Főtiszteletű Esperes Úr!

Nagytiszteletű Urak!

Tisztelt Államtitkár Urak!

Polgármester Úr!

Képviselő Hölgyek és Urak!

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Egy református gyülekezet otthona újul meg. Ennek első stádiumában vagyunk, reméljük, hogy folytatódni fog. Nagy öröm, hogy sok év álmai és várakozása után ma itt együtt ünnepelhetünk, ünnepelhetjük az első szakasz lezárását.  Minden erős gyülekezet joggal tart igényt a tartalom és forma egységének helyreállítására. A templomhomlokzat és külső renoválás ezért az itteni gyülekezettel szemben olyan adósság volt, amelyet öröm volt törleszteni. Abban bízunk, hogy a szalkszentmártoni református gyülekezet ezáltal is erősödik.

A keresztyénség évezredes távlatra visszatekintve szolgál iránymutatásul a magyarság számára, és ez így volt a kontinens más népeinek is. A kereszténység tanítása szervezte meg Európát, és nemcsak a kultúrát és tudományt, jogra és törvényekre épülő államokat hozott létre, de úgy teremtette meg a mindennapok gondolkodásbeli alapját, hogy azt joggal nevezhettük szabad világnak. A magyar államiság elválaszthatatlanul kapcsolódott össze a keresztyénséggel. Sokat tettek a keresztyén egyházak az államiság mögöttünk hagyott évezredében. Gondoljunk azokra, akik Krisztusért hordozták mások terhét: nekik köszönhetően jött létre a kórházi és a szociális ellátás kezdetben. A keresztyének rakták le írásbeliségünk alapjait, a reformációnak köszönhetjük a magyar nyelv és magyar irodalom felvirágzását.

Az egyházak napjainkban is sokat tesznek hozzá az ország, sőt a nemzet egészének, az összmagyarság életéhez. Ott vannak, ahol segítséget és támogatást kell adniuk. Az egyházak karitatív tevékenységének köszönhetően sok száz ember kap lehetőséget ma is az újrakezdésre. Ott vannak az egyházak, ahol tanítani és nevelni kell. Nemcsak a legkiválóbb iskolákban vannak jelen, hanem zsákfalvakban és missziós területeken is. Ott vannak, ahol gyógyítani kell – testet és lelket egyaránt. Ott vannak a betegágyaknál és a legnehezebb élethelyzetben lévőknél, a szenvedélybetegeknél.

A kormány számára az Alaptörvény szerinti egyházakkal való együttműködési kötelezettség része, hogy az egyházak tevékenységét, kezdeményezéseiket támogassuk. Támogatjuk az egyházak szerepvállalását az élet minden területén. A magunk mögött hagyott évtizedben Kárpát-medence szerte megújultak templomaink és velük újulnak meg, reményeink szerint a keresztény közösségek is. Vannak közöttük kiemelkedő jelentőségű műemlékek – a felújított templomok között –, és vannak olyanok is, amelyek újonnan épültek.

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Kereszténynek lenni ebben a világban sosem jelentett, és most sem jelent könnyű életet. Emlékezzünk az őskeresztények római üldöztetésére, később a gályarab magyar lelkészek életére, vagy éppen az elmúlt század második felében a kommunizmus alatt mártíromságot szenvedőkre. Gondoljunk azokra, akiket manapság szélsőségesek üldöznek a Közel-Keleten, vagy – ha az elmúlt hét eseményeit nézzük – már Nyugat-Európában is. Látjuk, hogy olyan egyházközségek kerülnek veszélybe, amelyeket még az apostolok vagy közvetlen munkatársaik alapítottak, és látjuk, hogy milyen kevéssé törődik ezzel a szabad világ politikai korrektsége. Látjuk a templomok és a katedrálisok sorsát számtalan nyugat-európai országban. Ha nem egy keresztény közösség otthonát, hanem az európai kultúra és épített örökség csúcsteljesítményét látnánk bennük, akkor is botrányos, hogyan rombolnak le katedrálisokat, hogyan lesznek beruházás áldozataivá, hogy akárcsak érdeklődés hiányában hogyan válnak, hogyan jutnak olyan sorsra, amely ellentétes egy templom rendeltetésével. Így lehetnek hangversenytermek, szállodák, vagy kávéházak egykor volt templomokban, vagy azok helyén, és azt is látjuk, hogy vannak templomok, amelyek más vallások szolgálatába állnak. Vannak elriasztó jelenségek is: amikor a bordeaux-i polgármester éppen a karácsonyfát akarja betiltani saját városában, tekintettel arra, hogy a döglött fák nem egyeznek a zöldpolitika új elveivel. A harcos ateizmus szelleme a tolerancia jegyében időnként kísértetként járja be Nyugat-Európát. Ehhez képest azt látjuk, hogy Magyarországon a keresztény közösségek megerősödtek, és örülünk, hogyha ehhez az állam hozzá tud járulni. Magyarország vállalja a keresztény kultúrájával együtt járó gyökereit, és úgy gondoljuk, hogyha hosszú távon azt akarjuk, hogy ez a nemzet értékeit, kultúráját és gyökereit megőrizze, nyelvét beszélje, akkor ehhez szükség van a keresztény, keresztyén gyülekezetekre.

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Ahhoz, hogy jól értsük, milyen értékes ez a templom, meg kell ismernünk a történetét, amely hű tükre e minden időben hű kálvinista közösség történetének. Érdemes megismernünk azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel eleink elérték, hogy Mária Terézia engedélyezze a templomépítést a középkori romok és sártemplom helyén. Azokat az erőfeszítéseket, amelyeknek köszönhetően a béke idején nehezen megszerzett és összeadott filléreket és forintokat összerakva mindig bővülhetett a templom egy-egy hozzátoldással, majd toronnyal és orgonával, vagy éppen a régi sártemplomból átmentett Mózes-székkel és a már említett ón keresztelőmedencével. Látnunk kell e mögött az elődök rendkívüli erőfeszítését, amelyekkel nehéz időben is meg tudták őrizni ezt a templomot és ezt a közösséget, még akkor is, amikor nemcsak javításokra nem maradt pénz, de a templomot a kinti világ is ellenségesen vette körül.

Ma egy hálaadó istentiszteleten mondhatunk mindezért köszönetet. Nemcsak azért a munkáért kell ma hálát adnunk és köszönetet mondanunk, amelyet a templom felújításáért elvégeztek mindazok, akiknek közük volt Isten házának megújulásához, hanem köszönetet mondunk azért is, hogy ezáltal azt a nehéz utat folytathattuk, amelyet elődeink megkezdtek, amikor ezt a templomot megépítették. Részük volt mindenekelőtt ebben a munkában a szalkszentmártoniaknak, akik közül sokaknak – a kereszteléstől a búcsúztatásig – az egész életüket keretbe foglalja a keresztyén egyházközség és ez a templom. Ezért annak a sikernek, amelyet a közösség megőrzése jelenti, amelyet a templom felújítása is bizonyít, mindannyian részesei vagyunk.

Köszönet azoknak, akik részt vettek ebben a munkában!

Köszönöm a figyelmet!