Tisztelettel köszöntök mindenkit! Köszönöm szépen a meghívást Poór Csabának és Bús Balázsnak! Bús Balázst külön is köszöntöm, mint a kerületben sok évig szolgáló polgármestert és házigazdát. Összesen négy dologról szeretnék beszélni: Óbudáról, Budapestről, Magyarországról és Ukrajnáról.

Röviden kezdek és egyre hosszabb leszek. Óbudáról azt tudom röviden mondani, hogy könnyű helyzetben vagyunk, mert a III. kerületben az az állandó fejlődés, ami megtapasztalható volt Tarlós István időszakában, majd pedig Bús Balázs időszakában, ez megállt, megszűnt. Látható, hogy káosz van, látható, hogy az önkormányzat egyáltalán nem ura a helyzetnek. Könnyű volt a Fidesz gyalázásával a képviselő-testületi többséget megszerezni. Még a Fidesz gyalázásával is nagyon nehéz volt a polgármesteri széket megszerezni. Ne felejtsük el, hogy csak néhány szavazaton múlt! Ez is felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos, hogy mindenki részt vegyen a választás napján, de sokkal nehezebb egy kerületet működtetni, irányítani, és látszik, hogy Óbuda új vezetése meg sem tudja közelíteni azt a nívót, amit ez a kerület egyébként három évtizeden keresztül megszokott, amíg Bús Balázs és Tarlós István vezette a kerületet. Ezért azt tudom csak mondani, hogy a '19-es választás budapesti eredményeit nem szerettük, méltánytalannak is tartottuk, a III. kerület vezetése különösen joggal tartotta ezt méltánytalannak, de minden rosszban van valami jó, és itt az a jó, hogy eltelt két és fél év, és mindenki tudja értékelni azt, ami történt, és ha valaki képes teljes elfogultságot félretéve, csak valamennyi objektivitással értékelni, akkor nem merül fel senkiben az, hogy ez a kerület nem fejlődött jobban, nem volt jobban vezetett, amíg BúsBalázs volt a polgármester, mint most, amikor a Demokratikus Koalíció, MSZP és az a sokszínű szivárványkoalíció, amit ma összefoglaló néven baloldalnak hívunk, próbálja meg irányítani a kerület dolgait. Úgyhogy még egyébként az a vád sem igaz, hogy ellenszélben kellene dolgozniuk, hiszen legyünk őszinték, a fővárosban is többségük van. Ennek ellenére állandó belső viták, eredménytelen szavazások, rossz döntések, belső civódás, mindaz, amire egy kerületnek nincs szüksége. Ez tehát Óbudán a helyzet. Óbudán úgy lehet segíteni, hogyha Budapesten és az országban is változást érünk el. Ha Budapest helyzetét nézzük, akkor ott is azt tudjuk elmondani, hogy Karácsony Gergely lassan két és fél éve tölti be a főpolgármesteri tisztséget. Ami látványos, ami hangos, azok a sikolyok, amelyekkel a kormányt próbálja meg elmarasztalni saját sikertelenségéért, de csak egy adatot szeretnék Önöknek mondani, hogy tavaly tele volt a teljes baloldali média Karácsony Gergelynek azokkal a sirámaival, amelyek arra vonatkoztak, hogy a kormány mennyi pénzt vett el tőle. Ehhez képest a 2021-re tervezett fővárosi költségvetési bevétel, iparűzési adóbevételnél több jött be. Tehát a gazdaság erősítése, amihez a főpolgármesternek speciálisan semmi köze nincsen, a kormánynak pedig van, az olyan bevételeket, olyan plusz bevételeket eredményez a fővárosnál és a kerületeknél, hogy még a kisvállalkozók iparűzési adócsökkentése esetén is, ami nem a kormányé lett, hanem ott maradt a vállalkozóknál, még ezzel együtt is, ennek levonásával is több bevétele keletkezett a Fővárosi Önkormányzatnak, mint amit 2020-ban, amikor a költségvetést még az iparűzési adókedvezmény ismerete nélkül tervezve számított, illetve amellyel számolt ebben a költségvetésben. A keretek tehát adottak voltak, ennek ellenére Budapesten is azt látjuk, hogy belső viták, civódások, egyidejűleg pedig összehasonlíthatatlanul több szemét, lényegesen nagyobb dugók, hosszabb időt vesz igénybe a közlekedés, rosszabb körülmények között is közlekedünk, és a tömegközlekedés is romlott, és megjelentek azok a hajléktalanok is Budapesten, akiket nem, vagy alig lehetett Tarlós István időszakában látni.

Összességében azt tudjuk mondani, hogy Budapest is döntött. Mindenki – a demokrácia szabályainak megfelelően – saját jövőt választ magának. Amikor Budapest saját jövőt választott magának 2019-ben, akkor úgy döntött, hogy baloldali többségre bízza a főváros vezetését, és ennek az első eredményei nagyon hamar láthatók voltak sajnos, és ma is azt látjuk, hogy a főváros fejleszteni nem fejleszt, működtetni nem tud, vagy legalábbis sokkal több nehézséggel működtet, mint korábban ez tapasztalható volt, és látjuk azt, hogy a köztisztaság helyzete, a közlekedés helyzete, amelyek viszont kizárólag a főváros hatáskörébe tartoznak, összehasonlíthatatlanul rosszabbak, összeomlottak gyakorlatilag. Ész nélküli tervezés, gondolkodás nélküli biciklisáv felrajzolások ott is, ahol biciklisták nincsenek. Az autósüldözésnek egy egészen új fogalma, ami nem autóval történik, hanem a Főpolgármesteri Hivatalból, amíg még azt nem adják el. És mindehhez az a korrupció, amiről a legjobb, hogyha Bajnai Gordontól szó szerint idézünk, aki azt mondja, hogy „hát jutalékos rendszer van, hat párt, hat éhes kéz, és mindenki közvetítő akar lenni”. Ezt mondja Bajnai Gordon, tehát hogyha ő mondja, főleg, hogy nem tudta, hogy felvétel készül arról, amit mond, ha ezt ő mondja, akkor mégiscsak nagy valószínűséggel igaz lehet. Tehát azt látjuk, hogy Óbuda is rosszul járt azzal, hogy baloldali vezetést választott magának, és Budapest is rosszul járt ezzel. Hál' Istennek Magyarország nem követte el ezt a hibát sem 2010-ben, sem '14-ben, sem '18-ban, és ennek köszönhető, hogy az ország fejlődik. Olyan eredményeket tudunk felmutatni, amelyekre joggal lehetünk büszkék. Természetesen Magyarországon még mindig sok a teendő. Még mindig – az európai uniós átlag életszínvonalhoz képest – le vagyunk maradva, 75-76 százalékát fogjuk az idei évben elérni az európai uniós átlagnak. Tehát van még hova fejlődni, de azt ne felejtsük el, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedése, és azzal, hogy túléltük a koronavírus válságot, az Európában a legjobbak közé tartozott. A tavalyi, tavalyelőtti 5 százalékos csökkenés, gazdasági csökkenés, recesszió is sajnos a legjobbak közé tartozott, hiszen ne felejtsük el, gyakorlatilag másfél-két hónapra leállt a teljes, az egész ország, és 2020 november közepétől is újra szigorú intézkedéseket volt elkerülhetetlenül szükséges bevezetni, de ennek ellenére a tavalyi évben már 7 százalék fölötti növekedés volt, soha nem látott mértékű gazdasági növekedést mondhatott magáénak az elmúlt évben az ország, és azt is látjuk, hogy sikerült olyan fontos gyakorlati jelentőséggel bíró, az életet megkönnyítő, ugyanakkor egyben szimbolikus döntéseket is meghozni, mint ami a 13. havi nyugdíj visszaadása volt, vagy amilyen éppen a tavalyi személyi jövedelemadó visszatérítése a gyermeket nevelő családoknak. Általánosságban is azt mondhatjuk, hogy az infláció ma egy probléma, de ez ellen a kormány a leghatározottabb intézkedésekkel lép fel. Senki összehangoltan nem hozott egyszerre élelmiszerár-csökkentésről döntést, kamatstopról döntést és benzinárcsökkentésről döntést. Azt tudjuk mondani, hogy Magyarország volt ebben is az úttörő, és ezek a piaci beavatkozások, bár nem tesznek jót hosszú távon a gazdaságnak, de egyedi intézkedésként, egyedi szabályokként elviselhetők, és döntően olyan iparágakat terhelnek meg, ahol amúgy az elmúlt években, vagy akár még az idei évben is jelentős profit alakult ki, vagy jelentős profit várható. Ezt tudjuk tenni. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon egyébként az infláció nem 10 százalék fölött van, mint akár Lengyelországban, akár számtalan más országban, hanem így is magas, de így legalább 7 százalék körül tartható. Valószínűleg az év második felére ez csökkenni fog, és a jövő évre pedig visszatér a normális viszony, de az idei évben ez valóban egy olyan nehézség, amellyel mindannyiunknak meg kell küzdeni. A kormány megteszi, amit megtehet. Ma Magyarországon vannak továbbra is a legolcsóbb árak, ami a gáz árát illeti, a második legolcsóbb, ami a villamos energia árát illeti, és talán a második legolcsóbb, ami a benzint illeti, de könnyen lehet, hogy most már a legolcsóbbak vagyunk a benzinárak tekintve is. Tehát a kormány igyekszik mind az infláció, mind az olajárrobbanás hatásától megvédeni Magyarország adófizető, dolgozó vagy éppen nyugdíjas polgárait, és ennek köszönhető az, hogy az életszínvonal Magyarországon emelkedik, és különösen, hogyha összehasonlítjuk az európai uniós árszínvonallal a magyar életszínvonalat, akkor nagyon nagyot léptünk előre. Ellenfeleink sokat beszélnek a szegénységről. A szegénység területén értük el a legnagyobb előrelépést, 24 százalék volt – az Európai Unió statisztikai adatait mondom –, 24 százaléka a magyar társadalomnak tartozott a szegény kategóriába 2010-ben. Most ez 8 százalék alatt van. Ez azt jelenti, hogy elharmadoltuk a szegénységet. Ha belegondolunk abba, hogy milyen méltánytalan vádakat vagyunk kénytelenek hallgatni, hogy ez a gazdagok kormánya, vagy a gazdagoknak segítünk, ez a statisztika önmagában cáfolja az ezzel kapcsolatos vádakat. 200 ezer forintra emeltük a minimálbért. Ez 73 ezer forint volt akkor, 73 ezer 500 forint volt akkor, amikor 2010-ben a kormányra kerültünk, és 260 ezer forintra a garantáltbérminimumot. Az idei évben 10 százalék fölötti bérnövekedés lesz. Ez az infláció miatt amúgy is szükséges, és az idei évben, mint már említettem, sikerült a 13. havi nyugdíjat is visszaadni. Ezek tehát vitathatatlan eredmények, és különösen összehasonlítva azzal, hogy milyen választás előtt áll az ország, azt kell, hogy mondjam, hogy csak még inkább látványossá válnának az eredmények, ha elvesztenénk a választást, mert akik hatalomra kerülnének, azok nyíltan megmondják, hogy mit akarnak. A baloldal miniszterelnök-jelöltje a minimálbért nem támogatja, úgy gondolja, hogy minimálbérre nincs szükség, a minimálbér szükségtelen beavatkozás a gazdaságba. A rezsicsökkentést ebben a formában elutasítja. Azt is láttuk, hogy olyan döntést nem tudtunk hozni. A 13. havi nyugdíjat szintén butaságnak nevezte, és nincs olyan intézkedése a kormánynak, akár válsághelyzetre adott reakció, akár egy rendkívüli helyzetben való kormányzati fellépés, akár pedig évek óta a mi véleményünk szerint visszaigazolt, gyakorlatilag is hatékony döntés, amelyet támogatna, vagy amelyet ne akarna megváltoztatni. Ezért amikor azt mondjuk, hogy előre menjünk ne hátra, akkor valóban komolyan és képletesen és a valóságban is igaz az, amit mondunk, mert hogyha csak a felét beváltják annak, amit most is ígérnek, és amit elmondanak, akkor nem lépésben fogunk toporogni, hanem újra visszajutunk oda, ahonnan 2009-2010-ben indultunk. Ne felejtsük el, 2008 végén, 2009 elején ez az ország azért nem ment csődbe, azért lehetett egyáltalán kifizetni a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket, mert az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap hitelt adott komoly kamatokkal, hitelt adott Magyarországnak! Mi ezeket fizettük vissza, sőt, azt tudjuk mondani mára, hogy még egy komoly államadósság, Európában bekövetkezett komoly államadósság-növekedés mellett is Magyarországon ahhoz az állapothoz képest, ahonnan indultunk 2010-ben, nálunk 5-6 százalékkal alacsonyabb lesz az államadósság. Még egyszer mondom, úgy, hogy ma az osztrák államadósság magasabb, mint a magyar, és Európa számtalan országa, Franciaország, Olaszország 100 százalék fölött, Görögország talán már 200 százalék fölött van a GDP-arányos államadósságot tekintve. Magyarországon az év végére 76-77 százalék lesz az államadósság. Bízunk benne, hogyha továbbra is az a gazdasági növekedés fennmarad, hogyha továbbra is egy fegyelmezett költségvetési politika érvényesül, amelyet a koronavírus-válság kezdetéig minden évben érvényesítettünk, akkor ez az államadósság mérték is tovább fog csökkenni, és Magyarország a legjobbak között lesz az államadósság szempontjából is Európában. Amikor viszont az ellenfeleinket látjuk, akkor azt is látjuk, hogy tényleg igaz az, amit kampányszerűen, szlogenszerűen persze leegyszerűsítünk, hogy valójában visszatérni a múlt akar, hiszen van a baloldalnak egy miniszterelnök-jelöltje, hosszan nem érdemes elemezni, mert mindannyian látjuk, amit látunk. De a valós hatalom az nem egy olyan ember kezében lenne, bármilyen borzalmas dolgokat is mond, és bármilyen riasztó is az, amit tőle hallhatunk, akinek annyi ereje nincs a saját szövetségén belül, hogy egy öt fős frakciót az országgyűlésben létrehozhasson. A valós hatalom egy koalíciós kormányban a koalíciós pártok elnökeinél van, és azt is látjuk, hogy itt a legnagyobb koalíciós párt elnöke az Gyurcsány Ferenc, ezért bármennyire is látjuk azt, hogy a baloldal nehezményezi ezt az észrevételt, de tényszerűen, higgadtan és nyugodtan mindenkinek érdemes elmondani, hogy a legerősebb pártja a másik oldalnak, akár ellenzékben lesznek, akár kormányom, az Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció, ezért a legnagyobb befolyása a baloldalra ma neki van. A Jobbik feladott mindent, amit hirdetett és amit képviselt. Elárult mindent, amit korábban fontosnak tartott, akár jó, akár rossz dolog volt, megszűnt gyakorlatilag a saját identitása és a Demokratikus Koalícióval állapodott meg, a többi párt pedig gyakorlatilag értékelhetetlen törpepárt, komoly elgondolás, kormányzási tapasztalat, de még akár önkormányzati tapasztalat nélkül, beleértve a főpolgármester úr 1 százalékos pártját is. Úgyhogy azt látjuk, hogy ma nem csupán egy összességében, nem tökéletesen, nem hibátlanul, de jól teljesítő kormánya van az országnak, hanem ezzel egyidejűleg egy olyan ellenzéke is, amire a legnagyobb jóindulattal sem feltételezhetjük, hogy az ország kormányzására képes lenne. Azt is látjuk, hogy az elmúlt napokat várhatóan vagy legalábbis a fél évvel ezelőtti állapothoz képest mindenképpen váratlan fejlemények írták át és változtatták meg, és ma, miután a biztonság a legfontosabb, ezért elsősorban mindenki az Ukrajnából érkező híreket figyeli. Mintha Magyarország földrajzi elhelyezkedésénél fogva szomszédos országa a megtámadott Ukrajnának, ráadásul tízmilliós országként, tizenegynéhány milliós nemzetként tudjuk, hogy a világpolitikában nincs katonai erőnk ahhoz, hogy befolyásoljuk, ezért elvi álláspontot kell elfoglalni és az ország érdekét kell nézni. Különösen egy ilyen rendkívüli helyzetben. Az elvi álláspont az világos: volt egy nemzetközi megállapodás, ez ráadásul Budapesten aláírt ’94-es megállapodás, ez Ukrajna területi határait, vagy területének a határait rögzítette. Ezt mindenki elfogadta, beleértve Oroszországot is. Tehát ez a támadás nem vitásan megsértése a nemzetközi jognak. Ugyanakkor Magyarország számára a legfontosabb, hogy az ország területét meg tudja óvni a háborúba sodródástól, a saját polgárait meg tudja védeni, és lehetőleg minden magyarnak, azoknak is, akik Kárpátalján élnek, a lehető legnagyobb biztonságot tudja garantálni. Emellett pedig a magyar-orosz együttműködés, szemben Gyurcsány Ferenc időszakával, soha nem romantikán alapult, hanem érdeken. Ez az érdek pedig az, hogy az ország energiaellátása Oroszország nélkül nem, vagy csak rendkívül nehezen biztosítható. Nyugodtan mondjuk ki: a rezsicsökkentés vívmányai vagy a jelenlegi üzemanyagárak nem tarthatók fenn az orosz energia nélkül! Tehát Magyarországnak az érdeke az egyfelől az, hogy ne sodródjon bele a háborúba. A második az, hogy az országhatárokat meg tudja óvni, a harmadik, hogy a kárpátaljai magyarokat meg tudja védeni, a negyedik pedig, hogy azok a gazdasági érdekeink a lehető legkisebb mértékben sérüljenek az Oroszországgal szemben bevezetendő szankciók által, amelyeket az elmúlt években a rezsicsökkentést és az Európán belüli viszonylag olcsó energiaárakat lehetővé tették. Most ehhez képest nehéz szavakat találni arra a fellépésre, amit az ellenzék ebben a kérdésben mutatott, hiszen először is valamikor még létezett olyan, hogy egy rendkívüli helyzetben még a kormányt sem feltétlenül kell annyira támadni. Most az ellenfeleink nem, hogy ilyesmiről nem hallottak, mert egy kivételes, egy rendkívüli jogrend időszakában, vagy pedig háborús fenyegetés idején az összefogásra van szükség, hanem egészen elképesztő szürreális, még saját maguk által sem elhihető állításokat fogalmaznak meg: Orbán Viktor beszélte meg Putyinnal, ami történik és egyebek.

Nem is figyelve arra, hogy egyébként az elmúlt három hétben az európai vezetők a francia elnöktől a német kancelláron át egymásnak adták a kulcsot Moszkvában, de még a hagyományosan oroszellenes lengyel külügyminiszter is járt Moszkvában, vagy a német külügyminiszter is járt Moszkvában. Tehát mindenki megpróbált az oroszokkal párbeszéd útján dűlőre jutni, és azt a békét, ami olyannyira kívánatos, és aminek a helyreállítása ma a legfontosabb feladat, azt érvényre juttatni, vagy a tárgyalóasztalnál olyan megegyezést létrehozni, ami ezt a békét biztosítja. Tehát az ellenzékre nem egyszerűen csak nem számíthatunk, hanem kifejezetten veszélyes az, amit mondanak, hiszen az, hogy küldjünk a NATO-val együtt csapatokat Ukrajnába és küldjünk fegyvereket Ukrajnába, az a belesodródás lenne ebbe a fegyveres konfliktusba, semmit nem kell annyira elkerülni, mint az ebbe a fegyveres konfliktusba való belesodródást, különösen úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy 200 ezer magyar él Kárpátalján, akiket szeretnénk megvédeni, és ahogyan annak idején a '99-ben a NATO-csatlakozásunk után néhány nappal elindított délszláv háborúban is mindent megtettünk, hogy a délvidéki magyarság élete, vagyona, testi épsége biztonságban legyen, úgy most is kiemelt fontosságú a magyar diplomáciának, hogy ez a háború Kárpátaljáig ne érjen el. Természetesen NATO és európai uniós tagok vagyunk, a közös fellépést, a közös döntéseket nem fogjuk megakadályozni, de ez nem változtat azon, hogy Magyarország számára a kárpátaljai magyarság, saját államterületünk, saját polgáraink biztonsága kell, hogy az első legyen. Azok a javaslatok, amelyeket az ellenzék ebben a kérdésben megfogalmazott, éppen ez ellen hatnak, sőt kifejezetten azt veszélyeztetik, hogy Magyarország belesodródjon egy háborúba. Ezt csak azért mondom, mert Ha felelőtlen erők kerülnének hatalomra, akkor egy ilyen válsághelyzetben nem higgadt, megfontolt, ha kell, akkor határozott lépésekre lehetne számítani, hanem arra a kalandor politikára, ami adott esetben az ország, vagy pedig magyarok egységét és épségét veszélyeztetné. Úgyhogy bízzunk benne, hogy a háború hamar véget ér, bízzunk benne, hogy mindazok a magyar szempontok érvényesíthetők, amelyek kiemelt fontosságúak, és amelyek valóban azt eredményezik, hogy legalább nem csupán a Magyarország területén élő magyarság, hanem a kárpátaljai magyarság is vérveszteség nélkül élje túl ezt a háborús helyzetet, de ehhez határozott döntésekre, diplomáciai lépésekre, higgadtságra van szüksége, semmiképpen nem fegyverszállításokra és katonák küldésére.

Röviden itt tartunk ma, hogyha vannak kérdések, akkor örömmel válaszolunk.