Tisztelt Excellenciás Asszony! Tisztelt Rektorhelyettes Úr! Tisztelt Intézetvezető Úr! Igazgató Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

– Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek állandó ellenségei, Angliának örök és állandó érdekei vannak – mondotta Palmerston miniszterelnök 1848 márciusában. Ilyen, az általunk a magyar történelemben és a lengyel történelemben egyaránt sokszor megtapasztalt nagyhatalmi logika, végső soron azt is mondhatnánk, hogy a diplomácia nyomorúsága. Történelmünk és különösen ebben a vérrel írott XX. század nagy tapasztalata, ugyanakkor számunkra mégiscsak az, hogy nekünk a lengyelek a barátaink. Állandó, kipróbált, megbízható barátaink. Barátaink a bajban, akikre számíthatunk, és akik számíthatnak ránk. A visztulai csoda a balatonboglári lengyel menekült gimnázium, idősebb Antall József és Henrik Slavik történelmet író barátsága, a varsói felkelés magyar hősei, Poznanra tekintve a Bem-szobor tövében kirobbanó magyar '56-os forradalom, utána a Lengyelországban szervezett véradás az '56-os forradalom magyar hőseinek, majd a hadiállapot és a szolidaritás tragikus, de végső soron győztes története, ahogy II. János Pál pápa itthon is egyedülálló tisztelettel övezett életútja jól mutatja, mennyire összefonódott a történelmünk. Sorsközösség ez, amelyben nemcsak az érdekeink, hanem az értékeink is összekapcsolódnak, az egyéni és közösségi szabadságjogok, illetve a nemzeti önrendelkezés és az ezekért folytatott küzdelem, szabadságharc.Különösen fontos, hogy azok, akik itt, a Ludovikán tanulnak, értsék ezt a fajta sorsközösséget. Ma a téma legkiválóbb szakértői jöttek össze, hogy részletekbe menően megvitassák a hadiállapot bevezetésének anatómiáját. A konferencia kezdetén – a teljesség igénye nélkül – ehhez csupán néhány gondolattal tudok hozzájárulni. Az első az a szavakért folytatott küzdelem, ami minden diktatúrában kulcsfontosságú. Aki el tudja nevezni a dolgokat, az uralkodik is felettük. A magyarországi kommunista propaganda a szavak szintjén is nagyon komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy antipatikussá tegyék a lengyel ellenállást. Magyarországon, a sajtóban és a mai napig egyébként a szóhasználatban is, csak szükségállapotként beszélünk, ami talán jogilag nem is helytelen, a '81 decemberében létrejött helyzetről, amit lengyel barátaink ostromállapotnak, hadiállapotnak neveznek, ezzel is jelezve, hogy nem a szükséges rossz volt, ami akkor történt, ahogy szintén a kommunista propaganda hosszú időn keresztül próbálta a történetírás részévé tenni, hogy a Jaruzelski-féle puccs az csupán a szovjet beavatkozástól óvta meg Lengyelországot, annak érdekében, hogy az oroszok ne vonuljanak be, és ne álljon elő hasonló helyzet, mint1956-ban Magyarországon vagy '68-ban Prágában. A valóság azonban az, hogy pontosan tudjuk, a '80-as évek elejének Szovjetuniója egy afganisztáni szerepvállalással a hátuk mögött már nem volt kellően erős ahhoz, hogy beavatkozzon Lengyelországba. Ugyanakkor a lengyel kommunisták, akik, mint általában a kommunisták, csak elsősorban az ideológia nevében harcolnak és csak másodsorban tartoznak valamilyen nemzethez, hogyha ezt egyáltalán számon tartják, alehető legsúlyosabb intézkedésekről döntöttek. Ennek következtében Jaruzelski puccsa nyomán lengyel vér folyt. Az első pillanatban tízezer embert internáltak, tüntetések és sztrájkok ellen alkalmaztak erőszakot, és ismerjük mindazt az elnyomást, amely a lengyel társadalomnak a szükségállapot, a hadiállapot bevezetését követően szembesülnie kellett. Azt is tudjuk, hogy milyen meghatározó volt a kommunista diktatúra utolsó évtizedében II. János Pál pápának a szerepvállalása. Ne felejtsük el, hogy az első lengyel apostoli látogatásán, 1979-ben az ő szentbeszédeiben a szolidaritás tucatnyi alkalommal hangzott el, maga a mozgalom is elsősorban innen kapta nem csupán az inspirációját, hanem a nevét is, ahogyan azt is tudjuk, hogy az ő aktív szerepvállalása segített abban, hogy még tragikusabb végkifejletet vegyenek a Lengyelországban történtek! A '83-as látogatása,második apostoli látogatása Lengyelországban, amelyből Első Beosztott Asszony is idézett már, az enyhülés irányába tett lépésekhez vezetett Lengyelországban, a totalitárius diktatúra mindvégig fennmaradt, majd utána '87-ben, a szabadság visszaszerzését követően pedig a 91-es apostoli látogatása már annak megünneplése volt, hogy ez a térség, Közép-Európa is visszanyerte szabadságát. Ne felejtsük el, hogy egyébként a '91-es lengyel látogatást követően érkezett a pápa augusztusban Budapestre, és utána még '97-ben, '99-ben és 2002-ben is Lengyelországban, a rendszerváltozást követő időszakban, hangsúlyozta azoknak az értékeknek a fontosságát, amelyek a szabadságban is veszélybe kerülhetnek, és amelyekkel ma sokkal élesebben szembesülünk, és leginkább vagyunk egymás szövetségesei az európai küzdelmekben, mint korábban bármikor! Azt is látni kell ugyanakkor, és ez is fontos, ezt is fontos, hogy tudatosítsuk, hogy: Ha nincsen 1956, ha nincsen 1981, ha nincsenek ellenállók és hősök, akkor nincs rendszerváltoztatás, és semmi nem oldotta volna fel a diktatúra félelmének rácsszerkezetét! Nem jöhetett volna létre a szabad Lengyelország, a szabad Magyarország és a szabad Közép-Európa sem. Nem véletlen, hogy a lengyel ellenállás, a harcoló szolidaritás vezetője, KornelMorawiecki fia ma Lengyelország miniszterelnöke, és nem tudom megállni, hogy itt ne nyissak egy zárójelet, hogy azok, akik az elmúlt évtizedekben, gyakorlatilag a II. világháború után bársonyszékekben ülve előre megírt beszédeket olvastak csupán fel a szabadságról és a jogállamról, azok igyekeznek szabadságra és jogállamra tanítani azokat, akik megküzdöttek egy diktatúrával szemben ezekért az értékekért. Éppen ezért számunkra közös élményeink, közös tapasztalataink mutatják meg ma is, hogy milyen fontosak azok az európai értékek, amelyek ezt a kontinenst valóban jellemzik, a szabadság, a jelzőktől mentes demokrácia, a népfelség érvényesülése, a jogállamiság és az, hogy a nemzetek közötti szövetség valós értéktartalmi együttműködést eredményezzen. Ne felejtsük el azt sem, hogy a család és a nemzet, ennek a két országnak az életében kiemelkedő fontosságú Wyszynski bíboros találó megfogalmazás szerint egyik sem intézmény, hanem élő organizmus! Azt tudjuk ma mondani, hogy fontos a múltra való emlékezés, fontos a tudományos igénnyel való megismerése mindannak, ami a rendszerváltozást megelőző évtizedben történt Közép-Európában, ezen belül is Lengyelországban. Fontos az, hogy a bűnöket számon tartsuk, a bűnösnek az áldozatot áldozatnak nevezzük, és emlékezzünk azokra a hősökre, akik a diktatúra időszakában is a szabadságot képviselték. Szeretnék gratulálni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, ennek a mai konferenciának a megszervezéséhez. Bízom abban, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kollektív emlékezet, a két ország közötti barátság megerősödjön, és hogy mindannyian számon tartsuk, hogy az a szabadság, az a demokrácia és az a jogállam, amelynek nálunk még valós tartalma van, és nem csupán politikai jelszó, az nem magától értetődő, hanem sokan sokat tettek azért, hogy ma Közép-Európais szabadságban élhet.

Köszönöm szépen a figyelmet és a meghívást!