi Szövetség, amely pedig összeszervezi azokat az alkalmakat, amikor valóban a világ magyarsága és a világ magyarságának legfiatalabb része találkozhat.
Annak is örülünk, hogy itt Budapesten került sor erre a találkozóra. A következő 2-3 nap mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy a várossal az eddiginél is talán mélyrehatóbban megismerkedhessen. Az is biztos, hogy pótolhatatlan, rendkívül fontos és alig szavakba önthető, hogy azok az emberi, baráti kapcsolatok, amelyek létrejöhetnek, azok évtizedeken keresztül szolgálhatják a magyar-magyar összetartozást.
Az elmúlt 10 évben nagyot léptünk előre ezen a területen. Ne felejtsük azt el, hogy 90 évnek kellett eltelnie Trianon után ahhoz, hogy újra közjogi kötelék jöhessen létre a határon túli magyarság és a magyar állam között! Az állampolgárság felvételének a lehetősége ezt teremtette meg, és ma büszkén számolhatunk be arról, hogy mintegy egymillió-egyszázezer magyar volt, aki élt ezzel a lehetőséggel, aki úgy gondolta, hogy ennyi idővel az elszakítottság kezdetét követően a 3-4. generációnak is érdemes ezt a köteléket újra létrehozni a magyar állam és a magyarok között.
Arra szeretnék mindenkit biztatni, hogy a következő években is azok a fiatalok, akik a 18. életévüket töltik be és eddig szüleik döntései következtében még nem kapták meg az állampolgárságot, ezt utána, a 18 éves kor után saját döntéssel tegyék meg. Tehát a magyar állam örül annak, hogyha a magyarok az állampolgárok közé tartozhatnak. Különösen örülünk ennek azért, mert a magyar történelemnek a 20. században hosszú évtizedeken keresztül olyan korszakai is voltak, amikor nem csupán az állampolgárság, mint remény, vágy, lehetőség nem merülhetett föl, hanem magyar és magyar közötti kapcsolattartás is gyakorlatilag reménytelen volt.
Ha belegondolunk abba, hogy sokan kettős elnyomottságot kellett, hogy átéljenek 1990-et megelőzően, hiszen részben kommunista diktatúrában éltek, mint a térség valamennyi országának lakói, részben pedig nemzetiséghez, kisebbséghez tartozás folytán is elnyomottnak számítottak saját diktatúrájukban élő hazájukban is, akkor láthatjuk, hogy milyen túlélési ösztönre és képességekre volt szükség ahhoz a mi nagyszüleink, szüleink generációjának, hogy ma itt lehessünk és ma ilyen sokan legyenek itt, akik más államok fennhatósága alatt nőttek föl és már szüleik, sőt, sok esetben nagyszüleik is más államok fennhatósága alatt születtek. De ma is egy nyelven beszélünk és értjük meg egymást, és pontosan tudjuk, hogy mit jelent magyarnak lenni, mit jelentett a 20. században, és azt is tudjuk, hogy nagyon nagy mértékben függ tőlünk, hogy mit jelent majd a 21. században magyarnak lenni. És ahogy a 20. századot Magyarország és a világ magyarsága elvesztette, úgy az a közös feladatunk, hogy a 21. századnak együtt lehessünk nyertesei.
Az újra egyesülő Európával nagyon sok gondunk, bajunk, vitánk van, de azt nem lehet elvitatni, hogy az Európai Unióhoz való tartozás és csatlakozás a határok légiessé válásával járt együtt. Ez még nem történt meg a schengeni övezethez tartozás folyamatos elhalasztásai miatt Romániában, illetve az Európai Unióba való belépés minden korábbinál nagyobb nehézségei miatt Szerbiában. Ott azt reméljük, hogy a következő években megtörténik, és akkor valóban fizikai határ a magyart a magyartól nem választ majd el. A magyar kormány erre törekszik, ezért is támogatja Romániának a schengeni csatlakozását, és tesz meg mindent annak érdekében, immáron egy magyar biztossal az Európai Bizottság soraiban, hogy Szerbia is a lehető leggyorsabban csatlakozhasson az Európai Unióhoz.
De azt is látjuk, hogy magyar ügyeket mások nem fognak képviselni, a magyar érdekekért a magyar kormánynak, a világ magyarságának kell kiállnia akkor is, hogyha ez nagyon sok kritikával, meg nem értéssel jár, akkor is, hogyha még a magyar nemzetnek is vannak olyan részei vagy vannak olyan magyar állampolgárok is, akik ezt nem értik meg, akik úgy gondolják, hogy nekik ugyanolyan vagy még fontosabb partnereik lehetnek – Szlovákiában szlovák vagy Romániában román pártok –, mint amilyen fontosak az ottani magyar érdekképviseleti szervezetek. A magyar kormány ezt a hozzáállást mindig is egyértelműen elutasította. Mi úgy gondoljuk, hogy magyar érdekképviseleti szervezetek és azok a magyar civil szervezetek, amelyek sokat tesznek a világ magyarságáért, illetve egy adott országrészben a magyarságért, azok természetes és állandó partnerek, amelyek a magyar állam támogatását megérdemlik.
Azt szeretném végül mondani, hogy ez az év számtalan megemlékezésre ad alkalmat. Egyszerre tudunk arra gondolni, hogy ebben a térségben 30 éve élhetünk szabadon, tehát a jelen lévők nagyrésze már egy szabad világba született. Már nem kellett azzal az elnyomással szembesülni, rabsággal szembesülni, amit a kommunizmus, a kommunista diktatúra jelentett. A kilátásai az életnek sokkal szélesebbek, tágasabbak, sokkal több lehetőséggel teliek, mintsem ezelőtt 30-40 évvel voltak. És ugyanakkor arra is ebben az évben kell emlékeznünk, hogy 100 évvel ezelőtt ez az ország a területeinek a kétharmadát vesztette el. Azt tudjuk mondani, hogy a világ magyarsága rajtunk múlik, hogy milyen mértékben tart össze, hogy milyen a számaránya és milyen jövőt tervez magának, és mindazok az összejövetelek, ahol magyarok magyarokat ismerhetnek meg, ahol határokra tekintet nélkül lehetünk együtt, arra kínálnak alkalmat, hogy olyan hosszútávú szövetséget hozzunk létre, amelyek a 21. században sikeressé teszik a magyarságot, amelyek azt garantálják, hogy a 21. századnak – szemben a 20. századdal – ne a vesztesei, hanem a győztesei legyünk. Ehhez kívánok sok sikert, és ebben a tevékenységben köszönöm szépen azt a nélkülözhetetlen segítséget, amelyet a Rákóczi Szövetség nyújt mindannyiunk számára!
Köszönöm szépen!
