Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fidesz-tagok! Kedves Küldöttek!

Négy évvel ezelőtt, amikor még nem bukott, hanem frissen választott alelnöke voltam a Fidesznek, akkor a CSU példáját ajánlottam a Kongresszus mélyen tisztelt figyelmébe. Ők akkor már 69 esztendeje kormányozták Bajorországot megszakítás nélkül. A rekord beállításához - számoltam 4 évvel ezelőtt - a 2076-os választásokig nem hibázhatunk. Bajor barátaink - kicsit megtörve bár, de - azóta is kormányon vannak. Alelnökségemmel tehát nem faragtunk a hátrányból, ez önmagában is ok a váltásra, így viszont 2080-ig folyamatosan nyernünk kell.

A győzelemnél is fontosabb azonban, hogy mi, a Fidesz és szövetségeseink, bár távolról sem vagyunk tökéletesek, de mégis számunkra a kormányzás eszköz, megtisztelő lehetőség arra, hogy az ország szuverenitását megőrizzük, nemzeti önazonosságát megerősítsük, utakat nyissunk a szabadságban a jólét felé. A mögöttünk hagyott 9 év hazánk rendszerváltoztatás utáni történetének legsikeresebb időszaka. Önbizalmában, gazdaságában, biztonságában és jövőképében egyaránt megerősödött az ország. Erősödő falvak és városok, Tarlós István főpolgármester és kerületi polgármestereink munkájának köszönhetően a dualizmus időszaka óta nem látott mértékben fejlődő, immár világszerte csodált Budapest. Kormányzásunknak azok is nyertesei, akik nem ránk szavaznak. Azok is, akik nem szeretnek bennünket. Sőt bármilyen furcsa, nyertesei az ellenzéki politikusok is. Alkalmatlanságuk - bármilyen nyilvánvaló, mégis - sokkal kevésbé látványos ellenzékben, mint kormányon. Ellenzékből nem tudják csődbe vinni az országot, ahogy kormányon sikerült nekik. Ellenzékben szabadon tiltakozhatnak a kormány politikája ellen, mert tudják, hogy nem ők vannak hatalmon, akik véresre verettek békés tüntetőket és szemeket lövettek ki azonosítószám nélküli rendőrökkel, hogy Gyurcsány Ferenc is ünnepnek érezhesse az 1956-os forradalom 50. évfordulóját.

Nekünk emlékeznünk kell mindig a választópolgároknak tett ígéreteinkre. Sőt, hogy a politikai küzdelemhez feltétlenül szükséges szolidaritás és bizalom megmaradjon, emlékeznünk kell az egymásnak tett ígéreteinkre is. És nekünk ezen a területen is komoly versenyhátrányunk van. Nekünk kell a jó memória, mert mi nem vesszük magnóra az egymással folytatott beszélgetéseinket. Mi nem vesszük magnóra a beszélgetéseinket, ahogy ez a korábban egymást nem minden alap nélkül nácinak és kommunistának bélyegző politikai ellenfeleinknél a bizalomerősítő gyakorlat része. Ma ellenzékünk egységét a magyar Molotov-Ribbentrop paktum biztosítja, melyet 2018 után Gyurcsány Ferenc egyetlen pillanat, pontosabban egyetlen momentum alatt megkötött a Jobbikkal.

A mi felelősségünk nem az ellenzékkel, hanem az országgal és saját lelkiismeretünkkel szemben áll fenn és mindazzal, ami ebből hitünk szerint következik. A ránk leselkedő legnagyobb veszély, ha a saját magunknak állított mércét lejjebb tesszük, látva, hogy az ellenzék még a szegélylécet is le tudja verni.

Önkormányzati választás előtt állunk. A helyi közösségek vezetőit fogjuk 2 hét múlva megválasztani. Az ellenzék nem polgármesteri és képviselői helyekben, hanem háborús hídfőállásokban gondolkodik. Nem a kormány nem hajlandó együttműködni velük, hanem ők akarnak az önkormányzatokból háborút indítani ellenünk. A magyar Molotov-Ribbentrop paktum jelöltjei a helyi közösség szolgálata helyett politikai háborút akarnak. A győzelem azon múlik, hogy a következő 14 napban megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy mindenkinek felhívjuk a figyelmét arra, hogy a választás tétje nem a kormány sorsa, nem a parlamenti többség, hanem az országot alkotó városi és falusi közösségek békés fejlődése. Ezért tegyünk meg mindent a következő 2 hétben!

Köszönöm a figyelmet!