Tisztelt Miniszter Úr!

Elnök úr!

Államtitkár Hölgyek és Urak!

Képviselőtársam!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, és végül, de most mindenekelőtt,

Tisztelt Kitüntetettek!

Augusztus 20-a Magyarország születésnapja. Alig találunk olyan európai államot, amely évezredes múltra tekinthet vissza. Népek is ritkán élnek túl ennyi időt, de állam és nemzet évezredes együttes megmaradása az európai kontinensen olyan magyar örökség, amely kötelez, büszkeségre ad okot és reményt hordoz a jövőre. Ezért ez az ünnep az államalapítás több mint egy évezredes távolából azt a kérdést szegezi nekünk: mi hoz létre, és különösen mi tart meg egy országot. A kezdet egy hatalmas életmű, Szent István öröksége, mely folytatása és beteljesítése volt mindannak, amely a hét törzs szövetségével elkezdődött, de új távlatot is nyitott, és a keresztyénség felvételével a születő Európa részévé tette Magyarországot. A szent király élete példa. Államférfiúi nagyság, alázat a küldetés, az ország népének szolgálata iránt, amely túlmutat életén. Bölcsesség és bátorság a küzdelemben, arányérzék és nyitottság a tárgyalóasztalnál. Az írott törvényre és a jog uralmára épülő önrendelkezés képessége a szabadság évezredes kultúrájának alapjai. Szilárd akarat és mozdíthatatlan cél, hogy Magyarország sorsáról Magyarországon döntsenek. Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása pontosan fogalmaz: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztyén Európa részévé tette.”. Szent István öröksége az is, hogy mindenki, aki hazát keres, és tetteivel mond igent új otthonára, annak helye van Magyarországon. Mindazok a nemzetiségek, amelyek – hosszú történelmünk évszázadai során – nálunk találtak hazára, így lettek a politikai nemzet részesei.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezer esztendő alatt sokféle sorsfordulót láttunk. Láttuk a béke évszázadait, amelyek nagyszerű teljesítményeket, termőre fordított földeket, Kunság mezején lengő ért kalászt és Tokaj szőlővesszein csepegő nektárt hoztak. Láttunk háborúkat és testvérharcokat, melyekben rettenetesen sokat veszítettünk. Emlékezzünk a háborúba menő férfiakra, a megcsonkított és tönkrement családokra, a lebombázott városokra! Államiságunk második fél évezrede a megmaradásért vívott küzdelem volt. A tatárjárás alatt, majd az oszmán hódoltság idején, két világháború poklában, a totális diktatúrák istentelen és embertelen rombolásainak évtizedeiben jóvátehetetlen károkat szenvedtünk el. Nemzedékről nemzedékre a legfontosabb küldetés a túlélés és a megmaradás volt. Egy évezred történelme bizonyítja, hogy a háború nem érdekünk. Magyarország nem a hódításaira büszke, hanem a szabadságharcaira. Fénykora nem a gyarmatosításokhoz, hanem a függetlenség és szabadság korszakaihoz kapcsolódik. Ezer év küzdelmeivel túléltük egy évezred – népeket és államokat megsemmisítő – változásait, és eddig mindig ott voltunk a minket megszálló birodalmak sírjánál.

Tisztelt Kitüntetettek!

Évezredes megmaradásunk sok nagyszerű emberi teljesítmény láncolata. A történelem és a nemzeti emlékezet szűkkeblű, csak a legnagyobbakat, és őket sem mindig pártatlan mérce alapján őrzi meg emlékezetében. Ezért is fontos a mindennapokban megemlékezni arról, és emlékeztetni arra, hogy egy ország életminőségét emberi teljesítmények határozzák meg. Olyan embereké, akik az állam, a tudomány, a művészet, az egyház, a tehetséggondozás vagy éppen a történelmi emlékezet megőrzésének szolgálatában állva tesznek naponta nagyon sokakért nagyon sokat. Akik tudják, a szolgálatuk attól teljes, küldetésük attól értelmes, tevékenységük akkor értékes, és áldozatuk akkor nem hiábavaló, ha azzal másokat és másoknak segítenek. Így, amit tesznek, túlmutat önmagukon. Embereket, közösségeket, ezáltal az országot és a nemzetet gazdagítják. Augusztus 20-a a legjobb alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk nekik, köszönetet mondjunk Önöknek mindazért, amit idáig tettek, és reméljük azért is, amit ezután még tenni fognak. Az ünnep attól teljes, hogy most azokat ismerjük el, akik munkájukkal a hétköznapokat teszik szebbé, jobbá vagy könnyebbé sokaknak. Köszönet azért, amit időnként látványosan, de sokszor a háttérben megbújva Önök tettek hozzá a magyar mindennapokhoz. Nemsokára hallani fogjuk, hogy egymástól távol álló területen milyen sokan alkottak maradandót, melyekben az a közös, hogy Magyarország és polgárai lettek általa gazdagabbak.

Isten éltesse a kitüntetetteket, Isten éltesse Magyarországot!