XIII. Leo pápa pusztító pestisnek nevezte a kommunizmust, amely az emberi társadalom velejét támadja és elsorvasztja. Legnagyobb nemzeti tragédiáink egyike, hogy nekünk, magyaroknak saját bőrünkön kellett negyven éven keresztül tapasztalnunk ennek az állításnak az igazságát.

Tisztelt Főigazgató Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kommunista propaganda eredményességét és éppen ezért veszélyességét az mutatja a legjobban, hogy sok eseményről, így az 1917-es szocialista forradalomról is, még ma is az a kép él a fejünkben, amit az egykori diktátorok arról láttatni akartak. Még ma is akaratlanul is a kommunisták hazugságát gondoljuk valóságnak. 

Ejzenstein a forradalomról szóló „Október” című propaganda filmjének kockái olyan mélyen beleégtek az egyetemes közgondolkodásába és emlékezetbe, hogy száz évvel az októberi szocialista forradalom, és közel harminc évvel a Szovjetunió bukása után is november 7-re gondolva a petrográdi szovjet hősként bemutatott tagjainak átszellemült arca jut eszünkbe, akik a proletariátus rabláncainak leveréséért harcolva ostromolják a Téli Palotát. 

Mint azt tudjuk, november 7. legendájából nem sokminden igaz. A Téli Palotát az ostrom idején gyakorlatilag senki sem védte, így ostromolni sem igazán kellett, és a Kerenszkij-kormány még el sem menekült tagjainak letartóztatása sem volt túl nagy hősi tett, az egykori cári borospincék kifosztása meg még kevésbé. Petrogád, a mai Szentpétervár és Oroszország lakosságának fel sem tűnt, hogy november 7-én este bármi említésre érdemes történt volna. A „nagy októberi szocialista forradalom” tulajdonképpen észrevétlenül zajlott le. 

Mégis tény, hogy világtörténelmi jelentőségű volt az az este, mert komoly lépést jelentett a Lenin vezette bolsevik hatalomátvételhez Oroszországban, ezáltal pedig a kommunista terrorgépezet és diktatúra kiépítéséhez. Ez pedig már mély nyomokat és véres emlékeket hagyott nemcsak Oroszországban, hanem gyakorlatilag az egész világon. 

Lenin hatalomátvételével először győzött a kommunista forradalom egy országban, először vették át bolsevikok egy teljes ország vezetését, ami tragikus folyamatokat indított el, aminek csak nyitánya volt a forradalmat követő polgárháború. A kommunista internacionalizmus, a nemzetközi munkásmozgalom jegyében a Szovjetunió később exportálta a kommunista önkényuralmat Kínába, Kambodzsába, Kubába, Észak-Koreába és Kelet-Közép-Európába, így Magyarországra is. A november 7-i, Julián naptár szerint október 25-i forradalomnak, Lenin hatalomra kerülésének százmillió halott volt a közvetlen következménye szerte a világon. 

Százmillió ember veszítette értelmetlenül életét egy erőszakot hirdető eszme, a kommunizmus és beteg diktátorai, Lenin, Sztálin, Pol-Pot, Mao, Rákosi embertelenségeinek következtében. Az 1917. november 7-ét követő közel csaknem egy évszázadot népek tucatjai élték félelemben és rettegésben, ami nem egy országban még a mai napig is tart. Igaz tehát az az állítás, hogy a kommunizmus öl. 

Bibó István írja a francia forradalomról, hogy az azon a ponton siklott ki, amikor olyan intézkedéseket hoztak a forradalmi erők, „amelyeknél már nem arról volt szó, hogy a nép mit akar a hatalmasoktól, hanem arról, hogy a nép nevében létrejött hatalom mit akar a népre kényszeríteni.” Ez lett a forradalmi terror, aminek következményei, az abból forrásozó további politikai események Bibó szerint évtizedekre visszavetették Franciaország fejlődését. 

Valami hasonló igaz az októberi szocialista forradalomra és a kommunista hatalomátvételre is. A különbség a francia forradalmi terror és a kommunizmus között, hogy a kommunista eszmerendszer eleve az erőszakra épül, annak része a terror, megvalósítását csak a burzsoá osztály megsemmisítésével tudta elképzelni, ráadásul a szovjet birodalom nemcsak saját népeire, hanem más népekre is rákényszerítette a kommunista terrort. A kommunista forradalom és az azt követő diktatúrák Oroszország és a megszállt országok fejlődését évtizedekre vetették vissza, elképesztő károkat okozva az azt elszenvedő országok gazdaságában, társadalmaiban és mentalitásában. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az 1917. november 7-i forradalom, azt követő bolsevik hatalomátvétel és a kialakuló szovjet diktatúra a Nyugatra is nagy hatást gyakorolt. A Szovjetunió maga is nem egy nyugat-európai forradalomban működött közre (Németország, Tanácsköztársaság, spanyol polgárháború), ráadásul a nyugat-európai kommunista pártok évtizedeken keresztül voltak szovjet pénzen a Szovjetunió meghosszabbított karjai, amelyek nemcsak az emberarcúnak hazudott kommunista eszméket hirdették, de tevékenyen hozzájárultak a szovjet érdekek érvényesítéséhez, a nyugati közvélemény gondolkodásának formálásához, nem kis hatást gyakorolva az európai baloldali gondolkodásra is. Ahogy Lenin fogalmazott, „a baloldaliság, a kommunizmus gyermekbetegsége.”

Ennek is köszönhető, hogy a nyugat-európai közvélemény nem igazán tud mit kezdeni az 1917-es kommunista hatalomátvétel, ha úgy tetszik az októberi szocialista forradalom századik évfordulójával. Érdemes lenne sajtószemlét készíteni a nyugat-európai lapok mai vonatkozó cikkeiből. Bizonyára lesznek olyanok, akik még ma is valamilyen politikailag korrekt történetet mutatnak be Leninről, a forradalmárról, aki voltaképpen nem is akart rosszat a népének, esetleg valamilyen anekdotákkal színesített történelmi cikket közölnek. 

Abban azért bízom, hogy az Európai Bizottság elnöke nem porolja le a Fidel Castro halálakor mondott nyilatkozatát, és nem lesz Leninből is hős sokak számára. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az európai és világsajtóban ma sem lesz egyhangú, az az egyedül valósághű értékelés, amely kertelés nélkül mondja ki az igazságot, hogy az októberi szocialista forradalom nyitánya a XX. század egyik legnagyobb tragédiájának, a kommunista önkényuralmi rendszereknek, ami nemcsak a múlt századot határozta meg, de még ma is az egyik legkomolyabb biztonsági fenyegetésnek számít, gondoljunk csak Észak-Koreára. 

A Szovjetunió összeomlásával, a rendszerváltozásokkal nem vált rögtön magától értetődővé Kelet-Közép-Európában sem a kommunista múlt megítélése, köszönhetően a rendszerváltás után is pozícióban maradt kommunista elitnek. 

Hogy ma Magyarországon a többség számára már evidencia a kommunizmus elítélése, ahhoz bátor lépésekre és komoly munkára volt szükség. Ilyen bátor lépés volt a Terror Háza Múzeum létrehozása, amely ne felejtsük el, teljes balliberális ellenszélben történt. Természetesen egyetlen gyermek vagy unoka sem felelős az apák és a nagyapák tetteiért, de hogy a 2002-ben hatalomra került kormánykoalíció kisebbik pártjának éppen egy Pető Iván nevű képviselője indítványozta a Terror Háza Múzeum költségvetési támogatásának megszüntetését, azt nehéz másnak betudni, minthogy az indítványozó képtelen volt elfogadni, hogy szülei munkahelyéből múzeumot csináltak. 

A történeti hűséghez az is hozzátartozik, hogy Medgyessy Péter volt miniszterelnök érdeme, hogy a múzeum megfojtását célzó kísérletek nem jártak sikerrel. Összességében elmondhatjuk, hogy a mögöttünk hagyott másfél évtizedben azok illették a legigaztalanabb rágalmakkal a Terror Házát, akiknek sosem volt erőssége a múlttal való szembenézés és az igazság kimondása. 

Azonban az igazság egyszer kimondatik, legyen az bármilyen fájdalmas. A Terror Háza Múzeum küldetése pedig éppen ebben rejlik. A Múzeum küldetése, hogy tárja fel, mondja ki és mutassa be az igazságot a Magyarországot a múlt században sújtó önkényuralmi rendszerekről. Ezt a küldetését a Múzeum a lehető legjobb tudása szerint, a legmagasabb színvonalon végezte és végzi, amiért köszönet illeti Schmidt Mária főigazgató asszonyt és a Múzeum munkatársait. 

„Az akció fedőneve Lenin: német pénzen Oroszország ellen” című, ma megnyíló kiállítással is annak a küldetésének tesz eleget a Múzeum, hogy mítosztalanítsa a kommunista múltat és annak visszataszító valóságát mutassa be. A kommunista mitológia központi alakja nemcsak a múltban, de ma is Lenin, a munkásosztály messiása, akinek a képe a köré épített legendahalmaz miatt még ma is az egyik legemberségesebb kommunista vezetőként tetszeleg felénk a múltból. Igaz az őt követő Sztálin, az 1956-os forradalmat eltipró Hruscsov vagy Pol Pot és Mao által kivégeztetettek tömegei és brutalitása mögött szinte elhalványul, hogy voltaképpen Lenin volt a terror megalapozója, a titkosrendőrség megalapítója a Szovjetunióban, és az első kényszermunkatáborok is az ő nevéhez fűződnek. 

A kiállítás a Lenin-mítoszról rántja le a leplet, akik előtt még egyáltalán le kell rántani azt, bemutatva, hogy lényegében egy német titkosszolgálati akció keretében jutott vissza Oroszországba, és német pénzen, idegen érdekeket kiszolgálva szervezte a bolsevik hatalomátvételt.

Winston Churchill így ír erről: „Lenint a németek pontosan úgy küldték Oroszországba, mintha csak egy üvegcse tífuszt vagy kolerát öntöttek volna egy nagyváros víztározójába. Lenin bámulatos pontossággal működött. … Maga köré gyűjtötte egy félelmetes szekta, a föld legfélelmetesebb szektájának vezető személyiségeit, amelynek ő maga volt a főpapja, vezetője. Maga körül ezekkel az emberekkel kezdett el dolgozni és démoni ügyességgel téptek darabokra minden intézményt, amelyen az orosz állam és nemzet nyugodott. Lenin lerombolta Oroszországot. Oroszországot le kellett rombolnia és ő porig rombolta.” 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ferenc pápa a múlt héten, halottak napján arra figyelmeztetett, hogy „az emberiség nem tanulta meg vagy nem akarja megtanulni a leckét.” 

Kálvinistaként nem kenyerem a pápai nyilatkozatok megfontolása, azonban elnézve Európa viszonyát a kommunizmushoz és a kommunista múlthoz, mindenképpen megszívlelendő ez az egyházfői intés, különösen Hérodotosz ókori bölcsességének fényében, aki szerint „a történelem az élet tanítómestere”. 

Minden évforduló alkalom arra, hogy az emlékezők reflektáljanak a múltra és annak a jelenre és a jövőre gyakorolt hatására, annak tanúságaira. Az októberi szocialista forradalom századik évfordulója számtalan leckét kínál számunkra, de engedjék meg, hogy kettőt emeljek ki ezek közül, amelyek kapcsolódnak a ma megnyíló kiállításhoz is. 

A Terror Háza mostani kiállítása arra hívja fel a figyelmet, hogy Lenin 1917. áprilisában lényegében német titkosszolgálati akció keretében tért vissza lezárt vonaton Oroszországba, német küldetéssel és német pénzzel. 

A németek célja az volt, hogy Lenint visszajuttatva növeljék a káoszt Oroszországban, hatalomra jutásával pedig szálljon ki az ország az I. világháborúból és így a németeknek már ne kelljen a keleti fronttal foglalkozniuk. Az akció sikeres volt. Lenin német pénzen súlyosbította Oroszország már amúgy is súlyos helyzetét, véghezvitte a forradalmat, végül átvette a hatalmat és teljesítette az őt oda segítő németek elvárásait. Lenin saját hazája érdekei ellenében cselekedett, kiszolgálva egy ellenséges ország érdekeit. Ezt hívják hazaárulásnak. 

A Lenin vezette bolsevik hatalomátvétel, az októberi szocialista forradalom egyik tanulsága, hogy már az első kommunista hatalomátvétel is hazaárulásban fogant. „Azt mondjuk Lenin, azt értjük a Párt. Azt mondjuk a Párt, azt értjük Lenin”, szól egy ismeretterjesztő propagandafilm szövege a hetvenes évekből, és ebben az esetben teljesen fedi is a valóságot. Nemcsak Lenin volt hazaáruló, de szinte mindenhol hazaárulás révén jutott hatalomra a kommunizmus, ahol a szovjet-kommunista érdek mindig felülírta a nemzeti érdeket. 

A bolsevikok és a demokrácia fogalma mindig szemben álltak egymással, hiszen a bolsevik – bár eredetileg többséget jelentett – mindig kisebbségben volt, és kisebbségből a hatalom megszerzése demokratikus úton lehetetlen, ezért a bolsevizmus útja a hatalomra mindenütt erőszakon és hazaáruláson keresztül vezetett. Magyarországon Rákosiék hazaárulásával jutottak hatalomra a kommunisták, és Kádár hazaárulásával tudták megtartani hatalmat 1956-ban. 

A Lenint lezárt vonaton Oroszországba visszajuttató német titkosszolgálati akciónak van egy másik tanúsága is, amelyet minden nagyhatalomnak érdemes megfontolnia mielőtt mesterségesen igyekszik felborítani egy másik ország belső viszonyait. A német titkosszolgálati akció hamarosan a visszájára sült el. A lenini bolsevik forradalom a világháborút követően Németországban vált példává és az ott kialakuló forradalmak ösztönző erejévé. A Szovjetunió pedig hamar a hivatásos forradalmárok keltetője és pénzelője lett azzal a céllal, hogy lehetőség szerint az egész világra kiterjessze kommunista önkényt.

A titkosszolgálati akció rövidtávon sikeres volt tehát, a célját elérte, Oroszország kiszállt a háborúból. Hosszútávon, azonban tragikus következményekkel járt, háborúkkal, éhínséggel, üldözöttek és kivégzettek millióival és a szabadság lábbal tiprásával évtizedeken keresztül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

XIII. Leo pápa pusztító pestisnek nevezte a kommunizmust, amely az emberi társadalom velejét támadja és elsorvasztja. Legnagyobb nemzeti tragédiáink egyike, hogy nekünk magyaroknak saját bőrünkön kellett negyven éven keresztül tapasztalnunk ennek az állításnak az igazságát. 1956 hőseinek áldozatára volt szükség ahhoz, hogy a szovjet-kommunista béklyót levethessünk magunkról. 

Hogy mindezt túléltük, arra kötelez bennünket, hogy az igazságra emlékezzünk, ezért kiemelten fontos a ma megnyíló kiállítás is.