Tisztelt Elnök Úr!

Képviselő Úr!

Polgármester Úr!

Államtitkár Úr!

A Rákóczi Szövetség elnökét is tisztelettel köszöntöm. A tanárnőket is külön tisztelettel köszöntöm, de elsősorban az itt jelenlévő diákokat. Röviden fogok csak beszélni, mert abban maradtunk, hogy utána a MOL elnök-vezérigazgatója egy hosszú beszédet mond, ezért az én időmből is átadok neki. Ami a legfontosabb, hogy itt az a négy-öt nap, amire ezen a héten és az elmúlt öt héten összesen több mint 1200 kárpátaljai magyar és ukrán fiatalnak lehetősége volt, az a felhőtlen szórakozásra adott módot egy olyan időszakban, amikor tudjuk, hogy szomszédunkban, Ukrajnában és Kárpátalján mindenki olyan nehézségekkel találja szembe magát, amelyekkel évtizedek óta nem kellett szembenézni senkinek. A ’90-es évek elején a délvidéki magyarság volt, amely háborús helyzettel szembesült, de azóta minden nehézség ellenére ebben a térségben és Európában béke volt, és nem gondoltuk, hogy ez megváltozik és ilyen gyorsan megváltozhat. Ebben a helyzetben különösen fontos az, hogy amikor az alkotmány szintjén a politikában és egymás közt is az egységes magyar nemzetről beszélünk, akkor az valóban azt jelenti, hogy minden magyar felelős minden magyarért, függetlenül attól, hogy ki hol él a világon. És ma Kárpátalja van a legnehezebb helyzetben, és miután Kárpátalja az, amely a legnagyobb segítségre szorul, ezért az elmúlt hónapokban, az elmúlt egy évben mindent megtettünk annak érdekében, hogy amivel segíteni lehet az ott élőknek, azzal segítsük őket. Tettük ezt a kárpátaljai magyarsággal, de tettük ezt az ott élő ukránokkal is, hiszen hogyha belegondolunk, akkor Magyarországnak világos álláspontja volt kezdettől fogva a háború ügyében: elítéltük és elítéljük az orosz agressziót. Támogatjuk, humanitárius segítséget nyújtunk Kárpátaljának és Ukrajna egészének. Pénzügyi támogatást is adunk az ukrán államnak működéséhez, és ezen kívül pedig befogadtunk mindenkit, aki menekültként Magyarországra érkezett, illetve azokat is, akik Magyarországon keresztül továbbmentek Európa más országaiba. És úgy gondoljuk, hogy Ukrajna érdeke az, hogy a háború mielőbb lezáruljon. Mindenkinek az az érdeke, hogy mielőbb béke lehessen, és mindaddig, amíg nem lesz béke, az a kötelezettségünk, hogy segítsünk mindenkinek. Éppen ezért szeretnénk köszönetet mondani a Rákóczi Szövetségnek a szervezésért. Nagyon nagy dolog az, hogy 1251 embernek sikerült 4-5 örömteli napot szerezni, talán felhőtlen szórakozással együtt ezekben a nehéz időkben. A jelenlévők mellett is állunk, a kárpátaljai magyarság mellett állunk, és a jövőben is – mindaddig, amíg a háború tart és természetesen azt követően is – szeretnénk segíteni abban, hogy az életkörülmények Kárpátalján is elviselhetőek, jobbak legyenek. Nem tudjuk, meddig tart a háború, mindannyiunknak az az érdeke, hogy amilyen gyorsan lehet, érjen véget. Természetesen minden államnak megvan a joga ahhoz, hogy a saját területét védelmezze. Nagyra becsüljük azt a hősies küzdelmet, amit Ukrajna saját területének védelmében folytat, de ugyanakkor az a magyar érdek, hogy a kárpátaljai magyarságot ebből a lehető legkevesebb negatívum érje, ezért Magyarország nem is szállít fegyvereket, hiszen azt csak Kárpátalján keresztül lehetne megtenni, és ez azzal a veszéllyel járna, hogy Kárpátalja is a célpontok közé kerül. Ami tehát a legfontosabb, hogy mindenki tegyen meg mindent a következő időszakban azért, hogy itt, az anyaországban a kárpátaljai magyarságnak segíteni tudjunk. Nektek pedig, Önöknek, akik ott vannak és ott élnek a szülőföldön maradás ebben az időszakban különösen nagy feladat és különösen nehéz. Tudjuk, hogy hány szétszakadt család van. Tudjuk, hogy hány helyen, hány család került abba a helyzetbe, hogy a családfő vagy katonai szolgálatot teljesít, vagy elhagyta Kárpátalját, és azt is tudjuk, hogy milyen nehéz ilyen körülmények között a családok egységét és azoknak a közösségeknek a működését, kisebb helyi közösségek működését is fenntartani, amelyek az élet normális kereteit biztosították a mögöttünk hagyott években. Amivel hozzá tudunk járulni egy ilyen rendkívüli, nehéz, válságos és háborús helyzetben ahhoz, hogy a normálisabb körülményekhez közelítsen a mindennapi élet, azt megtesszük és meg fogjuk tenni a következő hónapokban is, és bízunk abban, hogy egyszer és mielőbb béke lesz. Addig szeretnék jó szórakozást kívánni a következő napokban. Minden szervezőnek nagyon köszönöm azt, amit annak érdekében tett, hogy azoknak, akik nehéz helyzetben vannak és Kárpátaljáról érkeztek, legyen néhány gondtalan és felhőtlen napjuk. Köszönöm szépen a MOL-nak is az együttműködést, hiszen egy jó célt sikerült a Miniszterelnökséggel közösen támogatni.

Köszönöm a figyelmet!