Michael Oakeshott szerint vannak olyan tevékenységfajták, amelyeket a maguk teljes valójában, csak konzervatívok végeznek, ráadásul ezeket nem érdekből és nem is haszonszerzés végett teszik. Ilyen tevékenység többek között a patriotizmus és a barátság is.

Mélyen tisztelt Antall Klára Asszony! Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Spengler Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Frank Spengler Urat, az Antall József-díj idei kitüntetettjét méltatni, a kitüntetés névadója és a kitüntetett személye miatt is nagy öröm számomra.

Az Antall József-díjat olyanok kaphatják, akik sokat tettek az Antall József Tudásközpontért, az „antalli-örökség” továbbéléséért, valamint a keresztény-konzervatív politikai közösségért. Spengler Úr eddigi magyarországi megbízatása alatt valóban sokat tett azért, hogy a magyar konzervatív politika és a kereszténydemokrácia magyarországi képviselői közvetlen kapcsolatokat ápoljanak a német uniópártokkal és az őket körülvevő tudományos világgal. A rendszerváltozás utáni magyar-német kapcsolatok alapjait Helmut Kohl és Antall József rakta le és ennek ápolása magyaroknak és németeknek, ezen belül a magyar és német kereszténydemokrata pártok vezetőinek fontos örökség és kölcsönös felelősség.

A Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodája és személyesen Spengler úr az elmúlt években kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a kapcsolattartás csatornái kialakultak és működőképesek. A mai díjátadó elsősorban hálánk és nagyrabecsülésünk kifejezése Magyarország barátjának.

Az XX. század egyik legnagyobb konzervatív gondolkodója Michael Oakeshott szerint vannak olyan tevékenységfajták, amelyeket a maguk teljes valójában, csak konzervatívok végeznek, ráadásul ezeket nem érdekből és nem is haszonszerzés végett teszik. Ilyen tevékenység többek között a patriotizmus és a barátság is. Számunkra mindkettő különösen kedves.

Úgy tartjuk magunkról mi magyarok, hogy nehezen nyílunk meg mások előtt, nehezen fogadunk új embereket a barátságunkba, de ha ez megtörténik, akkor a magyar jó, kitartó és hálás barát. És ugyanez a németekre is igaz, ha sokszor távolságtartónak tűnő kimértség, pontosság és precizitás képes őszinte és hűséges barátsággá válni. Ebben meglehetős hasonlóságot mutat egymással a magyar és a német néplélek.

Spengler úr személyben olyan barátot tisztelhetünk, aki nélkül az elmúlt évek történései során mindkét oldalon mind az ismeret, mind a megértés sokkal kevesebb lett volna. Spengler úr nem csupán a kapcsolatok elmélyítésében egy Németországban fájóan hiányzó, valósághű Magyarország kép ábrázolásában játszott jelentős szerepet, hanem ezáltal tűzoltó szerepet is vállalt, igyekezett még szikrájában elfojtani azokat a félreértéseket, amelyeket kapcsolataink szükségtelenül megszenvedtek volna, segített eloltani azokat a tüzeket, amelyeket a létező nézetkülönbségek lobbantottak lángra, s amikor nem maradt más, akkor partner volt a kárenyhítésben is. 

S tette mindezt úgy, hogy mindig egyértelmű volt, hogy hazája és a Konrad Adenauer Alapítvány érdekeit képviseli, de éppen ez a jó példa mutatja, hogy a német kereszténydemokrata érdekképviselet lehet hatékony akkor is, ha megértéssel és az együttműködés útját keresve tekint Magyarországra, sőt meggyőződésünk, hogy akkor lehet igazán hatékony.

Spengler úr 2012 szeptemberében vette át a német CDU pártalapítványa, a Konrad Adenauer Stiftung budapesti irodájának vezetését. Addigra nemcsak a pártalapítvány berlini központjának volt külügyi igazgatója, de vezette már az Alapítvány tanzániai, zimbabwei és dél-afrikai irodáit is, utóbbit olyan történelmi időben, mint az apartheid-rendszer lebontása. Budapestre prágai és ankarai állomáshelyek után érkezett. Feltételezem, amikor Spengler úr az Alapítvány külügyi igazgatójaként a magyarországi szolgálat mellett döntött, még remélte, hogy eddigi állomáshelyei után sok meglepetés már nem érheti, és kellemes, leginkább nyugalmas éveket tölthet el Európa, egyik legszebb, legszerethetőbb fővárosában.

Ha visszagondolunk a 2012 szeptembere óta eltelt időszakra, a médiavitáktól a negyedik alkotmánymódosításon át a migrációs válságig, amelyek mindegyikének nemzetközi vetülete közvetlenül érintette a német-magyar kapcsolatrendszert, akkor azt hiszem, bátran nyugtázhatjuk, hogy mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy Spengler Úr budapesti tartózkodására, ne mint nyugalmas, hanem éppen ellenkezőleg, izgalmas és sok munkával teli évekre emlékezzen majd vissza. Éppen ezért úgy érezzük, hogy ez a díj egy kicsit a miénk is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország és Németország ezer szállal kötődik egymáshoz. A magyar kultúra, a magyarországi tudományosság, a magyar gazdasági élet és nem utolsósorban a mindenkori magyar politika és kormányzat mindig is, ma is, nap mint nap fürkészi és merít abból, ami Németországban történik. Természetesen az egymásra figyelés kölcsönös.

Persze ez nem csak korunk jelensége. Elég Bismarckra gondolni, aki emlékirataiban így ír: „a magyar a német számára nem megbízható, mert a svábot lenézi és még gyakran huzatja a cigánnyal: hogy «der Deutsche ist ein Hundsfott»”. Ezúton is cáfolom a vaskancellár minden sorát, amellyel szemben már az ő korában is Kossuthal vallottuk, hogy „A magyar nemzet hivatva van a szabad német nemzettel és a német nemzet hivatva van a szabad magyar nemzettel szoros barátságos viszonyban élni s együtt állani őrt a nyugati civilisatio fölött.” 

Hölgyeim és Uraim!

Spengler úr Marburgban töltötte egyetemi éveit. Ez a hesseni történelmi város különösen is kedves a magyarok számára, hiszen itt hunyt el és itt van eltemetve Árpádházi Szent Erzsébet, akinek mai napig eleven emlékezete révén Spengler Úr már fiatal korában találkozhatott Magyarország történetével.

Ahogyan az Adenauer Alapítvánnyal való kapcsolat is Spengler úr fiatalkorára vezet vissza, a mai világban önmagában is ritka konzervatív erény, hogy valaki 35 éve ugyanazon a munkahelyen dolgozik. Annál a Konrad Adenauer Alapítványnál, amely a II. világháború utáni Németország alapító kancellárjának nevét viseli, s amely a világ talán legerősebb és legjobban szervezett pártalapítványa.

Roger Scruton egyhelyütt azt kéri számon nemcsak a brit, de általában a külpolitikán, hogy óvatossá, el nem kötelezetté és erőtlenné vált. A CDU pártalapítványaként a KAS erőssége éppen abban áll, hogy a mai el nem kötelezett külpolitikai térben elkötelezett aktorként, világos konzervatív-kereszténydemokrata értékrend és érdekrendszer mentén fejti ki tevékenységét.

A rendszerváltozás után közvetlenül Antall József miniszterelnök jelenlétében nyitotta meg budapesti irodáját a Konrad Adenauer Alapítvány és az Alapítvány magyarországi elismertségéhez a kezdet kezdetén nyilvánvalóan hozzájárult Kohl kancellár és Antall József közötti barátság.

Sokakban elevenen él ma is az a kép, amikor Kohl kancellár a Parlament kupolatermében percekig áll és fejet hajtva imádkozik annak az Antall Józsefnek a ravatala előtt, akivel együtt írták alá 1992-ben a Német-Magyar Baráti Szerződést, ami ma is keretet ad a két ország közötti jó kapcsolatoknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Spengler úr munkásságának nem csak az eredményei, nemcsak Magyarországhoz való hozzáállása érdemel tiszteletet, hanem annak módja is. Számos alkalommal volt szerencsém a Fidesz pártalapítványának képviseletében Spengler úrral együtt dolgozni és mindig a németekre már-már közhelyszerűen jellemző munkabírással, fegyelmezettséggel, megbízhatósággal és precizitással találkoztam nála. Ennek illusztrálására engedjék meg, hogy felidézzek egy személyes emléket. 

2013 áprilisában először vettem részt azon a háromnapos párbeszéden, amelyet a KAS szervez az olaszországi Cadenabbiában, Konrad Adenauer egykori nyaralójában, amelyen német partnerekkel a német-magyar kétoldalú kapcsolatok aktuális kérdéseit vitatjuk meg informális körülmények között. A hazaúton Spengler úr megkérdezte, hogy hasznos volt-e a program, és ha igen, akkor jövőre mikor rendezzék meg. Örömmel helyeseltem és mondtam, hogy nyár elején, esetleg júniusban talán még jobb lenne. Spengler úr rögtön kérdezte, hogy jó, de mikor. Tekintve, hogy több mint egy évünk volt még addig és a magyar politikában két hétre is nehéz előre tervezni, ezért belül mosolyogva mondtam, hogy legyen június második vagy harmadik hetében. Spengler úr azonnal elővette a noteszét és megkérdezte, hogy akkor június 10-én vagy 17-én kezdődjön.

Lehet, hogy kívánatos lenne, ha Spengler úr a magyar törvényhozásban vagy kormányzati munkában is szerepet kaphatna, egészen új, eddig ismeretlen távlatok nyílnának meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül engedjék meg, hogy Churchillt idézzem, aki szerint „minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik”. Sokat gondolkodtam, de amióta Spengler Urat ismerem, még sosem láttam dühösnek, azaz egészen biztosan csak az igazán nagy dolgok dühítik fel.

Mindezekre tekintettel meggyőződésem, hogy az Antall József Tudásközpont a legjobb döntést hozta, amikor az Antall József-díjat a magyar-német kapcsolatok elmélyítésében játszott kiemelkedő szerepéért Frank Spenglernek ítélte oda.