Tisztelettel köszöntöm a Granasztói család jelenlévő tagjait!

Kedves Katalin Asszonyt!

Miniszter Urat!

Elnök Urakat!

Alkotmánybíró Urat!

Főigazgató Urat!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Emlékezők!

Kilenc évvel ezelőtt temetésre gyűltünk össze. Az akkor megnyílt sír üzenete az volt: „Isten veled!” A most elkészült síremlék, ami mögöttem áll, azt igazolja, Granasztói György ma is velünk van. Ez a kő itt a Farkasréten, a Nemzeti Sírkertben azt jelenti, hogy az a közösség, amely a szabad Magyarország szolgálatára kötelezte el magát, nem felejti el Granasztói Györgyöt és az általa tetteket.

Tisztelt Megemlékező Közösség!

Amikor síremléket állítunk, számba vesszük azt az örökséget és hagyatékot, amelyre emlékezni jó okunk van. Granasztói György sok mindennel gazdagította Magyarországot. Sok mindent tett hozzá ahhoz a közös otthonhoz, amelyet a rendszerváltoztatást követően sokan közösen álmodtak meg, és ahhoz az Európához, amelynek Magyarország szerves része volt mindig is, akkor is, amikor kiszakították belőle, ahogy ma is az, amikor napjainkban földrészünk újra zavaros vizeken hajózik.

Granasztói György ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a Magyar Királyság polgáraként született. Egy stabil, ezeréves, értékeit ismerő, mindennapjait azok szerint élő, bár számtalan veszéllyel szembenéző, területe jelentős részeit a megelőző évtizedekben elveszítő országban. Ez a nemzedék gyermekként élte végig a háború éveit, a bombázásokat, az ostromot, gyermekként látta a két megszálló hadsereg hadoszlopait és az általuk hajtott deportáló meneteket. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely 1956-ban néhány napra átélhette a szabadságot, de amelynek ifjúsága a kőkemény diktatúra különböző puhaságú, szürke hétköznapjai között telt.

Ez a nemzedék megtanult megmaradni, és megtanulta átmenteni a diktatúrában üldözött értékeket, és miközben dolgozott és alkotott, megtanulta felhasználni a rendszer által nyitva hagyott kiskapukat is az értékmentésre. Gyermekeket nevelt, tudományt és kultúrát művelt, baráti közösségeket és beszélgetőköröket szervezett, a maga hivatása terén nemzetközi kapcsolatokat épített, tágította a lehetőségeit. Úgy tette, amit kellett és lehetett, mint hogyha optimistán a jövőre is készült volna. Ahogyan a jelenlévő Martonyi János emlékezett a rendszerváltoztatás időszakáról, idézem "volt egy nagy generáció, melynek tagjai a magyar szellemi élet különböző területeiről jöttek, történészek, irodalmárok, a tudomány művelői, közgazdászok, jogászok. Hamar kiderült, hogy ugyanazt gondolják a magyarságról, Európáról, a világról, az egyéni és közösségi identitásról."

Granasztói György e nemzedék egyik meghatározó egyénisége volt, akit a dolgok lényege érdekelt. A mű maga és az ember, akit majd a mű szolgál. A történelemben élő ember és az elmúlt korok mentalitása. A tanítványai, akik előtt addig sohasem látott lehetőségeket nyitott meg a tudomány művelésére. A magyarság sorsa, amelyet tudósként, tanárként és tudományszervezőként, diplomataként, miniszterelnöki főtanácsadóként, homo politikusként szolgált. Az általa elvégzett gigantikus munka nem volt és ma sincs arányban ismertségével és megbecsültségével.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Nem vagyok vazallus típus, van elképzelésem a világról és van sok feladatom ”, mondta, amikor egy újságíró arról faggatta, vajon a miniszterelnök évértékelő beszédeinek megszervezése miatt kaphatta-e meg a Corvin-lánc Testület vezetését. De ha mélyebben érteni akarjuk, ki is volt ő, ha látni akarjuk nagyságát, számba kell venni a feladatokat, amelyek megtalálták, amelyeket elvállalt, és amelyeket elvégzett. Feladatokat, amelyeket ő vett észre, feladatokat, amelyeket ráosztottak, és amelyek nélküle nem haladhattak előre. Számba kell venni a műveket, amelyeket megalkotott. „A középkori magyar város” mindig a középkor kutatásának egyik meghatározó alkotása marad. A tudományos közösségeket, amelyek létrejöttében egyfajta kovászként, kezdeményezőként, szervezőként részt vett. Az Atelier-t, a Batthyány Lajos Alapítványt, a Teleki László Intézetet. Meg volt győződve arról, hogy mint mondta: „épp a kis műhelyekben elért eredményekkel, a kis lépésekkel jutunk előbbre a magunk háza táján és az integrációban is."

Számba kell venni – ahogy ez részben meg is történt – a diplomáciai szolgálatot, amelyet ellátott. Belgiumba, illetve a NATO-hoz és az európai közösséghez is akkreditált diplomataként az Antall-kormány egyik legfontosabb állomáshelyén dolgozott az európai integrációért a magyar történelem egyik válaszútján, a nagy kelet-európai átalakulások idején, egyebek mellett az utolsó szovjet puccs és a délszláv válság napjaiban. Számba kell vennünk mindazt, amit a polgári oldal megszervezéséért tett. Antall József politikájának alapja, az Európát létrehozó és oly sokáig működtető keresztyén kultúra, illetve az Európai Uniót megteremtő kereszténydemokrácia és a magyar történelemben oly szép napokat látott nemzeti liberalizmus volt. Ennek az eszmei gondozását, korszerű megalapozását és népszerűsítését bízta a Batthyány Lajos Alapítványra és személy szerint Granasztói Györgyre. Neki is köszönhető, hogy az antalli örökség az MDF dicstelen bukása ellenére ma is élő és ható szellemiség, amely a polgári politikai közösség egyik tartóoszlopa.

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület nagy nemzedékének fontos szereplőjeként részt vett a hasonló eszméket vallók egymásra találásában, a ’94 utáni reménytelenségben a remény megtalálásában, a jobboldali közösség felépítésében, abban, hogy a polgárság, a polgári eszmény a nemzeti kormányzásnak nem csupán szlogene, hanem éltető gondolata kell, hogy legyen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az együttlét a múltban folytatódik, egykor volt személyes találkozásainkban és a nemzet múltjában, amelyre Magyarország mindennapjai a jövőben is épülnek. Ez a síremlék valóban arra emlékeztet, hogy Granasztói György életműve velünk marad. A Nagyhéten készülve Nagypéntek sötétségére és a Feltámadás diadalmas, boldog reménységére, mondhatjuk nyugodtan azt is, Granasztói György emlékét ápolnunk kell, hogy velünk maradjon.

„Egy volt közös szent vigaszunk, a lélek él, találkozunk."