Tisztelt Kormánymegbízott Úr! Alelnök Asszony! Igen Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ismerős lehet ez az érzés azok számára, akik a Nemzeti Kastélyprogramban és a Nemzeti Várprogramban dolgoznak. Ismét, ebben az évben immáron sokadjára, egy megújult kastélyépületnél állunk. Ismét azzal szembesülünk, hogy egy méltatlanul elfeledett, veszni hagyott, pusztulásra ítélt épületből valami nagyszerű születik újjá, és örülhetünk annak is, hogy ez a nagyszerű itt és most kezdődik. A program első ütemében 60 milliárd forint ráfordításával 30 műemlék, 18 kastély és 12 vár, a vidéki Magyarország gyönyörű kincsei nyerik, nyerték vissza régi szépségüket, és kapnak ez által új küldetést: egy kisebb térség lakóit kell szolgálniuk. Sok év munkája után elérkeztünk az avatáshoz. Elkészül mindaz, ami hosszú éveken át szakemberek tömege dolgozott. Ma ide, Bajnára azért jöttünk, hogy lássuk, mire jutottunk a nevezetes Sándor-Metternich kastéllyal. A magyar, az osztrák-magyar és a közép-európai történelem egy újabb fontos darabja kerül ma a helyére. Ez a gyönyörű kastély egy elsüllyedt világot mutat meg nekünk. Egy darab XIX. század elevenedik meg előttünk. Képet alkothatunk arról, milyen is volt egy ilyen, az ország és a birodalom sorsára, gazdasági életére nagy hatást gyakorló mágnás család élete. Láthatjuk, milyen szálak vezetnek Bajnáról Budára és Pozsonyba, Bécsbe, Londonba és Párizsba, vagy éppen Itáliába és vissza. Láthatjuk, hogy ezek a szálak milyen élők voltak egykor, és remélem, a mai alkalom is okot ad arra, hogy megtapasztalhassuk a jövőben, hogy milyen jövő áll ezek előtt az épületek előtt, miként tudják hirdetni azt, hogy e kulturális nagyság nem csupán a múlt, hanem a jelen és a jövőnek is része. Láthatjuk a magyar lovaskultúra meghatározó alakját, Móric grófot, és megismerhetjük az Ördöglovas legendáját. Láthatjuk a XIX. századi divat világát, és azt, hogy ez miként alakította egy bajnai grófkisasszony, ezen keresztül miként alakíthatta Európa ízlését és öltözködését. Láthatjuk egy családtörténet érdekes, néha gyönyörű, néha egészen megrendítő fordulatait, és miután bebarangoltuk a kastélyt és a parkot, joggal érezhetjük úgy, hogy egy kicsit többet tudunk a bajnai életről, többet tudunk ennek az országnak a sorsáról, és többet tudunk arról, hogy Bajna és az a kastély mivel járult hozzá ehhez. Érdemes felidéznünk a kastély XX. századi sorsát. Azt, hogy miként lett segélyhely a második világháborúban, miként fosztották ki a visszavonuló és előre törő csapatok. Azt, hogy miután elkergette azt a családot, amely évszázadokon át építette és gondos gazdája volt, a kommunisták nem tudtak semmit sem tenni ezzel az épülettel, hiszen sem TSZ-irodának, sem gépállomásnak nem volt alkalmas. Érdemes felidéznünk azoknak az elkötelezett embereknek a sziszifuszi küzdelmét, akik a rendszerváltoztatás idején próbálták menteni a menthetőt, és bár akkor nem járhattak sikerrel, ami a teljes felújítást illeti, de nélkülük sokkal nehezebb lett volna ennek a kastélynak a felújítása, a lovarda és a park teljes megújulása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

– Az emberek, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az emberek, akik a történelmet csinálják, nem rendelkeznek elég idővel ahhoz, hogy le is írják azt – mondta az Ördöglovas apósa, Metternich herceg. Nagy szükségünk van tehát a történészekre, művészettörténészekre, levéltárosokra, hogy az emlékek őrei legyenek. Ismerjék és értsék az efféle épületekben rejlő múltat, és segítsenek megőrizni és közzétenni mindazt, amelyet ezek az épületek magukban hordoznak! A múlt, a kastélyprogram nagyszerű vállalkozásban korábban soha nem látott lehetőséget kap. Művészettörténészek, történészek és levéltárosok tárják fel egy-egy épület históriáját. Ők látják a legpontosabban, hogy miként nőtt ki a múltból a jelen, és ők látják, hogy mennyi minden különlegességet tudnak hozzátenni az előttünk járók a mi életünkhöz. Ha figyelünk mindarra, amit mondanak, nemcsak a múltat értjük jobban, hanem olyan értékeket is fellelhetünk és visszaállíthatunk a műemlék épületekben, amelyek egyedül erre a helyre jellemzőek, és különleges vonzerővel bírnak. A múlt eszmei értéke felbecsülhetetlen, turisztikai szempontból pedig - és ez már a jövő feladata – kifejezetten jövedelmező lehet. Ezért készítik a kastélyprogramban az épületek, az építészek a rekonstrukciókat a történelem kutatóival szorosan együttműködve, ezért tűztük ki célul, hogy a múlt értékeinek helyreállítása a jövendőben is hasznosítható és jövedelmező legyen. Ám a múlt mellett figyelni érdemes a megjelent, a múlt mellett figyelni érdemes a kort a jelent képviselő szakmákra is, turisztikai és vendéglátós szakemberekre, múzeumpedagógusokra, akik a jelen elvárásait közvetítik. A kastélyok és várak éppen ezért gyakran nem önmagukban állnak és nem önmagukért vannak: egy egész térség kulturális életének és turizmusának lesznek az erősségei. Nem szabad felednünk, bár a kastély is fontos szerepet játszott a birtok életében, végső soron a birtok tartotta el a kastélyt. A XXI. században olyan megoldásokat kellett találni, amelyek lehetővé teszik, hogy a Sándor család ősi fészke ismét egyfajta központja lehessen Bajnának. Központja, amelyhez kapcsolódhatnak a turizmussal foglalkozó vállalkozások, és amely kulturális programjaival, illetve a benne megőrzött értékekkel összegyűjti és összeköti az itt élőket. Központja, amely éppen ezért helyt tud állni önmagáért. Így az a több mint 2 milliárd 280 millió forint, amit 2018-tól a mai napig elköltöttünk erre a vállalkozásra, egyszerre műemlékvédelem, gazdaságfejlesztés és közösségépítés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma ismét egy megújult, csodálatos kastély áll előttünk, amit joggal csodálhatunk. Különösen jó ez az érzés, ha arra gondolunk, hogy a második világháború után soha, egyetlen alkalommal sem kínálkozott esély vagy remény arra, hogy valaha a maga szépségében, régi fényében láthassuk újra ezt az épületet. A múlttal így nem csupán a jelenünket foglaljuk vissza, hanem a jövőnket is. Köszönjük a három és fél év elkötelezett munkáját mindazoknak, akik részt vettek ebben a hatalmas vállalkozásban. A múlt kutatóitól kezdve a múzeumi és turisztikai szakembereken át a tervezőkig és a kivitelezőkig, és ne feledkezzünk meg az államigazgatásban és az önkormányzatban dolgozókról sem. Akik ismerik az ő történetüket, ha a kastélyra néznek, egy kicsit mindig rájuk is emlékezni fognak, hiszen nekik köszönhetően született újjá a múlt, amely egyszerre szolgálja jelent és üzen a jövőnek. Kívánjuk mindenkinek, aki erre jár, hogy teljen benne nagyon sok öröme, és találjon itt egy olyan kastélyt, amely emlékeztet a múltra, szolgálja a jelent, és ennek a térségnek a jövőjét is biztosítja.

Köszönöm a figyelmet!