Excellenciás Püspök Úr! 

Főtisztelendő Apát Urak!

Általános Elöljáró Asszony!

Tisztelt Vécsey Képviselő Társam!

Tisztelt Polgármester Úr! 

Tisztelt Államtitkár Urak! 

Helyettes Államtitkár Urak!

Tisztelt Rektor Úr és Elnök Úr! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Alapkőletételre jöttünk. Az előző évek tapasztalatai megerősítik a régi mondást: „A nehezén már túl van az, aki elkezdte az építkezést.”. Az álmokat és az elgondolásokat, amelyek elindították a munkát, és tervvé formálták. A terv aztán a tennivalókat lebontotta tonna betonokra, raklap téglákra és kilométernyi vezetékekre. Ezek egy napon az előzetesen megszabott rend szerint az épület részei lesznek, hogy szolgálják a küldetését létrehozó gondolatokat. Különösen nagy pillanat ez egy templom építésekor, amikor a véges ember Pilinszky szavaival a mindenség modelljét készül felépíteni. Alapkőletételre jöttünk, egy közösség templomot épít. Érdemes számba venni az alapokat. Mindenekelőtt a kősziklát, amelyre az egyház épül, és amely ezért az elmúlt két évezredben nem csak túlélte a viharokat, a pusztító szelet és a tomboló árvizeket, de minden baj ellenére otthona volt a benne élőknek. Vegyük számba Szent Norbert 900 és egy esztendős küldetését, a premontrei rendet. Ez néhány elkötelezett fiatal istenkereséseként indult és egy hatalmas világméretű kultúrateremtő mozgalommá lett, amely az örök értékek hiteles képviseletével kilenc évszázada szólítja meg az embereket. Ez a közösség hazai megtelepedése óta részese és komoly szereplője volt a magyar történelemnek, bár méltatlanul kevés szó esik róla. A hazai közgondolkodásban az 1950-ben bekövetkezett szétszóratás óta keveset tudunk a premontreiek anyakolostoráról, a legendás Várad-hegyfokról, a tatárjárás, az oszmán hódítás, vagy éppen a Trianon utáni újjáépítésben elvállalt munkáról. Ne feledjük, miközben a közösség és annak terei mindig is Isten és ember találkozásának helyszínei voltak, a kolostor falai mentették át a sötét évszázadokban a kultúrát, őrizték és fejlesztették a tudomány és a technika vívmányait. Ez a küldetés látva a nyugati világ tudományosságát is kisajátítani akaró pusztító társadalmi ideológiákat ismét minden korábbinál hangsúlyosabban kerülhet most napirendre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ahol templomot építenek, ott hisznek Istenben, és ezért hisznek abban is, hogy az ember életének – minden ember életének – különleges értéke van, ahol templomot építenek, ott közösség is épül. A premontreieknek nem csak a múltja tiszteletre méltó, de a jelene is. 13 szerzetes és 6 apáca egyfajta kovászként működve a helyi közösségek számára fontos és meghatározó iskolákat tart fenn az ország több pontján. Általános iskoláik és középiskoláik egy-egy térség fiataljainak nyújtanak lehetőséget arra, hogy a mindenhol kötelező tananyag mellett részesei lehessenek egy ősi alapokon nyugvó, mégis rendkívül korszerű szellemiségnek. Olyan útravalót kaphatnak, amely elkíséri őket egy életen keresztül és a felmerülő legnehezebb kérdésekben is jól segítheti a helyes válaszok megtalálását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az időszak, amelyet most élünk, az építkezés ideje, lezárva a kommunista diktatúra által ránk rakott gerincroppantó gazdasági terheket, munkát adva mindenkinek, aki dolgozni akar, a gazdaság újra fejlődési pályára állt. Ezért jut eddig nem látott mennyiségű támogatás a családoknak, ezért tudunk nagyságrendekkel többet költeni egészségügyre, rendvédelemre, honvédelemre, nemzeti örökségünk megőrzésére és kultúránk gyarapítására, vagy éppen a sportra. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Minden értékteremtő közösség számíthat a magyar kormányra. Közülük is legfontosabbak egyházaink. Gondunk kell, hogy legyen arra, hogy egyházaink, történelmi egyházaink rendelkezzenek mindazokkal az eszközökkel, amelyek sikeres küldetésük beteljesítéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Az a 3,5 milliárd forint, amellyel ennek a templomnak a felépítéséhez a kormány hozzájárul, illetve az a több mint 14 milliárd forint, amelyet a gödöllői apátság és a több mint 23 milliárd forint, amelyet a premontrei rend intézményeinek megújításához hozzátettünk, sokszorosan fog megtérülni és nem csak anyagiakban. Általános tapasztalat, hogy minden forint támogatásához, amelyet egyházi intézményekre költünk, a hívők hozzáteszik a saját erőfeszítéseiket, adományaikat, önkéntes munkájukat. Ha segíteni kell, eljutnak oda is, ahová az állam nem tud eljutni, és részt tudnak venni olyan emberek mindennapjaiban is, akik valamilyen okból kívül esnek az állami gondoskodás körén. Ám mindazt a munkát, amelyet egyházaink elvégeznek, legkevésbé anyagiakban érdemes mérni. Sokkal inkább abban, hogy egy-egy ember, egy-egy család, egy-egy település életéhez mit tesznek hozzá a mindennapokban. A nemzetközösségekből épül fel, minél teljesebb egy-egy ilyen közösség élete, annál erősebb a nemzet is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Alapkőletételre jöttünk, hogy üzenjünk a jelennek és a jövőnek, a hívők közösségének és a városnak: van egy nemzedék, amely templomot épít, egy korszak, amelyben nem csak lehet, de érdemes is templomot építeni. Olyat tudunk létrehozni, amiért érdemes dolgozni, és ha kell, akár küzdeni is, és amelyek messze túlmutatnak ennek a nemzedéknek az életén. Azt kívánom tehát mindannyiunknak, hogy ez a templom épüljön fel és hosszú évszázadokon keresztül tölthesse be hivatását, segítse a premontreiek küldetésének teljesítését, a gödöllői emberek szolgálatát.

Köszönöm szépen a figyelmet, és gratulálok mindazoknak, akik hozzájárultak a mai naphoz!

Köszönöm szépen!