Tisztelt Miniszter Úr!

Tisztelt Elnök-Vezérigazgató Úr!

Kedves Magdolna Asszony!

Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor Halzl Józsefre emlékezünk, akkor nem csupán személyes emlékeink sora jut eszünkbe, hanem azt is láthatjuk, különösen egy ilyen kiváló összefoglaló után, hogy azért is adhatunk hálát az ő közéleti tevékenységéért, mert egy teljes életút volt az övé. Egy olyan élet, amibe nagyon sok minden belefért, nem csupán a második világháborút megelőző, korábban Trianonnál elveszített területek részbeni visszaszerzése, nemcsak a második világháború tragédiája, nemcsak az '56-os forradalom, hanem a '89-'90 utáni újrakezdés is, amelyben ő rövid ideig aktívan a politikában, az MDF pártigazgatójaként, majd pedig – igazából és kiteljesedve – a Rákóczi Szövetség szervezésében vett részt. Éppen ezért, amikor a magyar nemzetpolitikáról és magyar közéletről gondolkodunk, akkor mindig is egy olyan mérföldkőként tekinthetünk az ő tevékenységére, amelyhez a mindennapok döntéseit is mérhetjük. És az elmúlt napokban sok okunk volt az örömre az egész világban, és ezen belül Magyarországon is. Mindenki, aki a közéletet polgári, jobboldali, nemzeti perspektívából figyeli, az megerősítést kapott, hogy mégiscsak van jövő, nem csupán Magyarországon – a nemzeti gondolatnak van jövője, nem csupán Magyarországon –, hanem az egész világban, hiszen az Egyesült Államokban azok az erők nyertek, és olyan elnököt választott az Egyesült Államok, aki ugyanazt a politikát képviseli, egy nemzeti szuverenitási politikát, a nemzet megmaradásának fontosságát, mint amit egyébként Magyarországon a rendszerváltoztatást követően a polgári-nemzeti erők képviseltek.

Adott tehát az a feladat, hogy hogyan és miként lehet egy országot és egy nemzetet naggyá tenni, ahogyan az amerikai kampányszöveg is volt: „Make America Great Again!”. Hogyha ezt magyarra fordítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy megelőztük a korunkat, hiszen ezt már a 2011-ben elfogadott magyar alaptörvény is tartalmazza abban a formában, hogy bízunk benne: a következő nemzedékek ismét naggyá tehetik Magyarországot. Ha pedig Magyarországról és Magyarország nagyságáról gondolkodunk, akkor természetesen elsősorban történelmi gyökerekre kell tekintenünk. Azokra a milliókra, akik Magyarország határain kívül élnek. Az elcsatolt nemzetrészekre, illetve a nyugati diaszpóra magyarságára, és igenis egy olyan országnak, amelyben valamivel kevesebben, mint tízmillióan élünk magyarok, határainkon túl pedig többmillió magyar él, a nemzetpolitika mindig is meghatározó és kiemelt fontosságú terület és feladat kell, hogy legyen. És ebben sokat tehet az állam. Büszkén mondhatjuk, hogy 2010 óta sokat sikerült tenni. Amit 1990 után az első kormányzati időszakban, Antall József alatt, célkitűzésként sikerült megfogalmazni, részben talán kellő erő hiányában is, abból 2010 után valóság lehetett. Ennek köszönhető az, hogy ma mindenki magyar állampolgár lehet, aki magyar, függetlenül attól, hogy hol él a világon. Ennek köszönhető az, hogy van egy olyan világos támogatási rendszerünk, amely lehetővé teszi az elcsatolt nemzetrészek számára is, hogy a magyar állam közösségeiket támogassa, megmaradásukat segítse, sőt, gazdasági tevékenységüket is elősegíthesse. Ennek ellenére is azt lehet mondani, hogy az állam a kereteket képes biztosítani. A nemzetpolitika keretei szilárdak és adottak, de ezt tartalommal kell megtölteni. És ha az a kérdés, hogy van-e jó példa, legjobb példa arra, hogy hogyan kell tartalommal megtölteni ezeket a kereteket, akkor a legjobb példát, nem kérdés, hogy a Rákóczi Szövetség adja. A Rákóczi Szövetség, amely megnézzük a tagságát, több mint 36 ezres tagságával – amelynek az átlagéletkora 34 év, azzal a ténnyel, hogy csak 2023-ban több mint 2 ezren léptek be a Rákóczi Szövetségbe, akiknek az átlagéletkora 23 év, jól mutatják ezek a számok, hogy – egy olyan élő civil szervezet, amely a magyarságra, határokra való tekintet nélkül néz, és ennek megfelelően szervez évente mintegy száz nagy programot, ennek köszönhető az, hogy tízezrek táborozhatnak évente a nyugati diaszpórából, a határon túlról és az anyaországból egyidejűleg és együtt Sátoraljaújhelyen. Ennek köszönhető az, hogy az 1956-os, most már állami ünnepnek is részét képező műegyetemi „megmozdulás” 3-4 ezer, Rákóczi Szövetség által meghívott fiatallal együtt egy nagyon fontos és méltó része a történelmi visszaemlékezéseknek, kiemelkedő eseménye mindig az '56-os forradalomra való emlékezésnek. Éppen ezért jó az, hogy a Rákóczi Szövetség nem állt meg csupán ott, hogy a fiatalokkal és a világ magyarságával foglalkozzon, hanem – emlékezve kiemelkedő elnökére, Halzl Józsefre – díjat is alapított, és ezt a díjat évről évre odaítéli azoknak, akiket arra méltónak talál. Az idei évben is ilyen döntés született. Miután az én ismeretségem, talán mondhatom, hogy barátságom Hernádi Elnök Úrral szűk évtizedre nyúlik vissza, és Lantos Miniszter Úr viszont már katonaként is együtt volt vele, ezért az a helyes és indokolt, hogy ő laudálja, én csupán két gondolattal szeretnék megágyazni a laudációnak. Az első az az, hogy példákkal hosszú versenyt lehetne kezdeni, hogy a pénz vagy a hatalom személyiségtorzító hatását nehezebb elkerülni. És anélkül, hogy ezt a játékot itt, a nyilvánosság előtt nyitnánk meg, mindegyikre tudnánk szép számmal példákat mondani, de a legmegnyerőbb tulajdonsága Elnök-Vezérigazgató Úrnak az, hogy teljesen normális ember maradt, annak ellenére is, hogy 25 éve irányítja Magyarországnak azt a hatalmas vállalatát, amely gyakorlatilag az ő irányítása alatt egy posztkommunista gazdasági konglomerátumból lett az egyik legsikeresebb magyar regionális nagyvállalat, amelyre büszkék lehetünk, amelyet az állam is, hogyha az elmúlt negyed évszázadot nézzük, nagymértékben segített, és ehhez képest csak egy röpke két-három év, amíg a jól menő nagyvállalatoknak Magyarországon tartani kell a költségvetési egyensúly helyreállításának súlyos terheitől. Ezért szeretnék mindenkinek gratulálni, aki részese volt annak a bölcs döntésnek, hogy Hernádi Elnök Úr legyen a Halzl-díj idei kitüntetettje. A Rákóczi Szövetségnek szeretnénk megköszönni nemcsak a mindennapok tevékenységét, amely a legfontosabb a nemzeti összetartozás szempontjából, hanem azt is, hogy méltóképpen őrzi és ápolja Halzl József emlékét, és ez a díj is ennek része, és mindenkinek, akinek eljött, pedig azt, hogy szombat délelőttöt együtt tölthetjük.

Köszönöm szépen a lehetőséget!