Tisztelt Miniszter Asszony!

Tisztelettel köszöntöm a Magyar Tudományos Akadémia elnökét!

Tisztelt Államtitkár Urak!

Tisztelt Elnök Úr!

Ügyvezető Asszony!

Tisztelt Rektor Úr!

Rektor Asszony!

Igazgató Urak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Bízom benne, hogy a problémák megoldhatók, noha el kell ismernem, hogy reményeim inkább optimizmuson, mint szilárd adatokon alapulnak. Én azonban az optimizmust tartom a felelős emberek egyetlen munkahipotézisének.” A nagy feltaláló, a XX. század technikai haladását felfedezéseivel és találmányaival döntően meghatározó Gábor Dénes szavai különösen időszerűek a mai kiállításmegnyitón. Ez a kiállítás a megoldott problémák és a problémákat megoldó emberek előtt tiszteleg, az álmok megálmodói előtt, akiknek a munkája által gazdagabb a jelenünk, és akiknek a példájából kell kiindulnunk, amikor Gábor Dénes szavaival: „… fel akarjuk találni a jövőt…”. Nekünk, magyaroknak e nemzet lélekszámához képest végtelen okunk van a büszkeségre, ha a tudomány úttörőire gondolunk.Gyufa, nukleáris láncreakció, C-vitamin, magzatvédő vitamin… Találmányok, melyekhez magyar tudósok nevét köthetjük. Puskás Tivadarét, Jedlik Ányosét, Szilárd Leóét, Szent-Györgyi Albertét és Czeizel Endréjét és a sort hosszan lehetne folytatni. Ez a kiállítás húsz év után újult meg.

Két évtizeddel ezelőtt a Ganz-gyár barnamezős, a szocializmusban megszokott, meglehetősen elhasznált gyárépületéből egy gyönyörű közpark és egy fantasztikus közösségi tér született, ahol különleges teljesítményeknek állítottunk emléket – a világraszóló magyarok életművét elmondó, a varázslatos alkotásokat megjelenítő képek és alkotások kaphattak helyet. Aki akkor járt itt, azt egészen lenyűgözte a kiállítás friss szelleme. Az anyag bemutatásának akkoriban újszerű, egyedülálló megoldásai és az az üzenet, hogy meg lehet és meg is kell valósítani az álmokat. Ezek az álmok nem csak egyes emberek álmai, hanem sokaké. Ha szétnézünk a tárlaton, akkor azt láthatjuk, hogy a mindennapjainkat körül veszik ezek az alkotások, a mindennapjainkat körül veszik felfedezések, amelyeket magyar géniuszok adtak a világnak. Ők hozzánk tartoznak, mert magyarok voltak. Azok is, akik távol a hazától lettek világhírű honfitársakká, és azok is, akik itthon tudták megteremteni azt, amely az országot és világot egyaránt szolgálta. Egy esztendő alatt 800 ezren nézték meg akkoriban az „Álmok álmodói”kiállítást, ezzel a magyar történelem egyik leglátogatottabb kiállítása lett. Nem sokkal később Magyarországot a jövő kapujából sikerült visszafordítani. Mindazt, amit az a kiállítás értéknek hirdetett, a Millenárissal együtt zárójelbe tették. A „Merjünk nagyok lenni! Sőt! Mutassuk be, hogy nagyok is vagyunk!” szemléletét felváltotta a „Merjünk kicsik lenni!” logikája. Magyarország visszazuhant oda, ahonnan éppen kitörni látszott. Azonban a rossz idők sem tartanak örökké, a jó idők, az építkezés évei pedig csak rajtunk múlik, hogy tartanak-e tovább. Ennek a jeleit láthatjuk itt, a Millenárison is, amely a következetesen elvégzett fejlesztéseknek köszönhetően kibővült. Elbontották a Nehézipari Minisztérium borzalmas szocreál épületét. Bár korunk sajátossága, hogy nincs olyan ronda épület, amelyiknek megsiratására ne lehetne építészt vagy építészeket találni. Lásd a burkolt, elhagyott teherelosztó szörnyűségeinek eltávolítását a Budai Várban! Itt azonban a környezetvédők is velünk voltak, hiszen az egykori minisztérium épületének elbontásával a Margit körút levegője is mérhetően tisztult. A park területe jelentősen megnövekedett, nem csak horizontális, de vertikális irányban is. Sokkal nagyobb lett az oxigéntermelő zöldfelület, és a találkozás lehetőségét kínáló pazar tér nagyvonalú keretek között újult meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Abban bízunk, azt reméljük, hogy ez a mostani kiállítás méltó utódja a két évtizeddel ezelőttinek. És Vörösmartytól tudjuk: „Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt!”. Sok minden történt az elmúlt évtizedben, és ebben az időszakban is voltak magyarok, akik sokat tettek hozzá az emberiség életéhez. Elég, ha legutóbb éppen Karikó Katalin világraszóló teljesítményére gondolunk. Tehát két évtized után újra indokolt szembesíteni saját magunkat saját nagyjaink tetteivel. Kellenek a példák, hogy minden látogató átélhesse: bennük a jelen, benned a jövő. A tegnapból ma lett és a ma lesz a holnap tegnapja. Kellenek a példák, hogy lássuk, a nehézségek megoldhatók, ha a tudományt, kutatást, felfedezést a jó cél szolgálatába állítjuk, azzal megkönnyítjük a mindennapjainkat. Márpedig a nehézségek orvosolhatók, megoldhatók a technikában és a tudományban, megoldhatók a gazdaságban és a kultúrában, ahogyan megoldhatók a diplomáciában vagy éppen a politikában is.

Köszönjük azoknak, akik részt vettek ennek a nagyszerű kiállításnak a megalkotásában és a hozzá kapcsolódó gondolatsor újbóli megálmodásában. Nem túlzás, ha azt mondjuk, ők is az álmok álmodói közé tartoznak. Kívánom nekik és nekünk, mindannyiunknak, hogy amikor két évtized múltán megújul ez a kiállítás, legalább olyan jó szívvel gondoljanak a munkájukra, mint mi gondolunk most az első címadó tárlatra. Huszonegy évesen Bolyai János e sorokat apjának Temesvárról írta, amelyben új geometriai eredményeiről számolt be: „Olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elámultam, s örökös kár volna elveszni. Ha meglátja édesapám,megismeri, most többet nem szólhatok, csak annyit, hogy semmiből egy új, más világot teremtettem.”.

Egy új világot teremtettünk annak érdekében, hogy tisztelegjünk azok előtt, akik új világot teremtettek.

Köszönöm a figyelmet!