Tisztelt Polgármester Úr!

Tisztelt Képviselőtársam!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Alaptörvény preambuluma szerint: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztyén Európa részévé tette.”. Szent István egy viharos, nehéz és ellentmondásos korban élt. A honfoglalás és a kalandozások ideje után új utakat kellett találni, mert a régieknek itt, a Kárpát-medencében a végére értünk. Első királyunk elvégezte a gondviselés által rábízott feladatot. Államot alapított és országot épített. Olyan országot, amely kiállta az idő próbáját. Törvénykönyve történeti alkotmányunk alapja. Az általa felállított vármegyerendszer nevében is folytonosan – 70 esztendőtől eltekintve – mindig a kor szellemében szolgálta a helyi közösségeket, biztosította a helyi önazonosságtudat legfontosabb alapjait. Szent István királynak hatalmas szerepe volt az egyházmegyék megszervezésében és a templomok felépítésében. A keresztyénség felvételében, melyből kinőtt egyszerre magyar és ez által, ezen keresztül európai kultúránk. Neki köszönhetjük, hogy – megragadva a történelmi pillanatot – Magyarország részt vett a keresztyén Európa létrehozásában, amelynek egy évezrede részese, még akkor is, ha annak pajzsaként sokszor tűnt úgy, hogy messze került tőle és elpusztul az idegenek csapásai alatt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az emlékezés a szövetség megerősítése őseinkkel. Ha felismerjük, hogy örökösök vagyunk, hogy van mit folytatnunk, fel tudjuk fedezni ennek az évezrednek a tapasztalatait, és különösen azt, amit a jövőbe átvinnünk érdemes. A történelemből megtanulhatjuk a jó és rossz döntések következményeit, a nehéz időkben való helytállás sikeres példáit. Megismerhetjük a távlatokat. Azt, hogy a történelem időhorizontján sokszor nem az arat, aki vetett, hanem a következő generáció, vagy akár nemzedékek hosszú sora. A magyar történelemben az ellenállás és a zsarnoksággal szembeni bölcs kitartás gyakran más, a következő nemzedék vagy nemzedékek számára teremtett szabadságot. De Szent István életművéből és politikai hagyatékából ezer esztendeje élünk mindannyian. Élünk mindannyian, akiknek a magyar állam otthont, házat, hazát jelent. Szabadságharcainkat leverhették a csatamezőn, de az ügy, a magyar szabadság oly fontos ügye, végül mindig diadalra jutott. Amikor közösen emlékezünk az ország születésére, akkor Szent István öröksége azt jelenti, hogy ma is összetartozunk. Mindenkinek otthona ez az ország, aki szüleitől kapta, vagy akár maga választotta hazájául. Ha az elmúlt évezredben a magyar állam, a Szent István által alapított magyar állam elég erős volt ahhoz, hogy túléljük tatár, török és szovjet országdúlását, túléltük azokat a századokat, amikor Magyarország sorsáról nem Magyarországon döntöttek, túléltük Trianont, amikor ezt az országot és ezt a nemzetet halálra szánták, akkor jó okunk van azt remélni, hogy a jelen nehézségei által állított akadályokat is sikerrel vehetjük. Egy másik ország államiságát fenyegető háború a szomszédunkban, évtizedek óta nem látott pénzromlás a világban mindenütt, elszabadult energiaárak, gyökeresen átalakuló világpolitikai viszonyok, melyekről annyit biztosan mondhatunk, hogy nem látni olyan forgatókönyvet, amelynek Európa nyertese lenne. Mégis, Szent István öröksége a nehéz időkben a legfontosabb, mert példát mutat és keretet ad. Azóta egy ország életében adódik össze minden magyar teljesítménye, és azóta ez az építmény túlélt, védelmezett teret biztosított. Igaz ez akkor is, ha időnként az épület feletti rendelkezési jogot el akarják vitatni a benne élőktől, és mások céljainak szolgálatába akarják állítani. Igaz akkor is, ha időnként egy része kigyullad és újra kell építeni. Akkor is, amikor megcsonkították és időnként társbérletre kényszerítettek bennünket, és igaz akkor is, ha – mindig velünk élő vendégszeretetünk ellenére –újabban jogcím nélküli lakáshasználók befogadására akarnak kényszeríteni bennünket. A közös tiszteletadás azt jelenti, hogy mindannyiunknak fontos a közös múlt, évezredes nemzeti értékek és évezrednyi magyar áldozat, amelyek létrehozták, fenntartják és továbbviszik ezt az országot. A történelem az állandóságról, a múlt állandóságáról beszél. Megmutatja azt is, hogy mi fontos és mi az, ami nem, mi értékes és mi nem az. Megmutatja, hogyan lehet, és hogyan kell, de legfőképpen hogyan érdemes az országot és a közösséget építeni és kormányozni. Szent István király ezért tanácsolta a fiának írott végrendeletében az intelmekben, hogy idézem: „Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövesd. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban uralkodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik, ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel…”.

Bízzunk benne, hogy ez a nemzet képes követni saját történelmét és szokásait, és kimagaslóbb lesz, mint valaha!