Tisztelt Államtitkár Úr!

Kormánybiztos Úr!

Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Kitüntetettek!

Gróf Széchenyi István, amikor egy évtizeddel a szabadságharc leverését követően a magyarság jövőjéről elmélkedett, a következőt írta: „Hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember”. Amikor a magyar államiság 1023 éves születésnapját ünnepelve múltunkat igyekszünk számba venni, mindenekelőtt azért a több mint 40 emberöltőnyi életért, szolgálatért és teljesítményért kell hálát adnunk, amelyek évtizedeken és évszázadokon át megőrizték az országot és megtartották a nemzetet. Ismernünk kell a magunk mögött hagyott utat, hogy a mában se tévesszünk irányt! Ismernünk kell a békeidőben is sokszor küzdelmes évszázadokat, a háborúk hősies és rettenetes időszakait, az elnyomás és a megszállás idején a megmaradásért vívott embert próbáló korszakokat! Elég, hogyha arra gondolunk: itt vagyunk a Festeticsek palotájában, akik sok-sok generáción keresztül meghatározó szerepet játszottak Magyarország életében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szent István életműve nem csak az államiság megteremtése miatt maradandó. Bár az államalapítóra jó okunk lenne önmagában csak azért is emlékezni, mert ma is létezik magyar haza, mert mai létünk Szent István király nagyságának és életművének fényes bizonyítéka. Tudjuk, hogy a pápától kért korona milyen uralkodói bölcsességet tükröz: a szuverenitás garanciája volt. Tudjuk, hogy a keresztyénség felvétele nemcsak hitbeli, hanem politikai döntés is volt. Tudjuk, hogy a megyerendszer megteremtése a mai napig a magyar állam közigazgatásának alapja. Mégsem csak ez adja az emlékezés időszerűségét, mégsem csak ez igazolja szent királyunk tettének jelentőségét. Szent István valóban a kereszténységet és ezzel az akkori nyugatot választotta. Ezer év elteltével – éppen a magunk mögött hagyott évtizedekben – gyökeres változás állt be Európa nyugati felében. Olyan helyzetben van a kontinens és benne Magyarország, hogy a keresztyénségen át már nem vezet út Nyugat-Európába. Ami a felvilágosodást, a modern nemzetek létrejöttét is túlélte, sőt, még a két világháború borzalmai után is közös pont volt az európai hitben, kultúrában és gondolkodásban, azt Nyugat-Európa mára megtagadta, elfeledte, túllépett rajta. Mára Nyugat-Európa a keresztyénség alapjait száműzte társadalomszervezési elveiből, jogszabályaiból és közéletéből egyaránt. Már a keresztyénséget megtagadó nyugati politikai és társadalmi valóság egyszerre számolta fel a nemzetet, mint kulturális közösséget, sőt, már nem csupán az egy férfi és egy nő közötti házasság intézményét relativizálta, hanem a férfi és nő fogalmát, a teremtés és a születés rendjét is vitatja. Az igazságot megelőzte a kötelező kordivat, a biológiát leváltotta az ideológia. Egy olyan ideológia, amely minden európai értéket megkérdőjelez, megtagad vagy felszámol. Szent István örökségének megőrzése ma a szabadság védelmét, Európa ősi értékeinek megőrzését, az állami szuverenitás fenntartását jelenti. Közép-Kelet-Európa kommunizmust is megszenvedett országaiban kell megőriznünk mindazt, amely ezt a kontinenst évszázadokon át éltette, működtette és meghatározta. Valóban igaz a mondás: a rendszerváltoztatáskor azt hittük, Európa a jövőnk, ma jó okunk van azt állítani, mi vagyunk Európa jövője. Szent István király idején az államalapítás és a keresztyénség felvétele a „Lenni vagy nem lenni?” kérdésre adott helyes, az elmúlt egy évezred által igazolt válasz volt. Ugyanakkor távolról sem volt magától értetődő. Szent Istvánnak meg kellett vívnia a maga küzdelmeit országon belül és kívül, hogy megteremtse azt az egyensúlyt, amelyre a jó kormányzáshoz feltétlenül szüksége volt. Országot épített, amely a mai napig – a trianoni megcsonkíttatás után is – otthona minden magyarnak, éljen bárhol a világon. Országot épített, amelynek mindennapjait törvények szabályozzák, és amely érvényt szerez a jog uralmának. Országot épített, amelyben 10 évszázad után is a közös hit, nyelv és kultúra az összetartozás alapja. És országot épített, amely képes megvédeni magát, de megbízható és kiszámítható partnere szövetségeseinek. Országot, amely megáll a maga lábán, megvan a maga kenyere és biztosítani tudja a benne élő családok gyarapodásának esélyét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szent István sikeresen felelt a lét és nemlét kérdésére. Hagyatéka a magyar állam, amely a történelem minden katasztrófája ellenére megmaradt, és ma is hazája minden magyarnak. Példája azóta is eligazítja az egymás után következő nemzedékeket. Nekünk is időről időre találkoznunk kell örökségével, hogy lássuk, honnan jövünk, és milyen úton érdemes tovább haladni. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Kitüntetettek!

„Hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember.” Mindenki, aki a kultúrában dolgozik, tudományt művel vagy művészként alkot, tanít, nevel, gyógyít, kiemelkedő sporteredményt ér el, közösséget épít, a közszolgálatban dolgozik, együtt ezt az országot szolgálja. Európa egyik ősi államát, egy ezeréves közösségnek a mindennapjaiért, életminőségéért, megmaradásáért tesz. Részese annak a nemzedékről nemzedékre megújuló szövetségnek, amely magyarként megőriz bennünket. Ezért, amikor államiságunk 1023. születésnapját ünnepeljük, jó okunk van köszönetet mondani a kiemelkedő teljesítményekért. Önök hosszú évtizedek alkotómunkájával szolgálták szűkebb vagy tágabb közösségüket. Az így teljesített szolgálat, létrehozott alkotás, elért eredmény nagyon sok ember életét tette szebbé, jobbá, teljesebbé. A sokféle elismerésre méltó életútból is kitűnik, milyen gazdagok vagyunk mi, milyen gazdagok a mindennapjaink, mert sokan sokat tesznek azért, hogy így legyen. Köszönjük, hogy ma itt vannak, és köszönjük a munkát, amit ezért az országért elvégeztek. Isten éltesse Magyarországot, és Isten éltesse a kitüntetetteket!

Köszönöm a figyelmet!