Facebook Instagram Fidesz

2023. február 24. / Budapest

Emléktábla avatás a Károli Gáspár Református Egyetemen

Tisztelettel köszöntöm a Hegedűs család jelen lévő tagjait!

 

Főtiszteletű Püspök Úr!

 

Tisztelt Rektor Úr!

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A Károli Gáspár Református Egyetemen, az egykori Károlyi-Csekonics palota aulájában állítunk ma emléket Hegedűs Loránt püspöknek. Neki köszönhetjük, hogy létrejött az egyetem, amely mára a magyar keresztyénség egyik meghatározó szellemi műhelyévé vált. Hegedűs Loránt püspök tíz esztendeje távozott el közülünk, és a lassan növekedő időbeli távolság egyre tisztábban engedi láttatni azt a szerepet, amelyet a református egyház életében és a rendszerváltoztatás utáni nehézségekkel teli, de mégis ébredésként jellemezhető időszakban betöltött. Életműve szolgálja az utána következő nemzedékeket. Sokszor úgy, hogy ők nem is tudják, kinek köszönhetik azokat a kereteket, intézményeket, templomokat és iskolákat, sőt, egyetemet, amelyek működése ma sokak számára nyit új távlatokat. Ezért is feladatunk emlékezni és emlékeztetni.

 

Hegedűs Loránt a szocializmus idején a reménytelenség korszakában egyedül Istenben bízva vállalta hivatását. Bárhol teljesített szolgálatot, Budapesten vagy éppen az üldöztetésben, közösségek nőttek ki körülötte. A hidasi gyülekezetben, a bázeli teológián, a Szabadság téren és a püspöki székben, a Princetonon és a Kálvin téren egyaránt maradandót alkotott. Azon kevesek közé tartozott, akik idejekorán felismerték, hogy a rendszerváltoztatás a magyar nemzet történetének egyik nagy próbája, és tudta, hogy ez a próbatétel azt is jelenti, hogy a „mindent szabad nékem” nem feledtetheti el, hogy „de nem minden használ”. Hegedűs Loránt vállalt hivatása püspökként az újjá és újraszervezés volt, és ennek homlokterébe az iskolarendszert, a református oktatás ügyét állította. Őt idézem: „A háború előtti református nevelés intézményeit reorganizálni kell, mert a diktatúra kiölte az emberek lelkéből azt a tájékozódási pontot jelentő szellemi koordinátarendszert, ami nélkül nem lesz lehetséges a magyar kultúra reorganizálása”.

 

Arról, hogy milyen is lenne az iskolarendszer, melyek lennének a legfontosabb értékei, saját élményeit felidézve így beszélt. Ismét őt idézem: „A református nevelés így hát nekem hitet, tárgyilagos ismeretre törekvést, a valódin felül igazi értékekre törekvést, toleranciát adott. Azért, hogy mindig el tudjam hordozni a másként gondolkodót. Kibírhatatlan legyen számomra az uniformizált, sámfára húzható, mindig azonos ismeret. A szajkózás a kreativitásnak, az öntudatos gondolkodásnak a hiánya, ugyanakkor egyetemességre, isteni egyetemességre törekvést adott nekem. A református nevelést meghatározta egy rendkívül aggódó nemzetféltés és önfeláldozásra is indító hazaszeretetre nevelés. Az Isten, haza, család hármas köre döntő szerepet játszott ebben a nevelésben” – mondta 1991-ben egy interjúban.

 

Teológusként és egyetemi emberként elsőként látta meg a Károli Egyetem megalapításának, a református felsőoktatás létrejöttének szükségességét. Ehhez komoly harcokat kellett megvívnia, sokakat kellett meggyőznie. Győzött, és ezért ma itt állhatunk. És azt a kérdést tehetjük fel magunknak, hogy lehet-e egy eszmének, lehet-e egy ügynek, és lehet-e egy embernek nagyobb győzelme annál, minthogy még ellenfelei is támogatóivá szegődnek.

 

A Magyar Református Egyház három évtized munkájával emelte az ország legelső egyetemei közé a Károlit. Ez az eredmény önmagáért beszél és a néhai püspököt igazolja.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Minden magyar nyelven kultúrát és tudományt művelő és ezáltal közösséget létrehozó intézmény sikeres működése nemzeti érdek. Mindaz, ami a Károlin történik, mára már semmivel sem pótolható része a magyar felsőoktatásnak. Az a 30 évfolyam, amely itt szerezte meg a maga tudását és világszemléletét, mára már része a hazai közoktatás, a tudomány, a jog világának, és úgy általában az ország mindennapi életének. Ez az emlékjel itt, az aulában, a hétköznapok zajában és a hétvégék csendjében folyamatosan emlékeztetni fog minden erre járót a nagy püspök életére, elvégzett munkájára, megalkotott műveire, megharcolt küzdelmeire és megfutott pályájára. Kőbe vésve őrzi a maradandót.

 

Utolsó prédikációjában Hegedűs püspök így fogalmazott: „Ahogyan tudjuk és meg vagyunk győződve arról, hogy az életben mindig és mindenütt a halál vesz körül bennünket, ugyanúgy tudjuk és tényként meg vagyunk győződve arról, hogy a halálban mindig és mindenestül az élet vesz körül bennünket. Mert Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene. Az Úr Jézus evangélium igéje szerint”.

 

Így nagyböjt kezdetén, a húsvétra való készülődés jegyében, a feltámadás reményében mi mást tehetnénk, minthogy szívből örülünk annak, köszönetet mondva Püspök Úrnak, Rektor Úrnak és a Hegedűs családnak, hogy az emlékmű létrejöhetett, és méltóképpen állít emléket annak az embernek, akinek köszönhető ennek az egyetemnek a megalapítása.

 

Köszönöm a figyelmet!

Forrás: Miniszterelnökség

Továbbiak

© Minden jog fenntartva, 2023
Adatvédelmi tájékoztató