Tisztelendő Úr! Kedves Kozma Atya!

Elnök Úr!

Elnök Urak!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az első szó természetesen a köszöneté, hiszen egyedülálló kitüntetésben részesített az alapítvány kuratóriuma.
Halzl Józseffel az ő életének utolsó éveiben, elsősorban a Rákóczi Szövetségben végzett munkája kapcsán egy kiváló együttműködés és egy tiszteletteljes viszony alakult ki. Természetesen a tisztelet az én részemről volt, ami egy egész életpályának szólt, de különösen annak az alázatnak és szolgálatnak, ami a fizikai erőre vagy annak fogyatkozására való tekintet nélkül szolgálta azt a közös ügyet, amelyet a Rákóczi Szövetség testesített meg. Az egységes magyar nemzet ügyét, amelyet már 2001-ben a státusztörvény tartalmazott, amelyet 2002 után szimbolikus módon az akkori baloldali kormánykoalíció módosítással a törvényből eltüntetett, és amely 2011 óta az új magyar Alaptörvénynek is része. Halzl József munkájában, mindennapjaiban lehetett látni, hogy ezt a célt szolgálta akkor is, amikor erre volt politikai fogadókészség, a rendszerváltoztatást követően, Antall József kormányának időszakában, amikor 15 millió magyarról lehetett újra beszélni, és a 15 millió magyar közjogi képviselete is már célként merült föl és jelent meg. 2010 után pedig ez az Alaptörvény része lett és a magyar kormány politikájának is fontos részévé vált. De Halzl József akkor is ezt az ügyet szolgálta, amikor a kommunista diktatúrában kettős elnyomásban kellett, hogy éljenek a határon túli magyar nemzetrészek, amikor egyszerre kellett elszenvedniük a kommunista diktatúrát, és az elnyomást azért, mert a magyar nemzethez tartoztak kisebbségi létben, a kisebbségi lét kígyótorkában, ahogy annak idején Sütő András megfogalmazta.

A Rákóczi Szövetség a rendszerváltoztatás időszakától kezdve megtestesítette folyamatosan ezeket a célokat, és ha az ember ehhez hozzájárulhatott akár csak szerény mértékben is, akkor azért valóban a Jóistennek kell, hogy hálát adjon.
Ami Halzl József teljes életművében, pályafutásában tiszteletreméltó és a legfontosabb üzenet az utókornak, hogy lehetőséget, pályát érdemes nyitni mindazoknak, akik tehetségesek és érdemesek arra. Bár úgy tűnhet a közéletben, hogy mások számára lehetőséget adni és pályát nyitni az önzetlenség, de valójában ez a legfontosabb önérdek. Nemzeti önérdek, politikai önérdek és egyéni önérdek, hogy azok juthassanak megfelelő helyre, azok kaphassák meg a szolgálat lehetőségét, akik erre a legalkalmasabbak.

A Rákóczi Szövetség nagyon sokat tett az elmúlt években azért, hogy a magyar ifjúság legkiválóbbjai megkaphassák mindazt a szellemi útravalót, ami hozzájárul ahhoz, hogy a következő években és évtizedekben is legyen erős magyarság, legyen erős magyarság a nyugati diaszpórában, legyen erős magyarság a határon túli magyar közösségekben, és itt, az anyaországban is, és ráadásul egységes magyar nemzetről beszélhessünk. Éppen ezért, ez a díj különleges megtiszteltetés. Szívből kívánom, hogy a Rákóczi Szövetség pedig ugyanazt a munkát, amelyet Halzl József megalapozott, a következő években és évtizedekben is tovább folytathassa, és legyenek nagyon sokan, akik még ebben a kitüntetésben részesülhetnek és a Rákóczi Szövetség alapítványa, mint adományozó, a következő években és évtizedekben is a közösség ügyét tudja szolgálni. Még egyszer köszönöm szépen, hogy a kuratórium egyhangúlag engem érdemesített ennek a díjnak az átvételére elsőként, és szívből kívánom, hogy ha 10, 20, 30 vagy 50 év múlva hasonló okokból találkozunk, akkor is egy olyan erős közösségre, egyesületre gondolhassunk és támaszkodhasson a világ magyarsága.

Köszönöm a figyelmet!