Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntök mindenkit!

Miután meghallgattam a kedves felvezetést, arra gondoltam, hogy igazából kijövök és visszamegyek, mert ezen már csak rontani tudok. Főleg azért, mert nyilvánvaló, hogy a szervezők a konzervatív táboron belül is válogatnak, és az egyes politikusokkal szembeni szimpátiájuk csökkenő mértékét mutatja, hogy ki mikor került sorra a mostani konferencián. Én utoljára maradtam, és valóban minden elhangzott, aminek el kell hangoznia, ezért részben szeretnék a magyar kormány nevében utolsóként köszönetet mondani mindazoknak az előadóknak, akik vállalták, hogy eljönnek Magyarországra. Egy olyan országra, amelynek politikai jelentősége ma a konzervatív vitákban lényegesen nagyobb annál, mint amit a hétmilliárdos világon egy tízmilliós ország és egy tizenegynéhány milliós nemzet súlya egyébként önmagában indokolttá tesz. De hogy ez miért van így, annak az oka, hogy mi is rendezünk CPAC-et. Az elmúlt években Magyarországon egy olyan konzervatív kísérlet zajlik, amelynek természetesen részeredménye van, ahogy általában a történelemben részeredményekről számolhatunk csak be. De ez a részeredmény ez nem vitásan sikeres. Sikeres azért, mert demokratikus legitimáció áll mögötte. Sikeres azért, mert négyszer egymás után sikerült nagyon nagy többséggel megnyerni a parlamenti választásokat, és sikeres azért is, mert nem mondott le azokról az alapvető konzervatív értékekről, amelyekről sokszor azt látjuk, hogy Nyugat-Európa – önmagukat kereszténydemokratának és konzervatívnak nevező – pártjai már lemondtak. És a CPAC fontos szerepe, hogy összekösse az óceán két partját, hiszen az amerikai konzervatívok fontos fóruma ez, amelyet most már más országok is vendégül látnak, de ettől még a kapcsolattartásnak, az amerikai konzervatív erőkkel való kapcsolattartásnak az egyik legfontosabb fóruma. És rögtön dicsérjük is meg amerikai barátainkat, hiszen látjuk azt, hogy ha Nyugat-Európába utazunk, akkor sokszor a konzervatív pártok is elfogadják azokat a kereteket és játékszabályokat, amelyeket a baloldal, a liberálisok számukra megszabnak, de Amerikára ez nem jellemző. Amerikában a konzervatívok megmaradtak konzervatívnak, és úgy gondolják, hogy azokat az alapvető értékeket, amelyeket a woke támad, meg kell védeni. A woke természetellenes ostobaságairól naponta sokat hallunk a dániai szoptató férfi szobrától kezdve a műkorcsolyázó világverseny megnyitóján hason csúszó balettruhás, önmagát nőként azonosító biológiai férfi szerencsétlenkedéséig. Erre Budapesten mondják, magyar mondás: ingyen senki nem lehet ennyire hülye.

De nem lenne méltányos, hogyha ellenfeleinkről azt feltételeznénk, hogy ezt ők ingyen csinálják. Egyre több bizonyítékunk van, hogy ez nincs így. Magyarországon a legkézzelfoghatóbb bizonyíték az éppen az, hogy Amerikából négymilliárd forintnak megfelelő dollárt kapott a magyar ellenzék arra, hogy hatalomra kerüljön, és hogy ne lehessen Magyarország többé egy olyan konzervatív, kereszténydemokrata kormány által vezetett ország, amely az amerikai – jelenlegi – adminisztráció szemében szálkának tűnik. Azt is látjuk, hogy a woke éppen a hazát kérdőjelezi meg, a szabadságot veszi célba, azt a jogot, hogy a nép szabadon dönthessen a saját sorsáról, hogy maga határozza meg azokat az értékeket és azokat a kereteket, amelyek között élni kíván. Éppen ezért az a célkitűzés, amit itt láthatunk a bejáratnál, „No Woke Zone”, ez egy közös felhívás a cselekvésre.  Egy olyan felhívás, aminek a célja és sikere csak az lehet, hogy ne csupán egy szép, a Duna mentén fekvő épületre írhassuk ezt ki, hanem kiírhassuk mielőbb az országainkra is. Legyenek olyan politikai erők kormányon, amelyek azt hirdetik, hogy a saját hazájuk nem válhat woke zónává.  Akik úgy gondolják, hogy a férfi férfi, a nő nő, az alapvető értékeinket – a nemzetet, hitet, hazát és összetartozást – pedig meg kell őrizni! Éppen ezért ajánlom figyelmükbe végül a magyar Alaptörvény preambulumát, amelyet Nemzeti Hitvallásnak nevezünk, amely úgy szól, hogy:

„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.

Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.

Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.”.

Ezt kívánom mindenkinek, aki a CPAC nagy családjához tartozik.

Köszönöm a meghívást!