Tisztelendő Püspök Úr!

Tisztelt Polgármester Úr!

Államtitkár Úr!

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Tisztelt Főigazgató Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„A történelem az élet tanítómester” – mondták a rómaiak. Ha tanulni akarunk az életről, figyelnünk kell a történelemre! Figyelnünk kell a tudományra, amely a maga szigorú szabályai szerint a megismerhető valóságot adja elénk! A történelem minden közösség egyik formáló és megtartó ereje. Ajelenben titokzatos módon kapcsol össze bennünket, kapcsol össze az, hogyha ismerjük az utat, amit az elődeink, őseink bejártak. Összekapcsol, ha tudjuk, mi mindenen mentünk keresztül, mert látjuk, milyen sokak számára milyen értékes volt ez az ország és a nemzeti közösség, amelynek tagjai voltak. Ma a történelem egyik csomópontjában gyűltünk össze, gyűlhettünk össze újra. A székesfehérvári Nagyboldogasszony-székesegyház történetével találkozhatunk itt. Minden az Árpád-házzal kezdődött, valahol még messze túl a Kárpátokon. A vérszerződés legendája jól mutatja meg számunkra a pillanatot, amikor megköttetett az a szövetség, amely azokon a bizonyos vérzivataros évszázadokon át egészen idáig elvezetett bennünket. Az Árpádok nem egyszerűen egy új országot foglaltak el fegyverrel, hanem új hazát építettek életük munkájával és küzdelmeivel gyarapítva, és azután nemzedékről nemzedékre továbbadva az örökséget. Ők szervezték közösségbe az itt élő népeket, és azokat, akik ezután választották hazájukul ezt a tájat. Ők szervezték meg az országot és építették fel azt az államot, amely kisebb-nagyobb törésekkel, de évezredek óta szolgálja polgárait, még ha a Trianon után az elmúlt 103 esztendőben csak szűk kerete volt is a – XX. század viharaiban amúgy is – szétszóródott nemzetnek. Mégis, az államalapítók megteremtették a lehetőséget, hogy ez az ország otthona lehessen mindenkinek, aki hozzáteszi a magáét. Mindannyian az ő örököseik vagyunk. A Nagyboldogasszony-székesegyház a magyar történelem egyik legfontosabb csomópontja. Itt állt az ország trónusa. Itt koronázták meg királyainkat, akik az ország és a nemzet egészét jelképező Szent Korona jelenlétében esküdtek fel életre-halálra szóló szolgálatukra. Itt temették el földi pályafutásuk után királyainkat, hogy az égi hazában is közbenjárhassanak örökségükért. Zarándokhely volt ez, ahol Istennel az ország szentjein keresztül is találkozhattak a hívők. A Nagyboldogasszony-székesegyház az európai történelem egyik fontos csomópontja is. A történelem hullámveréseiben időről időre alámerülő, majd felbukkanó ország története egyszerre magyar és egyszerre európai história. Itt is megérthetjük, hogy csak a legrégebbieurópai országok múltjához mérthető saját múltunk. Az angol „székesfehérvári bazilika” a Westminster apátság. A francia Szent Dénes-székesegyház. Sokszor a sors is közös. A nagynak nevezett francia forradalom fanatikusai éppen úgy elbántak a királysírjaikkal, mint először az oszmán-és a Habsburg-hadak, majd sajátjaink is tették ezt a mieinkkel. A tömegsírba dobált francia királyok csontjait éppen úgy genetikai kutatások segítségével igyekeznek azonosítani és szétválogatni, amint azt nekünk kell megtennünk az Árpádokéval. Az ország születésének évtizedeit bejárva érthetjük meg, hogy Európa lelke keresztyén, és ez kapcsol össze bennünket a kontinensen. És azt is látjuk, hogy csak annyira kapcsol össze, amennyire még keresztyén. A fehérvári-bazilika sorsa reményt is ad. Minden pusztulás után újra lehet és újra kell kezdeni az életet, ebben az országban ez különösen igaz volt. Meg lehet és meg kell találnunk az alapokat, amelyeken ez a szellemi, lelki és kulturális közösség felépült. Ezeket ismerve és értve alkothatjuk meg a magunk századának életét: egy olyan gyarapodó és sikeres országot, amelyben mindannyian magyarokként lehetünk otthon. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Székesfehérvár hatalmas darabot őriz közös történelmünkből. Ez a múlt azonban egy kicsit Atlantisz kincse; az oszmán hódítás özönvize és az utána következő korok feledésének hordaléka alól kell kiásnunk. A város méltó ehhez a küldetéshez. Komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a kutatásokat folyamatosan végezhessék, és azért is, hogy mindezt méltó módon lehessen bemutatni, hogy mindazt, amit a tudomány ki tud halászni a múlt mélységes, mély kútjából, mindenki megismerhesse. Köszönjük éppen ezért Polgármester Úr és Államtitkár Úr elkötelezett munkáját, amely az elmúlt egy évtizedben motorja volt az Árpád-ház Programnak. Köszönjük mindazoknak a munkáját, akik azzal töltik életük napjait, hogy ezt a nagyszerű örökséget kutatják és a világ elé tárják. Megszenesedett köveket kell vallatóra fogniuk, márványdarabokat, cseréptöredékeket, mozaikkockákat. Összekeveredett szilánkokat kell kiválogatniuk és egymás mellé illeszteniük. Hosszú nemzedékek gondos kutatásai nyomán tisztul a kép, és kirajzolódik előttünk e székesegyház nagysága és szépsége. Örökség, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Nagy öröm és megtiszteltetés a kormány számára, hogy mi is hozzátehettük a magunkét ezekhez az erőfeszítésekhez. Tíz évvel ezelőtt az Árpád-ház Program meghirdetése után, most e programnak egyik része, „Az ország bölcsője” célba ért. Egy komoly mérföldkövet értünk el. Az a csaknem 4 milliárd forint, amit erre a programra költöttünk, látható és látványos eredményeket hozott. A kőtár, a látogatóközpont, a kiállítótér nem csak méltó módon őrzi ezt a hagyatékot, de meg is mutatja, hogy mire jutottak az elmúlt évek munkájával a kutatók. A modern múzeumpedagógia eszközeinek köszönhetően fogalmat alkothatunk arról, és valamelyest át is élhetjük, hogy milyen volt egykor a Nagyboldogasszony-bazilika, és hogy milyen szerepet játszott közös múltunk alakításában. A kutatóhely egyszerre gondozza ezt a hagyatékot, és tovább vallatja rejtélyeit. A technológiai fejlődés és a kutatás eredményei éppen ezért további eredményeket és sikereket ígérnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Árpád-ház Program folytatódik. Amint Polgármester Úr nemrég nyilatkozta: útközben vagyunk. Tovább kell dolgoznunk azért, hogy a Nagyboldogasszony-székesegyház elmondhassa titkait, és hogy Szent István király halálának ezeréves évfordulóját 2038-ban méltó módon ünnepelhesse meg a város és az ország, a nemzet és az egész keresztény világ. Kívánom, hogy minél többen, minél tovább lehessünk részesei az előttünk álló másfél évtized közös munkájának.

Köszönöm a figyelmet!