Főtiszteletű Püspök Úr!

Nagytiszteletű Úr!

Tisztelt Polgármester Úr!

Képviselő Úr!

Főispán Asszony!

Elnök Úr!

Elnök Urak!

Hogyha Genfben lehet katolikus templom, méghozzá a Notre-Dame nevet viselve, akkor itt, Zalaegerszegen is kell, hogy legyen egy – kalotaszegi díszítőelemekkel díszített – református templom. Nagyon örülök annak, hogy mindazok a hagyományok, amelyek Zalaegerszeghez kötődnek, és amelyeket az egyházi hitbeli kérdésekben a katolikus egyházzal szoktak azonosítani, azok részben igazak csupán, hiszen látszik, hogy egy élő, saját közösségét, saját közösségének házát, Istennek házát felújítani képes református gyülekezet is van itt, amely ennyi esztendő után is képes arra, hogy megtöltse a templomot, és képes arra, hogy saját hagyományait és gyökereit ápolva átadja mindazt a következő nemzedéknek is, amelyet elődeitől kapott. Éppen ezért jöttünk ma ünnepelni egy templom megújulását. Ennek a templomnak az építése nem volt egyszerű, ahogy egyetlen református templom építése sem az. Zalaegerszegen is hosszú út vezetett az 1900-ban fiókegyházzá, és 1926-ban az anyaegyházzá válástól egészen az 1939-es alapkőletételen át a 80 esztendővel ezelőtti templomszentelésig. Világháború, Trianon, gazdasági világválság állt szemben a hívek két fillérjével, a malacperselyek tartalmát feláldozó kisfiú gesztusával, vagy éppen a kevés tehetős, olykor komoly, a feljegyzések szerint akár ezer pengőt is elérő áldozatvállalásával. Végül a templomépítők sikert arattak, és bátran írták a szószékre a templom építése során is élettapasztalatukká vált igét: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. Négy évtized alatt felépült a templom, és ezzel az építkezéssel együtt épült fel és erősödött meg a szórványban élő, önállóvá vált gyülekezet is. 1942-től már nehéz idők jártak: háború keleten, majd itthon, német és szovjet megszállás egymást követően, nyilas rémuralom, majd kommunista diktatúra. Az épület puszta létezése, Kalotaszeget idéző formái, a tornyán a csillag megkérdőjelezhetetlen és elkerülhetetlen felkiáltójel volt a terrorba süllyedő Rákosi-érában és a Kádár-korszak panelözönében is. A gyülekezet szigetté és menedékké vált. Isten igéje szólt benne a legnehezebb, legszorongatóbb napokban is, és sok hátratételt szenvedve, de mégis a legnehezebb időkben is meg lehetett találni az Istenhez az üdvösségre vezető utakat.

„Amit nekem adsz: mindenkinek adod”, hirdeti a földi hatalom. „Amit mindenkinek adsz: nekem adod”, hirdeti az égi hatalom – írja Weöres Sándor Földi és égi hatalom című kétsorosában. Azok az emberek, akik templomot és gyülekezetet, tágabb értelemben értékteremtő közösséget építenek, azok ezzel együtt az országot és a nemzetet gazdagítják. Így jött létre, így épült fel egykor Európa, és az elmúlt évezredben a magyar államiság megteremtésétől kezdve így épült fel az ország is. Így éltük túl történelmünk során mindazokat a katasztrófákat, amelyekbe Isten segítsége nélkül, a keresztyén hit ereje nélkül bele kellett volna pusztulnunk. Így éltünk túl izmusokat és ideológiákat, amelyeket a földi hatalom a maga érdekeit követve hit helyett igyekezett hirdetni. Azoknak, akik ma is, napjainkban is a maguk üzleti és nagyhatalmi érdekei szerint saját képükre és hasonlatosságukra akarják formálni az emberek gondolkodását, útjukban áll minden önmagán túlmutató céllal létrejött emberi közösség. Különösen igaz ez a keresztyén hagyományokat őrző, a keresztyénség ítéletét nap mint nap megélő, megújulni képes közösségekre is. Nem élünk könnyű időket, de ma is a vigasztalás és a remény velünk van, hiszen: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Polgármester úr felsorolta már, hogy Zalaegerszeg milyen komoly fejlődést mondhat magáénak a mögöttünk hagyott szűk évtizedben. És nemcsak azért, mert korunk világ élvonalába tartozó gyárak és vállalkozások telepedtek le a környéken. Nem csupán azért, mert egymás után újultak meg a közintézmények és középületek, utak és különféle közüzemek. Nem csupán azért, mert néhány hónappal ezelőtt sikerült átadni a Mindszenty hercegprímásra méltóképpen emlékező múzeumot itt, Zalaegerszegen, és nem csupán azért, mert összességében a település is egyre szebbé és kényelmesebbé válik, hanem leginkább azért, mert Zalaegerszeg közösségei erősödnek. Ez a mai találkozás – a református templom felújítása, a református gyülekezet élete és munkája – is ennek újabb bizonyítéka.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Aki hirdeti és hallgatja Isten igéjét, akik együtt keresik az üdvösségre vezető utakat, azok mindezt azért teszik, mert tudják, hogy az, amit tesznek, túlmutat az épület falain: alakítja a városnak és a benne élő polgároknak is az életét. Őszintén bízom benne, hogy ezek a keretek, ezek a lehetőségek, a megújított templom és a közösség a következő években, évtizedekben és nemzedékeken keresztül is szolgálni fogja az itt élő reformátusokat, ezen keresztül szolgálni fogja Zalaegerszeg városát és az ország egészét.

„Egyedül Istené a dicsőség!”