Főtiszteletű Püspök Úr!

Országos Főfelügyelő Úr!

Nagytiszteletű Hölgyek és Urak!

Tisztelt Képviselőtársam!

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Hallgatók!

Köszönöm szépen a meghívást és a lehetőséget, hogy ennek az ünnepnek a részese lehetek. Azzal kecsegtettem magam, hogy ez nem csupán annak köszönhető, hogy a kormány anyagi támogatással is hozzájárult ehhez az építkezéshez, hanem több ok is van, ami miatt akár meghívást kaphattam. Az egyik, hogy bár a protestantizmus másik ágához, a kálvinistához tartozom, de mégiscsak magam is protestáns vagyok. A másik, hogy én is elmondhatom azt, amit Prőhle Gergely elmondott, hogy én is a közelben nőttem föl, és ma is itt élek. A harmadik pedig az, hogy mindig is meggyőződésem volt, hogy a legproduktívabb időszaka és egyben a legélvezetesebb időszaka az emberi életnek az egyetemi éveket, alatt az egyetemi éveket kell érteni. Ugyanis az az időszak, amikor az ember már felnőtt, de még nem kell, hogy komoly felelősséget vállaljon, ugyanakkor teljesen önálló és szabad, és nem mindegy, hogy ki ezt az 5-6 évet miként, milyen formában töltheti. És azok, akik 120-an lehetőséget kaptak arra, hogy ebben a kollégiumban éljenek, azok egy csodálatos városban lakhatnak, bizonyára képességüknek, tudásuknak megfelelően jó felsőoktatási intézményben, jó oktatási lehetőséggel rendelkeznek, és eközben megkapták talán a legfontosabbat, hogy egy olyan közösségben is élhetnek, ami hosszú távú, az egész életre felkészíti őket, hosszú távú kapcsolatokat, barátságokat, akár életre szóló kapcsolatokat is hozhat létre.

Őszintén bízom abban, hogy sokaknak fog megadatni az, hogy a következő években ide felvételt nyerjenek, hogy valóban az a közösség, ami itt létrejön, az meghatározó lesz, Meghatározó lesz az evangélikus egyház életében, meghatározó lehet a közéletben is, és meghatározó lehet számtalan más területen, hiszen ha belegondolunk abba, hogy a szakkollégiumokban eltöltött közös évek a gazdaság területén is milyen együttműködéseket hoznak létre, akkor mindenkinek csak azt tudom mondani, hogyha a gazdaság területét választja, de megmarad az a protestáns etika, amit egy kollégiumban el lehet sajátítani, akkor egész biztos az is az ország, a közösség és az evangélikus egyház javára válik. Úgyhogy szeretnék gratulálni azoknak, akik megálmodták ezt a tervet, akik megtervezték, és akik végrehajtották. A kivitelezővel kapcsolatos egyetlen vicces megjegyzésemet már Országos Főfelügyelő Úr elmondta előttem, hogy amikor az elején nem sejtettem, hogy a beszéd sorrendnek van jelentősége, most rájöttem, hogy van, de nem gondoltam, ugyanarra a következtetésre fogunk jutni. Tehát a kolostor mellett valóban létrejött itt egy olyan diákotthon, egy olyan kollégium is, ami lehetőséget ad szakmai együttműködésre, mélyebb párbeszédre, az egyetem időszakának szabadságát kihasználva az érdeklődésnek megfelelő szakmai kereteknek a kidolgozására, és hosszú távon pedig arra, hogy az evangélikus egyháznak legyen egy olyan bázisa, amelyre a fiatalok úgy tekinthetnek, mint akár már a gimnázium kezdetétől, vagy az általános iskolától kezdve egy komoly lehetőség, hogy ha felsőoktatási intézménybe járnak itt a fővárosban, akkor jó körülmények között élhessenek. Akár vidéki evangélikusok számára is, ez egy olyan vonzó lehetőség, amivel élni lehet, és ami évtizedeken keresztül fogja éppen ezért a jó célokat szolgálni. A következő éveknek a legfontosabb kérdése az az, hogy már többször elhangzott, hogy az egyén és a közösségek viszonya miként alakul, és biztos, hogy az ország annál erősebb lesz, minél erősebbek lesznek a közösségei. És annál erősebb lesz, minél több közösség lesz keresztény közösség. Valóban olyan keresztény közösség, ami nem csupán magáról állítja ezt, hanem élete példájával is, tagjai élete példájával is bizonyítja, hogy a XXI. században a kereszténység nemhogy nem vált idejétmúlttá, hanem soha nem volt annyira időszerű, mint egy olyan világban, amikor a lehetőségek tárháza áll előttünk, ugyanakkor a morális eligazodási pontokat sokkal nehezebb megtalálni, mint korábban talán bármikor. Én azt kívánom ennek a kollégiumnak, hogy azok, akik ide járnak, találhassák meg ezeket az eligazodási pontokat, építhessenek fel egy olyan közösséget, amely képes arra, hogy hosszú távon is meghatározó élményt adjon azon tagoknak, akik felvételt nyernek ide. Az evangélikus egyháznak pedig azt, hogy a lehető legtöbbet profitálhasson abból, hogy egy ilyen európai színvonalú intézménnyel gazdagodott.

Köszönöm szépen, sok sikert kívánok!