Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Miniszterelnök Úr!

Házelnök Úr!

Tisztelt Kongresszus!

Az Európai Unió Bírósága 28 évvel ezelőtt a Bosman-ügyben úgy döntött, hogy a külföldi játékosok száma nem korlátozható a sportklubokban. Annyi idegenlégiós lehet egy csapatban, amennyit csak szeretne, vagy amennyit meg tud fizetni a klubtulajdonos. A következmény ismert: azóta Európa legnagyobb klubjainak kezdő csapataiban sokszor egyetlen hazai játékos sincs. A csapatok tele vannak idegenlégiósokkal.

Magyarországon jövő júniusban európai parlamenti választások lesznek. Az Európai Parlament összetétele is változik. Jó eséllyel Európa valamelyest jobbra fordul. Magyarország azzal tud hozzájárulni ehhez, ha minél kevesebb idegenlégióst választunk. Nagyon nyertünk legutóbb, de még így is túl sok van belőlük. Vegyünk sorra néhányat közülük! Igyekszem körülírni őket úgy, hogy ki lehessen találni, kikről is van szó. A helyes megfejtők között brüsszeli utat sorsolunk. Találkozási lehetőség, találkozási lehetőség a brüsszeli bürokrácia magyar-barát tagjaival, több ezer ember, legfeljebb ötperces beszélgetés összesen, titokban. Nézzük hát a brüsszeli idegenlégiósokat! Van, aki korábban ismert antiszemitaként leginkább orosz csapatokban játszott, talán még állampolgárságot is szívesen elfogadott volna, mostanra azonban csapat nélküli. Széder-estre jár az amerikai demokrata nagykövethez, és bármely nyugati csapatba szívesen igazolna, ha lenne rá igény, de egyelőre nincs, így külföldi ajánlatra várva, Pressman nagykövet rezidenciájának kertjében edzhet.

Van, akinek már a nagyapja is szovjet idegenlégiós volt, '56-os forradalmárokat végeztetett ki. Erről az unoka valóban nem tehet. Férje már finomabb eszközökkel dolgozott, beérte szemkilövetéssel a forradalom 50. évfordulóján. A feleség szerint az ’56-os forradalom az övék. Ez éppen annyira igaz, amennyire a véres megtorlás része a forradalomnak. Pedig a miniszterelnöki árnyékszékben ülve mindent megtesz azért, hogy a magyar tanárok, egészségügyi dolgozók még véletlenül se kaphassák meg a nekik járó pénzeket Brüsszelből. De vele kapcsolatos elvárásaink rendkívül csekélyek, jó volt együtt örülni szerdán a bolgár öngólnak.

És olyan idegenlégióst is küldtünk Brüsszelbe, aki talán őszintén félti az uniós pénzeket Magyarországon. Őszintén félti, mivel családi céghálójában az elmúlt években többmilliárd forint brüsszeli pénzt kötött ki, ami olyan jól hasznosult, hogy 500 millió forintot meghaladó költségvetési csalás bűntette miatt nyomoz az adóhatóság. A mi idegenlégiósainkra tehát aligha lehet számítani. Ennek az is az oka, hogy fizetést és támogatást máshonnan is szívesen elfogadnak. Ma a helyzet úgy fest, hogy Magyarország nem kapja meg Brüsszeltől, ami a mienk, ami jogosan jár nekünk. A baloldal mindent megtesz, hogy az oktatás és egészségügy ne kaphasson többletforrásokat, miközben ők nem csak óriási fizetést zsebelnek be, de szívesen fogadnak jogellenes külföldi kampánytámogatást, euróban vagy dollárban szeretik.

Tisztelt Kongresszus!

Ha nem akarunk úgy táncolni, ahogy Brüsszel fütyül, akkor olyan képviselőket küldjünk Brüsszelbe, akiknek kedves a magyar zene ritmusa. Akiknek nem térkép a táj. Akik nemet mondanak a migráció valamennyi formájára, akik kiállnak az ország biztonsága, a kerítés és a határvédelem mellett. Akiknek fontos az ország szuverenitása, alkotmányos önazonossága. Akik nem Brüsszel ügynökei Magyarországon, hanem a magyar érdekek szószólói Európában, akik a mai európai parlamenti többséggel szemben nem gondolják, hogy a férfiak is szülhetnek, ahogyan ezt Brüsszelben többségi döntéssel sikerült kinyilvánítani. Akik azt sem érzik sértőnek, hogy női vagy férfi WC között kell választaniuk, ráadásul ez a választás valóban nem szabad. Akik nem vállveregetéseket akarnak bezsebelni, hanem készek egy egyértelműen ellenséges közegben is kiállni az országért. Aki mindezzel egyetért, annak Magyarországon egy választása maradt az idegenlégiósok helyett: csak a Fidesz.

Köszönöm a figyelmet!