Főtiszteletű Püspök Úr!

Főtisztelendő Érsek Atya!

Tisztelt Képviselőtársam!

Tisztelt Polgármester Úr!

Igazgató Úr!

Ünneplő Gyülekezet és Diákok!

„A hit nem könnyűvé teszi a dolgokat, hanem lehetségessé.” E bölcsesség igazságát minden egyházi iskola, amely hosszú időn át teljesítette a küldetését, a saját történetével fényesen igazolja. Így van ez itt, Litéren is. Amikor református őseink a visszafoglaló háborúk után megérkeztek az akkoriban még pusztaként álló földdarabra, hogy azt otthonukká tegyék, és hozzákezdtek egy új, békésnek remélt életnek, 1732-ben iskolát alapítottak. Iskolát az épít, az működtet, és az újíttat fel, aki bízik Istenben, bízik a jövőben, tudja, hogy fontos lesz ez évtizedeken és évszázadokon keresztül. A Habsburgok Magyarországán és különösen a Dunántúlon nem volt egyszerű megmaradni reformátusnak, és megőrizni az iskolát. A mindennapokat átszövő hit azonban hegyeket mozgatott meg, és ennek köszönhetően több mint két évszázadon át a litéri kálvinista gyerekek református szemmel fedezhették fel a világot. Ugyanígy volt akkor is, amikor a kommunizmus istentelen és embertelen diktatúrája után újra lehetett egyházi iskolákat szervezni. Nagy bátorság és sok erő kellett ahhoz, hogy itt, ezen a településen is újraindulhasson ez a küldetés. Napjainkban, amikor mindez magától értetődőnek és természetesnek látszik, különösen fontos, hogy megemlékezzünk az ő kitartásukról. Így érthetjük meg, milyen értékes az iskola, amelyet most – sokak közös munkájával és erőfeszítésével – megújíthattunk, és amely ilyen sok fiatalnak jelenti majd a gyermekkort és a tanulást. Ebben a meglehetősen zajos időben, amikor a fundamentumait akarják a keresztény alapokon felépült nyugati világnak felszámolni, valóban azzal kell szembesülnünk, hogy a hit nem könnyűvé teszi a dolgokat, hanem lehetségessé. Ha meg akarunk maradni magyarnak, nekünk is meg kell őriznünk a magunk keresztény, keresztyén hitét. Tovább kell adnunk őseink örökségét, amelyhez – a kor lehetőségeivel okosan gazdálkodva – hozzátehetjük a magunkét is!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma ünnepelni jöttünk. Ünnepelni egy elkészült munkát: a felhúzott és kifestett falakat, a szépséges aulát, a barátságos ebédlőt és a jól felszerelt szaktantermet szertárakkal együtt. Ünnepelni jöttünk azokkal az emberekkel, akik elvégezték ezt a munkát, megálmodták, megtervezték, megszervezték, felépítették és beszerelték. Köszönjük nekik, gratulálunk a kivitelezőknek! Olyan épület jött létre, amely bárhol megállná a helyét. Hajtsunk fejet Bódi Mária Magdolna emléke előtt is, akinek szobra itt áll a kertben! Boldoggá avatását még Mindszenty bíboros indította el. Aligha lehet szebb példája az ökumenének, mint amikor majd egy református iskola kertjében egy katolikus szent szobra fog állni. Az a több mint másfél milliárd forint, amellyel a magyar állam hozzájárult ennek az épületnek a megújításához, az új kezdet lehetőségét nyitja meg az iskola előtt. Azt reméljük, hogy ezzel a tantestületnek és a diákoknak XXI. századi eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy teljesíthessék küldetésüket. Ezért jöttünk ma ünnepelni. Ünnepelni egy közösséget, amely folytatja az elődök útját, és a folyamatosan fejlődő tudás és technológia mellett ugyanazokat az örök értékeket kínálja fel a mostani gyermekeknek, mint amit az előttünk járóknak évszázadokon keresztül.

A mű kész, a küldetés folytatódik, Isten adjon erőt és sok sikert ehhez a folytatáshoz.