Facebook Instagram Fidesz

2023. március 10. / Budapest

A Szabadság konferencia meghívott vendégeként

Köszönöm szépen a meghívást!

 

Zsigmond Barna képviselőtársam azt mondta, hogy bármiről nyugodtan beszélhetek. Ez természetesen, hogyha az én esetemben ez a felhatalmazás megvan, akkor ez a kérdésekre is igaz, tehát függetlenül attól, hogy miről fogok beszélni, utána bármiről lehet kérdezni is, és éppen ezért, hogy a kérdéseknek ne szabjunk semmilyen időbeli korlátot, ezért igyekszem röviden egy aktuálpolitikai és valamelyest nemzetpolitikai áttekintést adni azzal, hogy utána valamilyen dialógus is kialakuljon a monológból.

 

Azzal, hogy lassan már egy éve, több mint 11 hónappal ezelőtt az országgyűlési választásokat sikerült minden korábbinál nagyobb arányban megnyernünk, és minden korábbinál nagyobb támogatással egy dolog biztosított még a következő bő három évben is. Ez pedig az, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, ami az egységes magyar nemzet elvéből indul ki. Ez nem új keletű, hiszen annak idején, amikor a státusztörvény 2001-ben megszületett, már akkor a státusztörvény tartalmazta az egységes magyar nemzet elvét. Érdekes módon, amikor az ezt követő, 2002 után hivatalba lépett baloldali kormányok a törvényt módosították, akkor valamiért zavarta őket ez a mondat, és ezt kihúzták. Hogy a jövőben ilyen már ne fordulhasson elő, ezért 2011-ben az alkotmányba is beleírtuk. Ezért ma alkotmányos parancsnak is tekinthető ez. A kérdés az, hogy ez mit jelent, mi következik ebből, mit sikerült a mögöttünk hagyott 12-13 évben elérni, és mi az, amit ezt követően, a jelenlegi nehéz helyzetben tenni lehet.

 

Amit mindenféleképpen sikerült elérni, hogy ma ez a kérdés már nem tárgya aktuálpolitikai vitáknak. Tehát ne legyen olyan illúziónk ellenfeleinket ismerve, hogy ők megjavultak volna, de azt ma már ők is úgy gondolják, szemben mondjuk a '90 és '94 közötti, vagy a '98 és 2002 közötti polgári kormányzás időszakával, hogy ezen a területen nem érdemes, nem hasznos, nem kifizetődő megtámadni a kormányt. Ezért azt tudjuk mondani, hogy ma belpolitikai konszenzus van, ami lehet, hogy ellenfeleink részéről nem szívből, hanem színből van csupán, de ez lényegtelen is. A lényeg az, hogy senki nem vitatja ennek a célkitűzésnek a helyességét, és senki nem vitatja azt, hogy a magyar állam felelősséget visel valamennyi magyarért, bárhol is éljenek azok a világon. Sikerült ennek megfelelően a kettős állampolgárságról szóló törvényt elsők között, még a 2010-es kormány megalakulását megelőzően az új parlamentnek meghoznia. Ennek köszönhető, hogy ma szerte a világon több mint 1 100 000 új magyar állampolgár van, és az is biztos, hogy ez nem csupán egy fontos tény, amikor a magyar állampolgárok számát vesszük figyelembe, hanem egy nagyon nagy eredmény is, hogy sikerült kilencven évvel a trianoni békediktátumot követően újra közjogi köteléket létrehozni a magyar állam és magyarok között, függetlenül attól, hogy ők egyébként az anyaország területén élnek-e vagy sem. Szimbolikus, de szintén fontos döntés volt a választójogi törvény újraszabályozása, és az, hogy ott a határon túli magyarok is lehetőséget kaptak arra, hogy a választásokon részt vegyenek. Hozzáteszem, az egész világon így van, nagyon kevés ezzel ellentétes kivétel van. Tehát az általános nemzetközi szabályozás jelent csak meg nálunk is, ami, ha van olyan ország, ahol különösen indokolt és célszerű, akkor az éppen Magyarország, hiszen még mindig legalább 20, de inkább 25 százaléka a magyaroknak, minden ötödik magyar a határon túl él. És ezt követően pedig sokat tettünk azért, hogy magyarnak lenni ne csak páratlan élmény legyen, hanem esetleg kifizetődő vállalkozás is.

 

Gazdaságfejlesztési programokat támogattunk a határon túli térségekben, és sokan jól tudtak ezzel élni, és azt is mondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar nemzetpolitika sikerei a gazdasági támogatásokkal is összefüggésben állnak. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy 13 év után, 13 évvel a 2010-es kormányalakítást követően hova érkeztünk el, akkor azt látjuk, hogy az egyes nemzetrészek helyzete talán még nagyobb mértékben tér el egymástól, mint bő egy évtizeddel ezelőtt. A kárpátaljai nemzetrész van a legnehezebb helyzetben.A létért való küzdelem ott valóban a szó legszorosabb értelmében igaz. Sőt! Igaz ez az ukrán államra is, hiszen akkor, amikor az orosz támadással szemben Ukrajna védekezni próbál, akkor látjuk, hogy ebben kárpátaljai magyarok is részt kell, hogy vegyenek a sorozás szabályainak megfelelően, és azt is látjuk, hogy az eddig is nagyon nehéz, nagyon rossz életkörülmények, miként nehezültek el a mögöttünk hagyott egy évben. Éppen ezért ma a legnagyobb segítségre azoknak van szüksége, akik ennek ellenére is Kárpátalján maradtak, akik ott igyekeznek a megmaradt közösséget megtartani, akik akár egyházi, akár azon kívüli közösségi szolgálatban sokat tesznek azért, hogy ezt a nagyon nehéz időszakot, amely nem is tudjuk, hogy meddig tart, és ma nem is lehetünk optimisták azzal kapcsolatosan, hogy gyorsan véget ér, a lehető legnagyobb létszámban és a lehető legépebben tudja átélni a kárpátaljai magyarság. Ezért tehát mindenki, tudom, hogy a jelenlévők közül különösen az elmúlt évben sokat tett azért, hogy könnyebb legyen azoknak, akiknek ma a legnehezebb, de ebben a lelkesültségben és támogatásban sem a magyar állam, sem a civil szervezetek nem szűnhetnek meg mindaddig, amíg ott a helyzet nem javul. A helyzet pedig nem fog addig javulni, amíg a háború tart, a háború pedig sajnos úgy tűnik, hogy jó ideig tartani fog még. A legnagyobb ellentét, pozitív értelemben, a Délvidéken van, hiszen az elmúlt időszakban a magyar-szerb kapcsolatok alapvetően változtak meg, és egy kölcsönös, történelmi sérelmekkel teli ellenséges viszonyból egy baráti viszony lett, ami természetesen nem azt jelenti, hogy valamennyi jogos sérelmét sikerült volna az elmúlt 100 évnek orvosolni, merthogy az lehetetlen is lenne. Ha a magyar történelmet valaki ismeri, és a délvidéki magyarság történelmét, akkor pontosan tudja, hogy vannak sérelmek, amelyek jóvátehetetlenek, és még azt sem állítom, hogy az erkölcsi jóvátétel minden esetben megtörtént volna, de az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a határon túli magyarsághoz, az jobb, mint Trianon óta bármikor, és ennek köszönhetően olyan korlátozott autonómiaformák is létrejöhettek, amelyeket egy-két évtizeddel ezelőtt, azt hiszem, hogy remélni sem merhettünk volna.

 

Nehéz a helyzet továbbra is Erdélyben, Partiumban, Székelyföldön. Látjuk azt, hogy a magyar nemzeti szimbólumokkal szembeni ellenállás nem szűnt meg. Ott látszik leginkább, hogy még mindig nem tudtuk elérni, hogy a határon túl élő magyar nemzetrészek egyikére, másikára, különösen a mai Románia területén élő magyarságra ne úgy tekintsen az államhatalom, mint amely potenciális veszélyt is jelenthet. De ennek viszont a másik oldala, hogy van egy erős politikai érdekképviselet, az RMDSZ, ami kormányban is van, és amely sok mindent ennek a pozíciónak köszönhetően, illetve szervezettségének köszönhetően, és nem utolsó sorban egyébként az anyaország támogatásának köszönhetően sok mindent tud elérni, és sok élő közösség, ezen belül élő politikai közösség van ma is az erdélyi magyarság körében. Azért is mondtam ezt el ebben a formában, mert ez lenne a cél Felvidéken is. Tehát Felvidéken a jó példából, ami egykor az MKP 11 százalékot meghaladó eredményéhez vezetett, hosszú éveken keresztül rossz példa lett. A rossz példa a széttagoltság, az etnikai alapú magyar pártok világos elvének a megszüntetése és magyar-szlovák párt létrehozása, mindannak a feladása, ami a rendszerváltoztatást követően a határon túli magyar politika alapelveit jellemezte. És most ezt, úgy tűnik, hogy sikerülhet magunk mögött hagyni, hiszen az a szövetség, ami a választásokra összeállt, az azzal a reménnyel kecsegtet, hogy akár a szlovák törvényhozásban újra lehet magyar párt. Nagyon sok függ attól, hogy az az egység, ami formálisan mindenképpen létrejött, az tud-e valódi közös munkává válni, van-e ebben annyi, hogy az ott élő magyarság számára vonzó és világos perspektívát lehessen nyújtani. Az anyaország természetesen minden támogatást megad valamennyi határon túli magyar közösségnek, így a felvidéki magyar közösségnek is, de azt, hogy a korábban megbomlott politikai egység formális, újbóli létrejöttét követően egy tartalmilag is vonzó alternatívát tud-e kínálni a szövetség a felvidéki magyaroknak, ezt a választásokon fogjuk meglátni, és mindannyian csak remélhetjük, hogy pozitív értelemben fogjuk meglátni, és pozitív eredményekkel fog járni mindaz, ami ott az elmúlt években a szervezetépítés terén történt, és mindazokat a jelenségeket, amelyek úgy tűnnek, hogy ezzel ellentétesek, bízunk benne, hogy sikerül a magyarság, a felvidéki magyarság érdekében háttérbe szorítani, és belátni azt, hogy egy olyan törékeny politikai helyzetben, mint amiben Szlovákia van, hiszen hónapok óta ügyvezető kormány van, és ez még szeptember-októberig biztosan így is lesz, nagyon sokat érhet akár csak egy épphogy parlamenti bejutást jelentő eredmény is. A magyar pártok vagy párt szerepvállalása, ebben az esetben a szövetség szerepvállalása akár még kormányzati pozícióban is elképzelhető. Azt is látjuk, hogy van egy olyan világ, és az a legjobb, ha a fiatalok között is van egy olyan világ, ami fontosnak tartja azt, hogy a következő évtizedekben is megmaradjon és megerősödjön a határon túli magyarság. Éppen ezért a Határtalanul elnevezés is már sokat kifejez a szervezet céljaiból, és bízom abban, hogy sikerrel jár a kezdeményezés.

 

Mindannyiunk közös érdeke, hogy azok a határok, amelyek országok között megvannak, azok minél virtuálisabbá váljanak. Az európai uniós csatlakozás melletti egyik legfőbb érv is ez volt. És akkor, amikor mondjuk a schengeni csatlakozás kapcsán, Románia schengeni csatlakozása kapcsán van olyan ország, amely Európában vétót emel, akkor joggal mondhatjuk, hogy ezek a törekvések továbbra is hátráltatják azt, hogy az Európai Unió egységes belső piacának megfelelően ne legyen magyar és magyar között határ. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb ide is el fogunk jutni, legalább Erdély vonatkozásában, és természetesen az lenne a legjobb, ha valamennyi nemzetrész vonatkozásában eljuthatnánk idáig.

 

Ami a magyar belpolitikai helyzetet illeti, ott természetesen, mint minden országban, itt is elsősorban a háború nyomta rá a bélyegét az elmúlt egy évre,az elmúlt három évre pedig a válságkezelés, hiszen egy olyan kivételesen nehéz időszakban élünk, amikor egy száz éve, a spanyolnátha óta nem látott világjárványhoz hasonló járvány lecsengését követően rögtön egy háború ütötte, rögtön egy háború következett be Európában, és ennek valamennyi káros következményét ma úgy tűnik, hogy Európa szenvedi el. Tehát a nem háborús felek között az orosz-ukrán háború a legtöbb kárt egyértelműen Európának okozza. Ráadásul minél közelebb van egy ország a háborús térséghez, és minél nagyobb az energia kitettsége, annál rosszabbul jár. Tehát Magyarország háromszorosan is nehéz helyzetbe került rajtunk kívülálló okokból. Hiszen európai ország vagyunk, közel vagyunk a háborús térséghez és az energiakitettségünk is jelentős. Ezért arra kell ma koncentrálni, hogy egy ilyen nehéz helyzetben is a családokat megóvjuk mindazon negatív következményektől, amelyekkel a háború együtt járhat. Ez leginkább az energiaárak drasztikus növekedése. A gazdaságban pedig ezeket a hatásokat tudjuk úgy fékezni, vagy a gazdaság szereplőit segíteni, hogy továbbra is az a növekedés, ami egyébként az egyre nagyobb mértékű jólét lehetőségét biztosítja, az a következő években is garantált legyen.

 

Van természetesen számtalan olyan kérdés, ami a következő három év legfontosabb vitái közé tartozik. Ebben a vitában ma az az európai vita, hogy a háború elhúzódása, a fegyverszállítás, adott esetben akár katonák küldése, az lehetséges-e vagy sem, az a legfontosabb. Valóban a miniszterelnök ma reggeli rádióinterjújában hangzott el, hogy soha nem voltunk ilyen közel egy harmadik világháborúhoz. Ez jól mutatja, hogy a helyzet bár ma sem könnyű, de milyen rendkívüli veszélyek leselkednek az egész világra és ebben különösen Európára. Az biztos, hogy Magyarországnak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a józan ész talaján maradva, nem elfelejtve, hogy ki a megtámadó és ki a megtámadott, de mégis, a józan ész talaján maradva, mindent megtegyünk azért, hogy egy regionális katonai konfliktus, egy, az Ukrajnát elérő orosz agresszió semmiféleképpen ne terjedjen ki Európára és erre a térségre, hiszen az beláthatatlan károkhoz vezetne. Ezért ma azt kell, hogy mondjuk, hogy bármilyen rossz és nehéz is a helyzet, a kulcskérdés az mégiscsak az, hogy a határokon kívül tudjuk tartani a háborút, és a NATO, ami alapvetően egy védelmi szövetség, ne váljon a háború részévé, és azok a NATO-tagállamok, akikben megvan a hajlandóság arra, hogy beavatkozzanak ebbe a konfliktusba, és adott esetben egy őket érő támadás már a védelmi szövetség egészét is bevonja ebbe a háborúba, azokat távol tudjuk tartani ettől.

 

Sajnos bármilyen kilátástalannak is tűnik ma a tűzszünet és a béke ügye, nem tudunk annál többet mondani, minthogy a nemzetközi jog betartását követeljük. Mindenkinek tiszteletben tartjuk, minden államnak az önvédelemhez és területi integritáshoz való jogát, de a magyar érdek és szerintünk az európai érdek is az, hogy a lehető leggyorsabban legyen béke és tűzszünet. Ha mindez bekövetkezik, akkor visszatérhetünk a 2010-es évek közepéhez, amikor úgy tűnt, hogy a gazdasági növekedésnek és fejlődésnek semmilyen külső akadálya nincsen. És ha belegondolunk abba, hogy 2011-12 és koronavírus kezdetéig, ’20 közötti időszakban milyen növekedés volt Magyarországon és milyen előrelépést tudtak elérni a családok, milyen előrelépés következett be az életszínvonalban, akkor azt mondhatjuk, hogy a célkitűzésünk az, hogy ahogy a második évtizedét sikerült a XXI. századnak megnyerni, úgy a harmadik évtizedét is meg kell nyerni. Ehhez ma, ezt ma leginkább külső feltételek nehezítik, de olyan gazdasági környezetet és olyan feltételeket kell teremteni, hogyha ezek a külső környezetet megnehezítő körülmények megszűnnek, akkor semmi akadálya ne legyen annak a fejlődésnek, amit az előző évtizedben megtapasztalhattunk. Úgyhogy mindenkinek az aktivitását ezen a területen is szeretném kérni.

 

A következő generáció már egy olyan Európában fog élni, aminek a körvonalait most határozzák meg katonai küzdelmek, világpolitikai alkuk és Európának az öndefiníciója, az a kérdés, hogy Európa képes-e szuverén módon a saját érdekeit megfogalmazni. Úgyhogy bízzunk benne, hogy ha esetleg most nem mindenki találja meg a helyes választ, akkor is azoknak a segítségével, akik most itt jelen vannak, egy idő után sikerül helyes válaszokat adni azokra a nagyon nehéz kérdésekre, amelyek ma a mindennapi politikát Európában és a világban jellemzik.

 

Köszönöm szépen!

Forrás: Miniszterelnökség

Továbbiak

© Minden jog fenntartva, 2023
Adatvédelmi tájékoztató