Tisztelt Államtitkár Úr!
Tisztelt Kormányhivatal Vezető Úr!
Rektor Asszony!
Tisztelt Képviselőtársaim!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenekelőtt, kedves Kati!
Köszönöm szépen a meghívást!
Egy olyan választókerületben kezdődik ma el a kampány – holnap az egész országban hivatalosan is kezdetét veszi a kampányidőszak –, ahol biztosak lehetünk abban, hogyha győzünk, akkor országosan is nyertünk. Ezért mindenki, aki itt részt vesz a kampányban, azzal a jó érzéssel küzdhet, azzal a jó érzéssel próbálhat meg meggyőzni a kampányidőszakban másokat, hogyha eredménnyel járunk, hogyha sikerül itt is megnyerni a választásokat, akkor nem fordulhat elő, hogy országosan ne legyen többségünk. Éppen ezért szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy visszatekintve a mögöttünk hagyott évtized sikereire, visszatekintve az azt megelőző szűk évtized kudarcaira, annak a jelentőségét ne csupán lássa – hiszen, akik itt vannak, azok ezt nyilván látják –, hanem igyekezzen láttatni is minél többekkel, hogy nem mindegy, hogy abból a két alternatíva között, ami az ország előtt áll, ami 2022 után ennek az országnak a sorsát, fejlődési irányát meg fogja határozni, melyik alternatíva az, amelyik győzni lesz képes. Ne feledjük el, hogy ma már,12 év után, sok minden tűnik természetesnek, ami akár még csak tíz évvel ezelőtt cseppet sem volt az! Onnan indultunk, hogy miután négy év polgári kormányzást követően 2002-ben a posztkommunisták visszatértek a hatalomba, és megígértek minden szépet és jót, ezt követően négy év alatt, saját elmondásuk szerint is, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédben tett beismerő vallomása szerint is, csődbe vitték és tönkretették az országot. Pocsékul kormányoztak, és utána pedig elvettek mindent az emberektől, amit elvehettek, megszorításokat vezettek be annak érdekében, hogy az ország ne menjen csődbe. De ez sem volt sikeres. Az ország így is csődbe ment, és kizárólag csak a Nemzetközi Valutaalap, IMF, európai uniós hiteleknek volt köszönhető, hogy 2008 őszén, 2009-ben ez az ország a tanári béreket, közalkalmazotti béreket, nyugdíjakat egyáltalán ki tudta fizetni.
Innen indultunk. 2010-ben erre mondtak magyarok milliói világosan nemet, ezzel szembeni alternatívákra szavaztak, a polgári fejlődésre és a radikális, akasztatni akaró Jobbikra, új pártokra, illetve a '98 és 2002 között már bizonyított Fidesz-KDNP szövetségre. És az elmúlt tíz évben, bő tíz évben, 2010 óta sikerült az országot fejlődési pályára állítani. Sikerült elérni azt, hogy a költségvetés újra egyensúlyba került. Sikerült elérni, hogy a gazdasági növekedés eredményeként nőjenek a fizetések, nőjenek a nyugdíjak. Sőt! Most eljutottunk oda is, hogy valóban, mint azt Képviselő Asszony és Polgármester Úr is említette, a 13. havi nyugdíjat is vissza tudjuk adni. És emellett azt is láthatjuk, hogy Magyarországon ma, aki dolgozni akar, az tud dolgozni. Magyarországon ma az Európai Unión belül is az egyik legalacsonyabb a munkanélküliség. Ebben a térségben, amelyet különösen sokáig nagyon nagy mértékben sújtott a munkanélküliség, talán mindenki tudja azt értékelni, hogy országosan 12 százalék fölötti munkanélküliség ma 3,8 százalékra csökkent, és ami ennél is fontosabb: ma Magyarországon 1 millió 100 ezer emberrel dolgoznak többen, mint amennyien a Gyurcsány-Bajnai kormány időszakában dolgoztak. Ez a legnagyobb előrelépés. Ezért van az, hogy ma már évről évre a korábban az Európai Unió más országaiban munkát vállalni kiment fiatalok közül is többen jönnek vissza Magyarországra, mint amennyien elmennek innen. Nyilván a koronavírus-járvány ezt a folyamatot tovább erősítette, de már a koronavírus-járványt megelőző három évben is több magyar jött Magyarországra, illetve Magyarországra vissza, mint amennyien elmentek innen. Ez jól mutatja, hogy Ebben az országban ma érdemes hazatérni, érdemes itt jövőt tervezni, érdemes itt munkát vállalni. Az elmúlt négy évben pedig sok olyan területen léptünk előre, ahol az országnak azt is mondhatjuk, hogy a magyar államnak voltak komoly adósságai polgáraival szemben. Elsősorban gondolok arra, hogy a városokban azokat a fejlesztéseket, amelyeket a már előző ciklusban elindult Modern Város Program részeként mindenki megismerhetett, sőt a városok többsége meg is vitatta, támogatta vagy maga kérte ezeket a programokat, ezek döntő részét sikerült megvalósítani és befejezni. Ennek köszönhető, hogy ma az az infrastruktúra, beleértve egészségügyi-, kulturális-, sportinfrastruktúra, ami rendelkezésre áll, még távolról sem tökéletes, még mindig lehet fejleszteni, de összehasonlíthatatlanul jobb, mint a rendszerváltoztatás óta korábban bármikor. És ilyen volt – Polgármester Úr említette– a Magyar Falu Program is, ahol úgy gondoltuk, hogy azt is világossá kell tenni, hogy nem csupán a főváros van, vannak megyei jogú városok is, és vannak falvak is, és önmagában az, hogy valaki falun él, az nem kell, hogy azt jelentse, hogy rosszabb hozzáférése van az alapvető közszolgáltatásokhoz. Ennek köszönhető, hogy – amit Polgármester Úr szemléletesen említett – hét közintézményből hatot sikerült 2010 óta felújítani. Ezeknek a felújításoknak az üteme és száma, a mögöttünk hagyott négy évben, ugrásszerűen fejlődött.
Mindeközben átéltünk egy rendkívül nehéz időszakot, márciusban lesz két éve, egy hónap múlva lesz két éve, hogy veszélyhelyzetet voltunk kénytelenek elrendelni, hogy egy, a spanyolnátha óta száz éve nem látott világjárvánnyal volt kénytelen szembesülni az ország, és ezt az időszakot is úgy tudtuk átélni, hogy teljesítettük azt a két évvel ezelőtt szinte reménytelennek látszó vállalásunkat, hogy ahány munkahelyet a vírus megszüntet, annyit fogunk újrateremteni. Amikor az első hónapokban mintegy 150 ezer ember veszítette el a munkáját, amikor bezártak az iskolák, bezártak még a termelőegységek is, nemhogy a szolgáltatószektor, akkor sokan estek kétségbe. Gondoljunk bele, hogy milyen jelentősége volt akkor, hogy ki volt kormányon! Hogy képesek voltunk támogatást adni azoknak a cégeknek, akik a munkahelyeket megígérték, hogy megőrzik, hogy képesek voltunk nem kapkodni, világos szabályokat alkotni, amikor zárni kellett, zárni, amikor nyitni kellett, nyitni, és – bár az ellenfél semmilyen támogatást ezekben a nehéz időkben sem adott meg a kormánynak, sem politikai értelemben, sem más értelemben ahhoz, hogy a védekezés eredményes legyen – amikor zártunk, akkor az ellenkezőjét követelték, amikor nyitottunk, akkor is, mégis azt lehet mondani, hogy Magyarország talán a legkövetkezetesebben, a legkevesebb változtatással, a körülményekhez mindig alkalmazkodva és az egészségügyi ellátórendszer állóképességét mindvégig fenntartva élte túl a járványt, és ma joggal reménykedünk abban, hogy az ötödik hullám már az utolsó lesz. És azt se felejtsük el, hogy mindeközben az oly sokat kárhoztatott egészségügyi ellátórendszer Magyarországon mindvégig talpon maradt!
Láttuk Európában, Olaszországban, Németországban, Európán kívül az Egyesült Államokban azokat a képeket, ahol beteg és beteg között kellett választani, hogy kit lássanak el. Magyarországon a magyar egészségügyi ellátórendszer, az ápolók, az orvosok képesek voltak arra, hogy ezt a helyzetet elkerüljük, és arra is képesek voltunk, hogy mindeközben egy olyan egészségügyi szabályrendszert fogadjunk el, amely évtizedek után megszüntette a hálapénz rendszert az egészségügyben, és amely négyszeres, ötszörös, vagy akár hatszoros fizetésemelést is jelentett az orvosoknak. Mindezt úgy, hogy ezt a jogszabályt még az ellenzék is megszavazta: egyhangúlag fogadtuk el az egészségügyi módosításokról szóló új törvényt. Azt tudjuk tehát mondani, hogy ma nincs hálapénz az egészségügyben, végig az egészségügy példásan helyt állt ebben a nehéz időszakban. Az ápolói bérek ebben a ciklusban összesen 72 százalékkal emelkedtek, az orvosi bérek pedig többszörösére nőttek. Még mindig van sok tennivaló az egészségügyben is, még mindig van sok rendelő és kórház, amelyet fel kell újítani. Arra készülünk, hogy a következő ciklusban az európai uniós források jó részét erre tudjuk használni, de az egész biztos, hogy összességében az ország egy rendkívül nehéz válsághelyzetben jól állt helyt, és ezért köszönetet kell mondanunk mindazoknak, akik a védekezésben részt vettek, elsősorban az orvosoknak és az ápolóknak, de a rendőröknek, a közigazgatásban dolgozóknak és mindazoknak, a tanároknak, és mindazoknak, akik a saját munkájukat lényegesen nehezebb körülmények között kellett, hogy ellássák. Úgy tűnik, hogy lassan túl vagyunk ezen a nehéz időszakon, de Magyarország nem meggyengülve, hanem megerősödve került ki a járványból. Többen dolgoznak ma Magyarországon, mint a járvány előtt dolgoztak. A gazdasági növekedés a tavalyi évben 7 százalékos volt. Soha a rendszerváltozás óta nem volt 7 százalékos gazdasági növekedés, és mi nem a szocialistákhoz hasonlóan – felelőtlen módon –osztogatunk, hanem a megtermelt gazdasági növekedés által rendelkezésre bocsátott forrásokat tudjuk most elosztani. Ennek köszönhető, hogy valóban a gyermeket nevelő családoknak a személyi jövedelemadójukat a tavalyi évből vissza tudtuk téríteni, és ennek köszönhető az is, hogy a 13. havi nyugdíjat teljes egészében vissza tudtuk adni. Ezek az eredmények fenntarthatók. Az ország további erősödésének a kilátásai jók.
De ne felejtsük el, hogy ahhoz, hogy ez így legyen, politikai stabilitásra van szükség! Arra van szükség, hogy olyanok legyenek az ország kormányrúdjánál, olyanok legyenek többségben a Magyar Országgyűlésben, akik látják azt, hogy ez az ország, hogy mi kell ahhoz, hogy az ország valóban továbbra is előre haladjon, és nem akarnak újra egy olyan politikát Magyarországra és a magyar társadalomra erőltetni, ami egyszer már kudarcot vallott.
A magyar ellenzék két célt tűzött ki maga elé 2010-ben. Az egyik az volt, hogy meg kell szabadulni Gyurcsány Ferenctől, aki lejáratta és tönkretette a magyar baloldalt és csődbe vitte az országot. A másik az volt, hogy karanténba kell zárni a Jobbikot, és tilos még köszönni is a jobbikos képviselőknek. Ehhez képest egy bő évtized arra volt elegendő, hogy ma Gyurcsány Ferenc vezeti az ellenzék legerősebb pártját, és vele összefogva indulnak csatába a jobbikosok is. Ez jól mutatja, hogy az ellenzék semmit nem tanult, semmivel nem lenne képes ma sem többre kormányon, mint amit már 2002 és 2010 között egyszer megtapasztalhattunk. Sőt, ez a hat kis pártból – két nagyobb, négy kisebb pártból – álló koalíció, egy sajátos tulajdonságokkal megáldott miniszterelnök-jelölttel ennek az országnak hihetetlen veszélyeket jelentene. Közös célunk az, hogy ezt kerüljük el, közös célunk az, hogy tegyük világossá, hogy természetesen Magyarországon azért van demokrácia, azért vannak választások, hogy időnként kormányt is lehessen váltani, de önmagában az senkit nem jogosít fel a kormányváltásra, hogy gyűlöletet kelt az ellenfelével szemben, gyűlöletet kelt a kormánnyal szemben. Azért teszi ezt a mai ellenzék, mert ők is tudják, hogyha össze kell hasonlítani az elmúlt bő évtized és az azt megelőző szűk évtized kormányzati teljesítményét, akkor nekik semmilyen érvük nem marad. Azért teszik ezt, mert úgy gondolják, hogy egyetlenegy esélyük van, hogy ha azokkal szemben, akik távolról sem hibátlanul, de mégiscsak az ország érdekében, összességében világos eredményeket felmutatva az elmúlt 12 évben az Országgyűlésben a Fidesz-KDNP frakcióhoz tartoztak, ha velük szemben sikerül gyűlöletet kelteni, ha őket sikerül lejáratni, akkor van esélyük a kormányváltásra. Szerintem a mi feladatunk az, hogy – éppen ezért az előttünk álló választási kampányban – maradjunk higgadtak. Vegyük tudomásul, hogy vannak olyanok, akiket nem lehet meggyőzni! Rájuk nem érdemes egy választási kampány szűk héthetes időszakában túl sok időt pazarolni. Viszont sokan vannak, akik bizonytalanok, sokan vannak, akik nem vitatják az elért eredményeket, de mégsem döntötték még el, hogy részt vesznek a választásokon, támogatják-e a kormánypárti jelölteket, nekik és velük érdemes beszélni, nekik érdemes elmondani azt, hogy ennek a választásnak is egyedülállóan nagy tétje van, talán minden korábbinál nagyobb, és ez a választás az egyéni választókerületekben fog eldőlni.
Ezért arra kérek mindenkit, hogy az előttünk álló bő hét hétben minden ismerőssel, baráttal, rokonnal, mindenkivel, aki érdemes, beszéljen, és ha lehet, tegye világossá, hogy Csöbör Katalin támogatása és győzelme a garanciája annak, hogy újabb négyéves fejlődés és polgári kormányzás legyen Magyarországon. Bízom abban, hogy nem csupán itt, a kampánynyitón találkozhatunk, hanem bő héthét múlva együtt is ünnepelhetjük Csöbör Katalin sikerét, és azt, hogy újabb négy évre polgári kormányt választott az ország.
Köszönöm szépen a meghívást és a figyelmet!
