Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Köszönöm szépen a meghívást! Elnök Úrnak és a Közjegyzői Kamara elnökségének is jeleztem, hogy bár én a kevésbé szerencsés jogászok közé tartoztam, tehát nem közjegyző voltam, hanem néhány éven át ügyvéd, és nagyapám, édesapám is ügyvédként dolgozott. De kétségkívül nagy megtiszteltetés az, hogy néhány évnyi politikai pálya után a jogász körökbe az ember mindig meghívást kap.

Szeretnék ezért köszönetet mondani a közjegyzői karnak, és látva azt az előkészületet, ami itt történt, és azt az imponáló báltermet, ami a jogászi hivatások képviselőivel van tele, azt kell, hogy mondjuk, hogy nem csoda, hogy a rendszerváltozás után csodált és irigyelt szakma lett a közjegyzői hivatás. És azt is látjuk, hogy az elmúlt évek is bizonyították, hogy nagyon sok szempontból ez az ága a jogászi hivatási rendeknek méltán örvend elismertségnek. Arra gondoltam, mielőtt ide jöttem, hogy csak közjegyzők lesznek, és gondoltam, akkor milyen egyszerű lesz, hogy a bírákat fogom kritizálni és a közjegyzőket magasztalni, de látom nagyon sok bíró van jelen. Sőt, az országos bírósági szervezet legmagasabb rangú képviselői is itt vannak. Úgyhogy ezt sokkal visszafogottabban fogom tenni.

De annak idején, amikor a fizetési meghagyásokkal kellett sokat szenvedni és ügyvéltjelöltként az ember ezzel találkozott, akkor soha nem értettük azt, hogy miért tart egy fizetési meghagyás kibocsájtása sok esetben félévig, egyévig különösen a Fővárosi Bíróságokon, és amikor az a bölcs jogszabály módosítás történt – kevés ilyen bölcs jogszabály módosítás volt abban az időben –, hogy a közjegyzők kapták meg ezt a feladatot, akkor csodák csodája hirtelen ez felgyorsult. Korrektté és gyorssá vált a fizetési meghagyásos eljárások lefolytatása, és azt mondhatjuk, ezt azóta is a Közjegyzői Kamara tudja tartani, hogy néhány hónap alatt akár a jogerőig is eljuthat az az eljárás, ami korábban, amíg bírósági hatáskörben volt, akár egy-két évet is igénybe vehetett. Még akkor is, ha peres eljárássá ellentmondás folytán nem alakult.

Azt is tudom, hogy a Közjegyzői Kamara is számtalan olyan feladattal küzd és kihívással néz szembe, amellyel más területeken is szembesülünk. Egy ilyen közös pontot látok az Országgyűlés és a közjegyzők között: ez a fegyelmi jog kialakítása. Tehát látom azokat a kezdeményezéseket, amelyek törvényalkotási kezdeményezések, és amelyek a közjegyzőkre vonatkozó szabályozást akarják gyűjteni. Ezt büszkén mondhatja minden közjegyző, sokkal kevésbé szükséges, mint a parlament fegyelmi szabályainak az ismétlődő áttekintése. Ennek ellenére azt remélem, hogy azok a jogszabály kezdeményezések, amelyeket a közjegyző szakmai érdekképviselete megfogalmazott, azok a tavaszi ülésszakon az Országgyűlés elé kerülhetnek, és ezeket el is tudjuk fogadni.

Szeretnék gratulálni ahhoz, ahogy a Közjegyzői Kamara és a közjegyzői hivatásrend tudja megszervezni magát, hogy partneri viszonyra törekszik, és eredményesen törekszik partneri viszonyra a többi jogi hivatásrenddel. Azt látjuk időnként, hogy jogi hivatásrendek között vannak viták, de a Közjegyzői Kamara jól jelölte ki annak idején a saját hatásköreit. Mindenki elismeri azt, hogy hatékony, gyors, azonnali végrehajthatóság lehetőségét is magában foglaló okiratok kibocsájtására szükség van. A közjegyzői eljárások gyorsak és színvonalasak. Nagyon kevés a panasz, és nagyon kevés a jogos és megalapozott kritika. Ez pedig mindenféleképpen a hivatásrendnek az elismertségét jelenti a jogászhivatásrendek között és a magyar társadalom egészében.

Azt szeretném kívánni mindenkinek, hogy ma este érezze jól magát. Nagyon örülök annak, hogy a jogi hivatásrendek ilyen nagy számban képviseltetik magukat. Azt lehet mondani, hogy a közjegyzők szervezőként is vannak jelen. A megjelentek számából is látszik, hogy talán több mint kétszer annyian vagyunk, mint amennyi közjegyző ma Magyarországon van. És a pohárköszöntőszerű megszólalásoknak pedig az az örök szabálya, hogy a sok beszéd az ivás rovására megy. Úgyhogy mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Köszönöm szépen a figyelmet!