Főtisztelendő Püspök Úr!

Nagytiszteletű Urak!

Tisztelt Polgármester Úr!

Kedves Törő és Tessely Képviselőtársam!

Tisztelt Főispán Urak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ünnep hegytető. Hegytető, amelyen mindig meg tudunk állni, hogy számba vegyük a megtett utat, és számba vegyük mindazokat, akikkel közösen jártunk az úton. Ráadásul arra is lehetőséget ad, hogy a hegytetőről közösen tekintsünk előre mindaddig, amíg csak a szemünk ellát. Az életben, sajátunkban, egy családban, egy városban, egy nemzetben, fontosak a távlatok, és éppen ezért az ünnep lehetőséget ad arra, hogy ezeket a távlatokat láthassuk, mind visszamenőleg az időben, mind pedig előre. Itt, Móron is egy régi történet folytatói azok, akik az elmúlt évtizedekben éltek ebben a városban, és akik az elmúlt négy évtizedben tettek sokat azért, hogy ez a város látványosan fejlődjön. Ebben a régi történetben szerepeltek új kőkori vadászok, Pannóniában először szőlőt ültető kelták, hadiutat építő rómaiak, egy Szent István építette templom, két nagy újrakezdés a tatárjárás és az oszmán hódítás pusztítása után. Voltak új otthonra lelő és ezerjót ültető svábok. Erőfeszítésüket 1758-ban mezővárosi ranggal honorálta Mária Terézia, és – bár a címet a közigazgatás átalakítása miatt 1870-ben elvette – a Móriak soha nem feledték el, hogy a városi levegő szabaddá tesz. A XX. század ugyanúgy, ahogy a magyar történelemben, itt is vérzivataros volt. Első és második világháború, nemzetiszocialista és nemzetközi szocialista diktatúrák, német kitelepítés, amellyel ez a város 1349 honfitársunkat vesztette el. A kommunizmus idején erőltetett bányászat és iparosítás, de az itt élők kemény munkájának köszönhetően Mór 1984-ben nem csupán térségi központként, de városként is elismertetett. A 100. magyar város, amely ezzel a címmel büszkélkedhet. Ezért tudta a rendszerváltoztatást is túlélni, a rendszerváltoztatás utáni időszakot is túlélni az a város, amely az iparosítást követően mindazokkal a nehézségekkel volt kénytelen szembesülni, amelyre Polgármester Úr is itt már utalt: nagyvállalatok csődje, munkanélküliség, általános gazdasági nehézségek. És mégis, a gondos tervezés és előrelátás megadta a lehetőséget, hogy ma Mór az egyik leglátványosabban fejlődő város. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ünnepen – közelre és messzire egyaránt tekintve – számba vehetjük a jelent is. Számba kell vennünk mindazt, amitől szép és jó a Móriak élete, nem utolsó sorban mindazt, amit ők tesznek hozzá, amit Önök tesznek hozzá, mert egyedül Önök tehetnek hozzá az ország és a nemzet életéhez! Mindenki tudja, hogy Mór az ezerjó városa, a kastélyok földje, Petőfi által rendkívül negatív összefüggésben megénekelt tragikus sorsú Lamberg Ferenc gróf, a magyar parlamentarizmus kitűnő alakja, Wekerle Sándor miniszterelnök, sőt, legfrissebb Nobel-díjasunk, Krausz Ferenc professzor szülőhazája is. Számba kell vennünk a város szolgálatát, hiszen Mór nem csupán a városi rangot vállalta négy évtizeddel ezelőtt magára, de mindazt a felelősséget is, mindazokat a feladatköröket is, amelyek együtt járnak ezzel! Napjainkban nem csupán az itt élő, közel 14 ezer móri polgárnak, de a térség 13 településén élő, nagyjából 35 ezer embernek is szolgáltató központja ez a város. És számba kell venni a város gazdaságát is, a különféle, az elmúlt évtizedben a rendszerváltoztatást követően itt megtelepedett autóipari és bútoripari cégeket, amelyek sok család számára biztosítják a biztos kenyérkereset lehetőségét! És számba kell venni azokat az értékeket is, amelyek létrehozták, éltették, működtették és fenntartják Mórt: a szőlő, a bor, a mezőgazdaság és a vendéglátás, amelyek ma újra reneszánszukat élik! Ahogy a közösségek is. Egyházak, iskolák, a város és a térség szolgálatában álló intézmények, egyesületek, amelyek keretet adnak a mindennapok találkozásainak, együttléteinek, erőfeszítéseknek és közös törekvéseknek, sikereknek és újrakezdésnek. Az elmúlt évtized sikereit is számba vehetjük, amelyben természetesen benne van a mögöttünk hagyott bő évtized is. Ez a bő évtized iskolaépítést, járdaépítést, a városközpont megújítását, közlekedésfejlesztést, kerékpárút-építést, energetikai korszerűsítést, turisztikai beruházásokat és barnamezős területeknek a helyrehozatalát is jelentette.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kisvárosokban és a falvakban fontos az, hogy az életszínvonal ugyanolyan lehessen, mint a nagyvárosokban. És természetesen vannak olyan adottságok, amelyek egy nagyvárosban könnyebben elérhetőek lesznek, de az biztos, hogy ha az infrastruktúra fejlesztés megvalósul, olyan formában folytatódik, ahogyan az itt az elmúlt négy évtizedben és különösen az elmúlt bő egy évtizedben látható volt, akkor valóra tudjuk váltani azt az általános célkitűzését a kormánynak, hogy vidéken is jó, sőt, vidéken jobb élni, kisvárosokban, falvakban is jó élni, hiszen bizonyos közszolgáltatásokat ugyanolyan közel lehet vinni az emberekhez. Ehhez természetesen még jobb közlekedésre, gyorsabb utakra, vasutakra van szükség. Azt is látjuk, hogy nehéz időket élünk. A béke időszaka után közvetlen közelségünkben is háború dúl, látjuk mindazokat a bizonytalanságokat, amelyekkel egy egész kontinens, azon belül Magyarország is kénytelen szembenézni. Éppen ezért különösen értékes, hogy Mór egy biztos pont ebben a megyében, sőt, biztos pont ebben az országban, és minden lehetősége és esélye megvan arra, hogy folytassa azt a gyarapodó pályát, amelyet négy évtizeddel ezelőtt, majd a rendszerváltoztatáskor elkezdett és folytatott, a nagy válságok idején is mindig megerősödve és megújulva. Szeretnék gratulálni mindazoknak, akik az elmúlt négy évtized munkájában részt vettek. Példamutató az, hogy hosszú időn keresztül egymást követő városvezetések építettek egymás munkájára. Szeretnék gratulálni ahhoz, hogy erős, élő és működő közösségek vannak, egyesületek és olyan szervezetek, amelyek a mindennapokat szolgálják, a mindennapok életminőségét javítják. Tudjuk azt, hogy ehhez a városhoz kötődik az ezerjó, tudjuk, hogy Mór a 100. város, de azt is tudom, hogy akik itt vannak, azoknak Mór az első. Szívből gratulálok mindahhoz, amit az elmúlt négy évtizedben elértek.