Tisztelt Anita Asszony!

Tisztelt Díjazottak!

Államtitkár Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Konferencia!

Erkölcs, erő, egyetértés! Ezeknek az értékeknek a jegyében tiszteletreméltó ferencvárosi polgárok közösségeként kezdte meg a Ferencvárosi Torna Club évszázados útját, ezért külön is köszönetet mondunk, hogy ma vendégül látnak bennünket. Orosz Pál kedves szavait is köszönjük. Az ő történetük, bár egy szelete a civil szférának, a sport, de igen fontos szelete. Jó példa arra, hogy milyen fontos a magyar civil világ arra, hogy elkötelezett emberek mi mindent érhetnek el az összefogás erejével, és tekintettel arra, hogy egy több mint évszázados múlttal rendelkező klub stadionjának vendégei vagyunk, fiatal stadionjának vendégei vagyunk, ez mégiscsak történelmi távlatba is helyezi a mai összejövetelt. De az elmúlt évtizedekben és évszázadokban, különböző korokban mégiscsak a nemzet életének fontos szereplői voltak a legkülönfélébb célokkal létrejött civil szervezetek és egyesületek, amelyek mindig is igyekeztek önmagukon túlmutató hivatást betölteni: egyszerre adtak közösséget a tagjaiknak, és példát mindazoknak, akik nyomon követték a munkájukat, értékeket teremtettek. Hogy ez mennyire így van, azt jól mutatta az egyesületek sorsa a kommunizmus időszakában. Túlnyomó többségüket betiltották és szétkergették, de az általuk betöltött űrt így semmi nem tudta pótolni. Azok, akik annak idején tovább működhettek, elvesztették belső autonómiájukat, állandó megfigyelés alatt álltak és politikai nyomást szenvedtek el. A kommunistákat az egyesületek és a közösségek mindig csak hatalmi szempontból érdekelték, ezért tiltották, tűrték, vagy – hogy ha hatalmi célokat szolgálni voltak képesek, akkor – támogatták őket. A rendszerváltoztatás egyik legnagyobb és talán legkevésbé méltányolt sikere az, hogy újra épült Magyarországon a civil világ – ez jelenti a polgári Magyarország legfontosabb alapját.

A KSH 2021 decemberében közzétett adatai szerint 2020-ban Magyarországon 60673 alapítvány, illetve társas nonprofit szervezet, egyesület működött. A klasszikus civil szervezetek száma több mint 53 ezer. Ez hatalmas szám, különösen, hogy ha belegondolunk abba, hogy az ország életének minden területére kiterjed a működésük. Amikor mi civilekről beszélünk, akkor nem befolyást vásárolni akaró spekulánsok meghosszabbított kezeként működő, különös eredetű pénzekkel és különféle ösztöndíjakkal alaposan kitömött NGO-kra gondolunk, amelyek véleményüket és állásfoglalásukat mindig a finanszírozó napi érdekei szerint alakítják. Hogy ha le akarnám egyszerűsíteni ezt a jelenséget, akkor azt mondhatjuk, hogy a baloldal szerint civil szervezet az, aki pénzt kap Soros Györgytől. Most azonban, amikor a héten Soros György egyik kedvenc civil szervezetét, az Amnesty Internationalt már az új izraeli kormány is terrorizmust támogató szervezetnek minősítette, érdemes lenne átgondolni a baloldalnak is a civil szervezet fogalmát. A mi véleményünk szerint civilek azok, akiknek nem „térkép e táj”, akik felismerik az emberek és közösségek életét megnehezítő nehézségeket, és azért dolgoznak, hogy ezekre nagyon konkrét megoldások szülessenek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem vitás, számtalanszor tapasztalhattuk meg, és leginkább a helyi közösségek tapasztalhatták meg, hogy hatalmas erő van a polgárok önálló kezdeményezéseiben. Meggyőződésünk, hogy minden kormánynak, amely elkötelezett az ország sorsa iránt, a civil szervezeteket megbízható partnernek kell tekinteni. Fel kell kínálni azokat az eszközöket és lehetőségeket, amelyekkel a civilek kiszélesíthetik és eredményesebbé tehetik működésüket. Ennek jegyében 2010-től – Államtitkár Úr is utalt már rá – komoly munkát sikerült közösen elvégeznünk. Mindenekelőtt sikerült a jogszabályi környezetet világossá és egyértelművé tenni. Ezt szolgálta a civil törvény, amely mai napig jó alapja, jó jogi alapja az együttműködésnek. A most 10 éves születésnapját ünneplő Országos Civil Közösségi Szolgáltató Központ hálózat segít abban, hogy ezek a közösségek megtalálhassák mindazt, amire szükségük van, elvégezhessék adminisztratív feladataikat, elindulhassanak a megfelelő pályázatokon, új kapcsolatokat építhessenek ki szerte az országban. Az elmúlt bő évtized valóban komoly sikereket hozott az anyagi források bővülése terén is. Több a pályázati lehetőség. Ezeknek az elbírálásában döntő szerepe van a szakmai kollégiumoknak. Innen is szeretném megköszönni mindazoknak a tevékenységét, többen is itt vannak közülük, akik a szakmai kollégiumokban tevékenykednek. A civil szervezetek állami támogatása is kibővült: a 2010-ben 144 milliárdos összeg, 2020-ban már 393 milliárd forintra, nagyjából másfélszeresére nőtt. Ehhez hozzá kell tenni azt az örömteli jelenséget is, hogy nem csupán az állam vált bőkezűbbé, hiszen a civil szervezetek összbevétele is 420 milliárdról majdnem 900 milliárdra, egészen pontosan 896 milliárdra nőtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai nap a köszönetmondás napja is. Ez a találkozás erre is kiváló alkalmat kínál. Az, hogy milyen értékes egy díj vagy egy kitüntetés, mindenekelőtt az határozza meg, hogy kik kapják meg és milyen teljesítménnyel lehet kiérdemelni. Ebből a szempontból az Értékteremtő Közösségekért díj, bár valóban még csak néhány éves múltra tekintett vissza, de egy kifejezetten értékes, komoly társadalmi munkát elismerő civil díjként vonult be a köztudatba. Ha átfutjuk a kitüntetésre jelölt személyek és szervezetek listáját, megismerkedünk tevékenységükkel, nagyszerűbbnél nagyszerűbb teljesítményekkel és történetekkel találkozhatunk. Mindannyian hosszú, gyakran több évtizedes értékalkotó munkát mutatnak fel a kultúra, a sport, a hagyományápolás, az oktatás, a tudományos kutatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a polgári védelem, a tűzoltás, a település vagy gazdaságfejlesztés területein, határon innen és azon túl is.

Gazdag az az ország, amelynek ilyen civiljei vannak. Mai kitüntetettekről is engedjék meg, hogy néhány szót ejtsek. Kontha Benőné Piroska asszony gyógyult rákbetegként kísérte végig az élet utolsó állomásain férjét és szüleiket. Személyes élményeiből kiindulva, majd évtizedes, lehetetlent nem ismerő munkával hospice házat épített Majosházán. Tavaly például önkéntes társaival 146 végstádiumos rákbeteg számára nyújtott méltó és nyugodt körülményeket a betegség és sokszor az utolsó napok elviseléséhez, mindezzel együtt lelki segítséget családjaik számára. Köszönjük!

A Fábiánházi Reformátusok Szatmárért Egyesület a történelmi Szatmár jelenleg három országban élő magyar reformátusainak összefogásáért dolgozik. Jó ügyeket karolnak fel, egyházi, karitatív, kulturális és hagyományőrző tevékenységük sok mindent átölel a Vizsolyi Biblia megszületésének 500. évfordulóján történt újbóli kiadásának megszervezésétől a karitatív adománygyűjtésen át az évtizedes múltra visszatekintő „Szatmár határok nélkül” találkozó megszervezéséig.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minden nemzet és minden ország élete közösségek térben és időben egymásba fonódó és egymást követő története is. Minél szélesebb a közösségek hálója, minél többen megtalálhatják benne a maguk helyét, minél többen segíthetnek és kaphatnak segítséget, annál erősebb az ország és annál boldogabb a nemzet. Köszönjük mindenkinek a munkáját, aki ehhez járult hozzá!

Kívánok Önöknek tartalmas együttlétet, eredményes tanácskozást, sok hitet, erőt és kitartást a civil munka folytatásához.

Köszönöm a figyelmet!