Tisztelt Kormányzó Úr!

Főtiszteletű Püspök Úr!

Főtisztelendő Püspöki Helynök Úr!

Tisztelt Elnök Asszony!

Polgármester Úr!

Főkonzul Úr!

Rektor Úr és Főigazgató Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves MCC-sek!

Nehéz időkben találkozunk – Ukrajnában háború dúl. Állandó fenyegetettség, a front hírei, bevonult szerettek iránti aggodalom, menekülés Kárpátaljára és Kárpátaljáról… Nélkülözés és gyász immáron másfél éve a mindennapok része. Szeretnék köszönetet mondani Kormányzó Úrnak, hogy személyes jelenlétével is megmutatja annak fontosságát, hogy a magyarok és ukránok közötti együttműködés milyen fontos egy ilyen nehéz időben. A mai találkozás – mindezek ellenére – ünnep. Ünnep van, nem is olyan vidám és felhőtlen, mint szeretnénk, és mint amilyen békeidőben lenne. Mégis éppen ezért értékesebb. A mai találkozás üzenete egyértelmű: Magyarország támogatja Kárpátalját, és mindig, mindenkor és mindenhol támogatja az itt élőket, támogatja a kárpátaljai magyarságot, az alapvető jogai biztosítását, nyelvhasználati jogai visszaszerzését. Tudjuk, hogy minden magyar felelős minden magyarért, hiszen határokat szétszabdalhattak bennünket, de az egymásért viselt felelősségünk oszthatatlan. Azt is tudjuk, hogy a magyar nemzetet alkotó közösségek közül legnehezebb helyzetben ma éppen a kárpátaljai magyarság van. A Kárpátalja mögött álló támogatás nemcsak a kormányé, hanem az országé és az egész nemzeté. Ennek ékes bizonyítéka a Mathias Corvinus Collegium beregszászi képzési központjának megnyitása is.

Köszönet mindenkinek azért, aki hosszú éveken át sokat tett, hogy ez az intézmény, ez az épület itt, Kárpátalján megnyithassa kapuit.

Magyarország elítéli az orosz agressziót, elítéli Ukrajna szuverenitásának és területi épségének megsértését. Pénzügyi segítséget nyújt Ukrajnának, ezen felül is megkülönböztetett támogatást Kárpátaljának. Magyarország élen jár a humanitárius segítségnyújtásban, melynek értéke a háború kezdete óta meghaladta a 35 milliárd forintot. Büszkék vagyunk a magyar karitatív szervezetek munkájára, melyek eddig több ezer tonna adományt juttattak el Ukrajnába, mintegy 10 milliárd forint értékben, az elmúlt másfél évben, és a magyar állammal együttműködve biztosították több tízezer Ukrajnából érkezett menekült befogadását, és több mint egymillió menekült áthaladását Magyarországon.

Januárban Püspök Úr beiktatásán jártam utoljára itt, Kárpátalján. Azóta a magyar-ukrán viszonyban sajnos csak árnyalatnyi változás következett be. A pozitív irányú változásért elsősorban Novák Katalin Köztársasági Elnök Asszonyt illeti köszönet. Mégis, amit akkor mondtam, ma is időszerű. Köszönjük Kormányzó Úrnak és a Megyei Tanács Elnökének a korrekt együttműködést. Ennek az együttműködésnek az értékét növeli, hogy úgy érezzük, a kivételek közé tartozik. Magyarország természetesnek tartja, hogy segítse Kárpátalját, illetve az onnan érkező menekülteket. Jelentős pénzügyi segítséget nyújtunk Ukrajnának. Magyarország számára fontos a jószomszédi viszony. Magyarország Ukrajna barátja szeretne lenni, de ezt a gesztusok egyoldalúsága, a szándékos félreértések és a magyar közösség jogait sértő lépések nehezítik szerencsétlen szinten.

A nemzetközi jog megsértése a jelenlegi háborús konfliktus alapja. Éppen ezért egy megtámadott, háborúban álló, és ezért a szolidaritásunkat élvező ország esetében sem helyes, hogy miközben alappal sérelmezi a nemzetközi jogra hivatkozva is szuverenitása megsértését, addig figyelmen kívül hagyja a területén élő nemzeti kisebbségeket megillető alapvető jogokat és nemzetközi normákat, a nyelvhasználat, a nyelvoktatás, a jelkép használat területén. Azok a magyar férfiak, akik ukrán zászló alatt – többek között a 128-asok között szolgálva – harcolnak Ukrajna szabadságáért, vérüket és életüket adják érte, kiérdemelték, hogy ez az ország sajátjaként tekintsen rájuk, a magyar közösség tagjaira, és visszaadja nekik mindazt, amit tőlük elvett és ami őket is megilleti, mindenekelőtt az anyanyelv szabad használatát mindenütt, de különösen a közigazgatásban. Itt, Kárpátalján az elmúlt évszázad különösen sok szenvedést hozott magyaroknak és ukránoknak egyaránt. Két világháború, a sztálinizmus és a szovjet időszak szenvedései alatt a legfőbb célkitűzés nem lehetett más vagy több, mint a megmaradás. Ukrajna Oroszország általi megtámadása visszahozta ezen idők szenvedéseit. A kárpátaljai Tiszakeresztúron – a református templomok kertjében – egy emlékmű örökíti meg a nevét azoknak, akik a két világháborúban, vagy a sztálini önkény időszakában haltak hősi halált. A falu így emlékezik nagyjaira: „Ti meghaltatok, hogy mi éljünk. Mi meghalunk, ha Ti nem éltek.”.

Közös felelőssége magyaroknak és ukránoknak, hogy végre eljöjjön a béke ideje, és hogyha a béke ideje majd eljön, akkor olyan jövőt teremtsünk az itt élőknek, ahol az élet értelme több lehet, mint a fizikai megmaradásért vívott harc. Ezért az MCC épületének megnyitása már ennek a szebb jövőnek az előkészülete.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a nap elsősorban a fiatalok számára ünnep, ezért a jövő ígéretét hordozza magában. Utat nyit azoknak, akiknek vannak álmai, és hajlandóak szorgalmasan tanulni azért, hogy valóra válthassák azokat. Olyan álmok ezek, amelyek nem csak nekik, de egész Kárpátaljának is sok jót hozhatnak. Az MCC egyedülálló lehetőséget nyújt tehetséges fiataloknak – 10 éves kortól a doktori iskola befejezéséig – a Kárpát-medencében és Magyarországon egyaránt. Megóvja a fiatal generációt korunk legveszélyesebb tévedésétől: a céltalan individualizmustól. Az egyént segíti azáltal, hogy közösséget hoz létre. Közösséget, amelynek közös gyökerei, valódi értékei, a nehéz időkben is jövőbe mutató tervei vannak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Hallgatók!

Márai Sándor ezt írja: „… ezer éven át egy kis magyar nép, mely nagy hatalmak állandó viharzónájában él, megtanulja, hogy egyetlen kötelessége van önmagával és a világgal szemben: megmaradni. […] Túlzással, igazságtalansággal, méltánytalansággal, vad indulatokkal, kegyetlenséggel lehet hódítani; megmaradni csak méltányossággal, türelemmel és arányérzékkel lehet.”

Ez egy olyan sikeres program, amelynek mentén a régió más népei és államai is velünk együtt megszívlelik Márai tanácsát, nemcsak fizikailag, de lelkileg is újjáépíthetjük Kelet-Közép-Európát. A méltányosság, türelem és arányérzék nem csupán megmaradást, de együttműködést, békét és gyarapodást hozhat mindannyiunk számára.

Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy ez az idő minél hamarabb elérkezzen, a háború miatt véget érjen, és a béke minél hamarabb beköszönthessen!