Tisztelt Főpolgármester Úr! Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Főpolgármester-helyettes Asszony! Polgármester Asszony! Polgármester Úr! Tisztelt Művésznők és Művész Urak! Hölgyeim és Uraim!

A politika gyakran felteszi a kérdést: jobban élünk-e, mint néhány évvel korábban? És erre általánosságban a gazdaság számaival válaszolunk: gazdasági növekedés, átlagbér, aktív munkavállalók száma, életszínvonal, adómérték és sok minden más elvont közgazdasági fogalom, amellyel az életszínvonal anyagi oldalát tudjuk bemutatni. Ne vitassuk, egy jólét tekintetében a kontinens nyugati feléhez felzárkózni kívánó országban ez érthető és indokolt! Azonban összességében az életszínvonal mégis több ennél. Az életszínvonalat nemcsak az mutatja meg, hogy miből élünk, hanem az is, hogyan. És bár a kettő közti összefüggés nehezen vitatható a „Hogyan?”-ban, mégis sokkal több van benne, mint ami megfogható vagy megszámlálható.

Akkor élhetünk jobban, ha a megélhetés mellett a színvonalas közösségi együttlét feltételei is biztosítottak. Ehhez pedig közösségekre van szükség, közösséget pedig közös kultúra teremt. Ezért nélkülözhetetlenek a találkozásra helyet adó fórumok, kiállítások és hangversenyek, mozik és ezért nélkülözhetetlenek a színházak is. Még ez a terület is leírható és bemutatható számokkal, hiszen modern világunkban az életünknek szinte nincs olyan területe, amelyről ne készülne statisztika. A KSH hazai – most egy szép szó következik – színházfogyasztásról is készített ilyet. Hiába, a statisztikai fogalmakat a kultúra területén is a statisztikusok alkotják. A lényeg azonban: 2010-ben 4 millió 580 ezren látogattak egy év alatt összesen színházba. Ez a szám 2017-re 8 millió 378 ezer főre nőtt.

A kulturális célú kormányzati kiadások is évről-évre nőnek. Ebben Magyarország az Európai Unión belül az egyik legjobb eredménnyel dicsekedhet a ’20-as költségvetésben: a GDP arányos kulturális ráfordítások mértéke meghaladja a másfél százalékot, míg ez az Európai Unió tagállamainak átlagában 0,6 százalék. Számokban kifejezve: 2010-ben 172 milliárd forintot költöttünk kultúrára, 2020-ban a költségvetésben 578 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra.

Büszkék lehetünk rá, hogy hazánk, elsősorban Budapestnek köszönhetően kulturális nagyhatalom is, és ma ehhez a feltételek sokkal inkább adottak, mint a rendszerváltoztatás óta bármikor.

Tisztelt Főpolgármester Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A színház az emberi kultúra egyik legősibb megjelenítője. A világirodalom és a magyar irodalom legnagyszerűbb alkotásai elevenednek meg a magyar színpadokon. Ezért jelenti Básti Lajos számunkra a mai napig Lear királyt, Agárdi és Avar modern korok gyermekeinek. A gyertyák csonkig égnek színpadra vitt előadását, ahogy Sinkovits Imre nélkül is nehezen tudnám a My Fair Lady-t elképzelni, vagy Márkus László nélkül Molnár Ferenc Egy, kettő, három című, mindig aktuális társadalmi képet mutató remekművét.

„Miénk a hatalom

Az emberszív felett:

Idézni egyaránt

Mosolyt vagy könnyeket.”

És valóban, akik a közélet világából érkezve szemlélik a hatalmat, a színművészet hatását, nagyságát és erejét látva kénytelenek beismerni: a művészet határai nem ismerik a közjogi értelemben vett korlátokat. Egy színészi alakítás élethosszig velünk marad, rajongást szül, emlékezetünkbe vés mondatokat, megerősít, sőt időnként – nehéz időkben – megtartani is képes. Büszkék lehetünk a magyar színművészetre, amely mindig is a világ legjobbai közé tartozott, és amelynek a különösen nehéz elnyomással, diktatúrákkal és veszteségekkel teli 20. században megtartó ereje volt. Ha ehhez a tartalom és forma egységét meg kívánjuk teremteni, akkor méltó körülményeket kell biztosítanunk a magyar és ezen belül a zászlóshajónak számító fővárosi színjátszásnak.

A hely, ahol most állunk, különösen is erre rendeltetett. Főpolgármester Úr is említette, hogy 1913-tól Télikert név alatt már varieté színház működött itt. A második világháború után Ifjúsági, Petőfi majd Jókai Színház. 1963-tól pedig, négyéves megszakítással, a mai napig Thália Színház néven, azon belül pedig Mikroszkóp Színpad állt itt, ahol most vagyunk. Itt mutatták be Örkény István Tóték című művét Latinovits Zoltán főszereplésében.

Ezt a színházat igazgatta a kiváló Kossuth-díjas Kazimir Károly majd két évtizeden keresztül, de itt volt igazgató Mikó István és Törőcsik Mari is a rendszerváltoztatás követő években. És ne felejtsük el, hogy még egy személyes emlékkel szolgálhassak, itt játszott Bubik István is oly feledhetetlenül Steinbeck Egerek és emberek című művében!

A színházművészet mindig is reagált a közéletre, a kabaré pedig kifejezetten gyakran élt a politikából. Mégis a művészet bizonyos távolságot szokott tartani a közélettől. Amikor 5 évvel ezelőtt Kálomista Gábor ezt a szokásjogot figyelmen kívül hagyva Kocsis Máté frakcióvezető úrral és Láng Zsolt polgármester úrral együtt engem is felkért, hogy vállaljunk szerepet a Thália Színház felügyelő bizottságában, akkor éreztük, hogy a társadalmi munkában vállalt megtiszteltetésnek ára is lehet majd. És valóban így is lett: mindhárman ezt követően sokszori igazgatói biztatásra saját küldetésünk részének éreztük, hogy a Thália Színházhoz tartozó Mikroszkóp Színpad a 21. század által kínált technológiával teljes egészében megújuljon, újjáépülhessen.

Mindenekelőtt köszönet illeti ezért Tarlós István főpolgármester urat, aki a főváros költségvetéséből mintegy félmilliárd forinttal járult hozzá a teljeskörű felújításhoz. A kormány pedig egyedi döntéssel több mint egymilliárd forintot biztosított e célra. Az eredmény látványos, a körülmények a fővárosi színjátszás legnemesebb hagyományaihoz méltóak. Szívből gratulálok mindenkinek, aki a felújításhoz hozzájárult, aki abban részt vett. Külön is szeretném elismerésemet kifejezni Kálomista Gábor igazgató úrnak, aki rendkívüli szívóssággal egyetlen pillanatra sem adta fel a felújítás sokszor rendkívül felháborító és reménytelennek látszó elképzelését.

Végül azt kívánom a magyar színjátszásnak, a művésznőknek és művész uraknak, hogy a 21. századhoz méltó díszleteket a magyar színjátszás nagyszerű hagyományaihoz illő tartalommal töltsék meg itt, hosszú évtizedeken keresztül.

Köszönöm szépen a figyelmet!