Tisztelendő Atya!

Kedves Elnök Úr!

Kedves Képviselőtársam!

Tisztelt Alapítók!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Külön is köszöntöm a legfiatalabbakat.

„Harminc év Isten tenyerén.” Egy nagyszerű közösség summázza így azt az emberöltőnyi munkát, amelyet mások, mindenekelőtt fiatalok szolgálatában teljesített. Az, hogy végső soron merre megy az ország, előre tud-e jutni a boldogulás ösvényein, tud-e gyarapodni kultúrájában, szellemiekben és lelkiekben és – nem utolsósorban –anyagi javakban, nagyrészt közösségein, közösségeinek erején múlik. Azon múlik, hogy az emberek öntudatos polgárokként keresik-e és megtalálják-e egymást jó ügyek sikerre vitelében. Azon múlik, hogy vannak-e közös álmaik, és hogy létre tudják-e hozni az utakat, amelyeken együtt lehet járni a közös cél érdekében. Ma egy olyan közösséget ünneplünk, amelynek ez – a mögöttünk hagyott három évtizedben – sikerült.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A történet a rendszerváltoztatást követően, a szabadság újbóli kiharcolása után kezdődött. A szabadság végső és keresztény értelmében szabadság a jóra. Akkor – a rendszerváltoztatást követően – a kor nagy kérdése az volt, hogy az addig a templomokba zárt, de ott is üldözött kereszténység és az otthonok falai közé szorított nemzeti gondolat miként tudja elfoglalni méltó helyét a közéletben, miként tudja alakítani közös sorsunkat. A rendszerváltoztatás idején sokan akartak tenni azért, hogy a végtelen teret, amely munkára hív, méltó módon töltsék ki. Közösséget építsenek, kultúrát szervezzenek, fiataloknak adják tovább mindazt, amit a régiek létrehoztak. Sok nagyszerű kezdeményezés indult útjára, amely ideig-óráig betöltötte a maga szerepét. Ám ahhoz, hogy anyagi értelemben a semmiből elindulva három évtizedet be tudjon futni egy ilyen küldetés, elkötelezett emberekre van szükség. Olyan emberekre, akik tisztában vannak az ügy súlyával, amelyet képviselnek, és akik a legnehezebb és a legjobb időkben is képesek együtt dolgozni, összefogni. Olyan emberekre, akik értik az idők szavának parancsát, de soha nem adják fel örök értékeinket. Olyan emberekre, akiknek a példája vonzó és követésre méltó, akik mesterekké tudnak válni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1993-ban indult az alapítvány. Valóban a semmiből elindulva hozták létre a központot és az iskolát. Három évtizednyi elkötelezett munka következett, keményen végigdolgozott hétköznapok. Fiatalok életét egyengették egy-egy estére vagy hétvégére, egy-egy tanfolyam ideje alatt, később pedig immár a köznevelés keretein belül is. De nem egyszerűen tananyagot adtak át, hanem életszemléletet. Polgári életformát, amelyben fontos szerep jut a hagyománynak. A hagyománynak, amely bemutatja és élhetővé teszi, átélhetővé teszi őseink értékeit, valamint – a zene, a tánc, az ének és a mesterségek segítségével – egymáshoz is elvezette az embereket. Annak a tudatát adták át, hogy az ember nem önmagában és nem önmagának él. Azt, hogy keresztényként is és magyarként is összetartozunk, amint összetartozunk az őseinkkel és azokkal is, akik utánunk jönnek. Soha nem elégedtek meg azzal, amit már elértek. Folyamatosan keresték a megújulás lehetőségeit, és új formákat, új módszereket, új kereteket találtak az értékek átadására. Kapcsolatokat építettek jól működő közösségekkel és bekapcsolódtak azok munkájába. Ennek a közösségnek a munkája éppen ezért túlmutat önmagán. A Kisalföld szellemi és kulturális életének egyik fontos csomópontja, amely tanítványai révén közel s távol megjeleníti a fontos ügyeket nagy gyakorlati érzékkel szolgáló szellemet. A legújabb kezdeményezés, amelyben az alapítvány szellemisége szintén meghatározó szerepet játszik, a magyar örökségnevelés. Más hasonlóan gondolkodó műhelyekkel, más iskoláknak is felhasználja, felkínálja az itt már megszerzett tapasztalatait. Reméljük, ez a vállalkozás is sikerrel jár, s egyszer a köznevelés megújításában is fontos szerepet játszhatnak majd azok a tapasztalatok, amelyeket itt sikerült megszerezni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az országot és a nemzetet a közösségei éltetik. Az ilyen sikeres közösségek, mint a Magyar Műhely. A korszellem, amelyben élünk, le akarja rombolni a közösségeket, ki akarja üríteni, el akarja jelentékteleníteni a nemzetet és az egyházakat. Csak az élő családok, összetartó közösségek, iskolák, egyházközségek, egyesületek adhatnak tartást, ellenálló erőt, és ami még ennél is fontosabb, mutathatják meg a fiataloknak a hosszú távú boldogulás ösvényeit. Engedjék meg, hogy a kormány nevében kifejezzem nagyrabecsülésünket és köszönetünket ezért a három évtizedért, és mindazért a szépért és jóért, ami az Önök erőfeszítései nyomán az elmúlt évtizedekben megszületett. Azt kívánom mindannyiunknak a következő három évtizedre, hogy az alapítvány és munkatársai, és vele mindazok a művek, amelyek ennek a közösségnek a munkájából létrejöttek, maradjanak meg továbbra is Isten tenyerén. Így tegyék szebbé, többé, jobbá és boldogabbá mindazok életét, akik kapcsolatba kerülnek vele.

Köszönöm a figyelmet!

Még egyszer gratulálok.