Tisztelt Nagykövet Asszony!

Igen Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Házelnök Asszony!

Rektor Úr!

Dékán Asszony!

Tisztelt Excellenciás Hölgyeim és Uraim!

Mindenkit tisztelettel és szeretettel köszöntök, aki ma itt megjelent. Látom, hogy vannak fiatalok is szép számmal, ami külön örömre ad okot.  Köszöntöm továbbá Rost Andrea művésznőt és Bogányi Gergely művész urat is. Az imént látható rövid fellépése művésznőnek is azt a meggyőződésünket erősítette, hogy minél inkább sikerül a kultúrát a diplomáciához közelíteni, Magyarország annál erősebb lehet ez utóbbiban is. Köszönjük a Magyar ENSZ Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy ez a mai ünnepség méltó keretek között létrejöhessen.

Amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakult, az emberiség egy borzalmas világháború után volt, és fennállt a veszélye egy rettenetes, de minden korábbinál pusztítóbb konfliktusnak is. Éppen ezért a béke megőrzése a túlélésünk alapvető kérdése lett. Rossz példa állt a nemzetközi közösség előtt, hiszen a Népszövetség alkotása az első világháborút követően eredeti célját nem érte el, sőt, működésének gyengeségei hozzájárultak ahhoz, hogy a második világháború is kitörhetett. Emiatt el kellett kerülni mindazt, ami rossz tapasztalat volt, és egy olyan szervezetet kellett létrehozni, amely alkalmas arra, hogy kezelje a konfliktusokat és megakadályozza azt, hogy világméretű háború jöhessen létre. Éppen ezért az ENSZ jelentősége, talán soha nem volt olyan nagy, mint most, hiszen a II. világháború óta nem szembesültünk azzal, hogy atomhatalom Európában háborút indítson.

Amikor 77 esztendővel ezelőtt az ENSZ létrejött, akkor a Biztonsági Tanács felállítása mellett – ami nyilvánvalóan a legfontosabb szerve az Egyesült Nemzetek Szervezetének – az, hogy a közgyűlésben mindenki helyet kapott, és a mai napig is mindenki jelen van és az éves találkozókon mindenkinek lehetősége van megszólalni, diplomáciai egyeztetéseket tartani, az továbbra is a szervezetet a világ egyik legfontosabb, sőt mondhatjuk, hogy legfontosabb diplomáciai eszköztárával rendelkező nemzetközi fórummá teszi.

Ne felejtsük el azt sem, hogy számtalan más területen is hozzájárult az ENSZ ahhoz, hogy az emberiség élhetőbb, elviselhetőbb életet élhessen! A fekete himlő kiirtásában a WHO szerepe mindenféleképpen kiemelkedő volt. Számos békemisszió indult háborús övezetekben, és a mai napig is az ENSZ békefenntartóinak, illetve egyes esetekben az ENSZ szakértőinek a közreműködése vezet el fegyverszünetekhez, vagy teszi lehetővé fegyverszünetek fennmaradását, és ennek köszönhetően oldódnak meg hosszú éveken át tartó konfliktusok. Ne felejtsük el továbbá azt sem, hogy – ahogy már Nagykövet Asszony is említette – az elmúlt évszázad világháború utáni időszakának történelme úgy hozta, hogy az ENSZ a magyar ügyben is jelentős szerepet játszott:az 1956-os forradalom után azzal, hogy a magyar kérdést a szervezet napirenden tartotta. Ha mást nem is ért el, annyit biztosan, hogy a ’63-as amnesztiával a politikai okokból ítéltek jelentős része kiszabadulhatott a börtönből. Mivel az elmúlt években – 2015 után – az '56-os magyar anyagok kutathatóvá váltak, ezért ma már sokkal többet tudunk, mint amit akkor tudhattunk. A kutatásra lehetőséget kapott történész fogalmazott úgy, hogy ha az ember megismeri a teljesebb igazságot, elveszti illúzióit. Ezért érdemes visszagondolni arra, hogy bár a világszervezet léte akkor is segített bizonyos esetekben – lásd amnesztia és a magyar kérdés napirenden tartása –, de az sem vitás, hogy az emberi tényezők és gyarlóságok akkor is szerepet játszottak. Például a későbbi tragikus sorsú ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöldnek az újraválasztása legalább olyan fontos szempont volt, mint a magyar forradalom.  Éppen ezért kell megemlékeznünk a kiváló dán diplomatáról és hősről, Bang-Jensenről, aki mindent megtett a magyar ügyet vizsgáló öttagú bizottság másodtitkáraként annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb tényfeltárásra kerüljön sor, illetve azért is, hogy a meghallgatott magyar tanúknak a személyazonossága ne kerülhessen nyilvánosságra, és ezáltal ne érhesse retorzió őket és családtagjaikat Magyarországon. Jól mutatja az ’56-os ügy, hogy még egyébként egy olyan szervezet, ahol személyi kérdések is újra és újra felmerülnek, politikai kérdéseknek és ambícióknak is kénytelen megfelelni, és azoknak az országoknak, akik képviselettel rendelkeznek, egyidejűleg más konfliktusokat is rendezni kell. De még így is, az a keretrendszer, ami rendelkezésre áll, hasznos és segíteni tud, hiszen ha nem is oldja meg a problémát, de a párbeszéd fenntartására és legitim politikai célkitűzések elérésére mindenféleképpen lehetőséget ad.

A Magyar ENSZ Társaság 75 éves, ezért érdemes a jövőre is tekinteni. Azért is kulcsfontosságú ez a szervezet, mert ha a magyar nemzeti érdek hatékony képviseletét szeretnénk biztosítani a nemzetközi térben, akkor ez aligha lehetséges másként mint azzal, hogy sok fiatal érezze úgy, hogy a diplomáciai pályán, a nemzetközi szervezetekben is meg kell mutassa saját tudását, részt kell vegyen a világban zajló folyamatok értelmezésében és elemzésében, és ezáltal is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy egy jobb világban éljünk, valamint hogy a magyar nemzeti érdekképviselet kellően hatékony legyen.

Ezért is szeretném megköszönni mindazt, amit Bogyay Katalin Nagykövet Asszony ennek érdekében az elmúlt időszakban, években és évtizedekben véghezvitt. Jó példát mutat mindazoknak, akik erre a pályára készülnek, és szeretnék mindenkit biztatni, hogy a Magyar ENSZ Társaság, egyáltalán az ENSZ, mint nemzetközi szervezet, és a szervezők közül pedig a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem diplomáciai képzése is, diplomataképzője is lehetőséget ad arra, hogy minél többen válasszák ezt a szép pályát, ami különösen akkor marad az, hogyha egy pillanatra sem felejti el a diplomata, hogy honnan származik és melyik ország az, amelyet munkájával – minden más nemzetközi feladat mellett – szolgálni szükséges. Végül pedig bízzunk abban, hogy az európai helyzet alapvetően jó irányba változhat. Nehéz év/évek előtt állunk és a nemzetközi diplomáciára, ezen belül pedig az ENSZ-re is nagy szükség van ahhoz, hogy egy nemzetközi jogot durván megsértő háború mielőbb véget érjen. Ezek a háborúk, bár óriási veszteségekkel járnak, azonnali humanitárius segítségnyújtást igényelnek, de mégis csak tárgyalóasztaloknál szoktak véget érni. Ezért bízunk abban, hogy mielőbb eljön az idő, amikor sikerül olyan megállapodást elérni, ami a megtámadott számára is elfogadható, mert morálisan minden más megoldás elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen még egyszer a meghívást, és a következő években is hasonlóan eredményes munkát kívánok!