Tisztelettel köszöntöm a Riz család jelenlévő tagjait!

Tisztelt Képviselő Asszony!

Tisztelt Polgármester Úr!

Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy 23 esztendeig tartó út végén találkozunk ma. 1999-ben, tehát még az elmúlt évezredben, született meg az első önkormányzati döntés arról, hogy Rákosmentének sportközpontra van szüksége. Éppen ezért nagyon sokak munkáját kellene ma számba venni az első hangosan kimondott ötlettől, a feltételek megteremtésén és a legapróbb részletek megtervezésén át az építkezésig, az első kapavágástól az utolsó villanykörte becsavarásáig. Csaknem egy emberöltőn keresztül tettek ezért polgármesterek és önkormányzati képviselők, építészek és pénzügyesek, sportvezetők és közösségszervezők, szak- és segédmunkások. Mai találkozásunk mégis elsősorban egy nagyszerű polgármesternek köszönhető. Ő jól ismerte a kerületet, jól ismerte a jövőbe vezető utakat is, és jól tudta, hogy Rákosmente nem lehet csupán az egyre növekvő főváros alvóvárosa. Egy jó és tartalmas életminőséghez meg kell erősíteni a közösségeket, meg kell teremteni a közösség működéséhez szükséges tereket, ki kell nyitni az emberek és családok lehetőségeit a találkozásra, a minőségi szórakozásra, az értékes együttlétre. Ezért volt szükség egy olyan helyre, ahová az itt élők időről időre eljöhetnek. Amikor 2008-ban, a még csak két éve hivatalban lévő polgármester megerősítette, hogy építkezni akar, akkor kevesen hitték, hogy sikerül is neki. Ha belegondolunk abba, hogy milyen időket éltünk akkor, akkor könnyű párhuzamot vonni a mával, hiszen 2008-ban az ország borzalmas gazdasági állapotban volt, és egy világgazdasági válság köszöntött rá. Ma az ország gazdasága ugyan erős, ezért bízhatunk abban, hogy a következő hónapok nem hoznak olyan nehézségeket, amelyeknek az ország ne tudna ellenállni, de ugyanakkor a bennünket körülvevő környezet miatt tudjuk, hogy nem éppen nyitni szoktunk sportcsarnokokat, hanem arról tárgyalunk, hogy mi az ami nyitva marad és mi az, amit télre be kell zárni. Mégis azt kell, hogy mondjuk, hogy valóban hosszú távra kell gondolkodni, valóban tudnunk kell, hogy nem egy télből áll a világ, és az a rendezvényközpont, az a sportcsarnok, amelyet most megnyitunk, generációkon keresztül ad majd lehetőséget sportolásra és találkozásra. Ezt tudta Riz Levente is, amikor 2008-ban egy nehéz, bizonyos szempontból még a jelenleginél is sokkal nehezebb időszakban azon dolgozott, hogy jövőt építsen és ehhez mindig meg is találta a megfelelő partnereket. Köszönjük szépen, hogy polgármester úr és képviselő asszony az elmúlt három évben nagyon sokat tett azért, hogy ez az építkezés sikerrel záruljon, időben befejeződjön, és egy ilyen minőségű rendezvényközpontban lehessünk most jelen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma egy 20 ezer négyzetméteres park közepén állunk, amelyet sikerült összekapcsolni a Népkerttel. A 6 ezer négyzetméteres csarnokhoz nem csupán elegendő számú parkoló, de biciklitároló is rendelkezésre áll. Amit pedig idebent látunk, valóban minden igényt kielégít.Ne feledjük, az a több mint 11 milliárd forint, amelyet erre az alkotásra fordítottunk, nem elsősorban betonra és cserépre költöttünk el, hanem a Rákos mentén élőkre: sportolókra és szurkolókra, diákokra és tanárokra, színészekre és nézőkre, együttesekre és rajongókra. Sikerült Rákosmentén egy sport- és kulturális központot létrehozni, ahol sok rákosmenti diák szalagavatója lesz, ahol találkozókat, előadásokat, bálokat tarthatnak. Ahol nagyszerű versenyeken, parázs mérkőzéseken emlékezetes gólok, pontok és kosarak, kiváló teljesítmények születhetnek. Ahol kultúra és sport találkozik, egy olyan hely, ahol mindenki, aki itt él, megfordul és amelyhez sokakat szép emlékek fűznek majd. Ez a nemzedék olyan csarnokot épített Rákosmentének, amely a formálódó városnak fontos része, és amely időről időre a legkülönbözőbb ügyekben gyűjtheti össze a rákosmentieket. Ez volt Riz Levente Polgármester Úr álma, ezért is dolgozott erőn felül, ezért is szentelte a köz szolgálatára fiatalon elfogyó életét. Ez az épület megőrzi emlékét, és nem csupán azzal, hogy ki van ráírva a neve. Sokkal inkább azzal, hogy azt az ügyet, a közösség ügyét viszi tovább, amelyet egész életében szolgált.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mint említettem már, és mint azzal nap mint nap szembesülünk, nem élünk könnyű időket. Minden nap egyre szomorúbb híreket hallunk a szomszédunkban folyó háborúról és arról, hogy miként hat ez a világ, Európa és hazánk mindennapjaira. A jövőt nem tudjuk megjósolni, az végső soron Isten kezében van. De dolgozni tudunk a jövőért a legnehezebb időkben is. A mai nap is jól mutatja, és a tegnapi nap is jól mutatja, hogy van értelme a sportra áldozni, van értelme a sportban jövőt látni, van értelme a sportban a közösséget összefűző kötelékek lehetőségét meglátni. Köszönjük mindenkinek a munkáját, köszönjük azt, hogy jót és jól építettek. Kívánom mindenkinek, kívánom a rákosmentieknek, hogy sok örömük teljen benne.

Köszönöm szépen!