A nemzeti ünnepek alkalmat kínálnak arra, hogy megemlékezzünk többek között az országot gyarapító teljesítményekről is, olyan teljesítményekről, amelyek ugyan állami elismerés nélkül is kiemelkedőek, de éppen ezért az alkotóinknak a magyar állam nevében kell köszönetet mondanunk.
Ez az ország és ez a nemzet nagy teljesítményeknek köszönheti létrejöttét és fennmaradását. Szent István teljesítménye maga az immáron több mint ezer esztendős magyar állam. A pusztai vándorlás és a kalandozások után az állami keretek megteremtése, amelyek megmaradásunk biztosítékául szolgálnak azóta is, és amelyet az egymást követő nemzedékek örökségként adtak át egymásnak. Ne feledjük el, hogy a honfoglalás és az államalapítás idején élt népek közül azok, amelyek nem voltak képesek saját államukat megalapítani elvesztek, megszűntek vagy beolvadtak. A népet az állam tudta megtartani. Nem csupán az állam üresedik ki, ha egy nemzet lemond saját hagyományairól, múltjáról és értékeiről, de a nemzetek megmaradásásának esélye is csekély, ha az állami keretek hiányoznak. Közép-Európában a történelem viharai folytán kulturális értelemben vett nemzetállam fogalom használhatatlan, mert a nemzetek és az államok határai eltérőek. Mégis a határon kívüli nemzetrészek túlélésének is záloga a magyar állam. Európa elmúlt 2 évszázadának tapasztalata, hogy a nemzeti keretek között születhet sikeres állam, de tagállami keretek miatt nem születik nemzet. Éppen ezért büszkék lehetünk arra, hogy Magyarország Európa egyik legősibb államaként ma is létezik, szabadon él és jövőt tervez, melyben minden magyarnak helye kell, hogy legyen éljen bárhol is a világon. Mindez Szent István több mint egy évezreddel ezelőtti államalapításának máig termő gyümölcse.
Szent István foglalta elsőként írásba a törvényt, s mutatott példát a jog méltányos és igazságos gyakorlására. Megszervezte a közigazgatást. Az akkori korszerű európai hadviselést ötvözte a hagyományos magyar harcmodorral, így korának katonai küzdelmeiből is győztesként tudott kikerülni.
A maga helyén és a maga hivatásában látta az országot: szabadnak és függetlennek. Miközben Rómától kért és kapott koronát, és felesége a bajor uralkodó lánya volt, magyar királyként kemény kézzel hárított el minden alávetési kísérletet. A kereszténységet ő tette a nemzet életének részévé, és neki is köszönhetjük, hogy a magyar kultúra úgy vált európaivá, hogy meg tudott maradni magyarnak.
Szent István teljesítménye, hogy a magyarság államalkotó nemzet lett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem tudjuk ezer esztendő teljesítményeit teljeskörűen számba venni – nem tudjuk számba venni mindazt, amelynek köszönhetően „áll Buda” s „él magyar”, és ma itt lehetünk. Tudományos, kulturális, katonai, gazdasági és politikai teljesítmények generációkon átívelő sora tette lehetővé, hogy ez az ország és ez a nemzet megmaradt. A nemzeti horizont ma azért is széles, és a talaj, amelynek lábunkat vetjük azért is erős, mert óriások vállain állunk. Nemzeti múltunk oly sok nagyjának életműve van velünk.
Szent István életműve is minden időben segít bennünket az eligazodásban. Akkor is, ha a béke és gyarapodás idejét éljük, és akkor is, ha a túlélésért kellett küzdenünk, vagy amikor éppen az újrakezdés volt nélkülözhetetlen. Így volt ez a vérzivataros 20. században, és így van ez napjainkban is.
Amikor az újrakezdésről beszélünk, akkor ne felejtsük el, ez az ország három évtizede nyerte vissza szabadságát és függetlenségét. Idén ünnepeljük a 30. évfordulóját a rendszerváltoztatásnak, és azt se feledjük el, hogy minden mai vitánk ellenére ennek a változásnak az áldása az, hogy ez az ország ma saját akaratából demokratikus módon dönthet az ország jövőjéről és sorsáról. Ezért lehetnek bár közöttünk súlyos politikai viták, de ne felejtsük el, hogy aki ma a rendszerváltoztatás szükségességéről beszél, az diktatúrát akar ma Magyarországon. A rendszerváltozáskor magától értetődő természetességgel tértünk vissza az évezredes útra. Antall József miniszterelnököt idézem, aki azt mondotta: „Számunkra Európa azt is jelenti, hogy államalapító Szent István királyunk kötötte össze a kereszténységgel a magyar államiságot, a nemzeti önállóságot.” Ami akkor Antall József kormánya idején még Európában sem vitásan érték volt, mára nem csupán megkérdőjelezhetővé, hanem támadottá, időnként úgy tűnik üldözendővé vált. Mi azonban továbbra ragaszkodunk ahhoz, amelyet majdnem egy évtizeddel ezelőtt az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában helyesen rögzítettünk: “Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kitüntetettek!
Ahhoz, hogy ez az ország jól működjön, rendkívül sok területen van szükség kiemelkedő teljesítményre. Önök olyan munkát végeztek és végeznek napról napra, olyan teljesítményeket tettek le az ország közös asztalára, olyan ügyeket szolgáltak jól, kitartóan hosszú időn keresztül, amelyek mindannyiunknak számára fontosak, gyümölcsözőek és üdvözlendőek.
Önök ezzel egyszerre tesznek önmagukért, családjukért, szűkebb közösségükért és a nemzet egészéért. Nagyon sokak életéhez tettek hozzá valamit. Sokszor olyat, amely másokban talán nem is tudatosul, talán az sem, hogy Önöknek köszönhetik, vagy éppen – mivel ami jó, azt sokszor természetesnek tekintjük – nem is tudják, hogy ezek a teljesítmények milyen nagy hatással vannak a mindennapjaikra.
Önök látják és tudják egyedül, hogy mi volt az ára ezeknek a teljesítményeknek: évek hosszú és elkötelezett munkája, nagy nehézségek árán elért sikerek, kudarcokból és újrakezdésekből felépült eredmények.
Amikor ünneplünk, nem csak a múlttal és a jelennel vetünk számot, de a jövővel is. Amit ma megteszünk önmagunkért és egymásért, családjainkért, közösségeinkért, a falvakért és a városokért, az európai magyar kultúráért, a tudományért, a haza védelméért, hitünkért és összetartozásunkért – határon innen, sőt tengeren innen és túl –, az nem csupán a jelenünket határozza meg, abból épül fel a jövőnk. Jókai Anna gondolatával – az emelet, amelyet a mi nemzedékünk épít, ahhoz az évezredes házhoz tartozik, amelynek alapjait és első szintjét a Szent Király alkotta meg. Felelősségünk a nekünk rendelt időben, hogy amit mi teszünk hozzá a közös építményhez, az elég erős legyen ahhoz, hogy az utánunk jövők tovább és még magasabbra építsék.
Köszönöm a figyelmet!
