Tisztelt Államtitkár Urak!

Tisztelt Kitüntetettek!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Időről időre, évről évre találkozunk március 15-e hőseivel, az általuk képviselt eszmékkel, amelyek 177 esztendővel ezelőtt új irányt szabtak Magyarországnak. Azért ünnepeljük március 15-ét, mert tudjuk, hogy ez jelenti a szabadság örökségét, ahogyan azt is tudjuk, hogy mi, magyarok a szabadságban összetartozunk. Legyen béke, szabadság és egyetértés! A márciusi ifjak 12 pontjával együtt évről évre felidézzük ezt a bevezető gondolatot is. Ez a mondat válaszol elsőként arra a kulcsfontosságú forradalmi kérdésre, hogy mit kíván a magyar nemzet. Ez az értelme, célja és foglalata mindannak, ami 1848-ban és '49-ben történt. 1848-ban modern, polgári Magyarország és nemzet született. Nemzet, amely egyetértett a szabadság kérdésében és hajlandó volt harcolni is azért. Amikor arra volt szükség, fegyverrel a csatatéren, amikor pedig már csak arra volt lehetőség, akkor a passzív ellenállást választva. 1848 követelése a szabad, független, polgári Magyarország volt. Jobbágyság helyett jogegyenlőség. Megszülettek a legfontosabb alkotmányos intézmények, az évenkénti országgyűlés Pest-Budán, a felelős minisztérium, a Nemzeti Bank követelése, a Nemzeti Őrsereg. Ezek mai napig velünk élő vívmányai a forradalomnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben?” – tette fel a kérdést Illyés Gyula Haza a magasban című versében. Az emlékezés kötelesség, önmagunk és egymás iránti kötelesség mindig, minden időben. Március 15-ére emlékezni a mögöttünk hagyott 177 évben azt jelentette, hogy kiállunk a magyar szabadság és az ország szuverenitása mellett. ’48 hősei a szabadság örök hősei voltak a magyar történelemben. Nem véletlen, hogy 1956. október 23-án a Bem szobornál kezdődött a XX. század magyar szabadságharca is. Azóta is, ha az ország függetlensége veszélybe kerül, a nemzeti szín zászló mellett mindig előkerül a Kossuth-nóta is. Ahogyan a kokárdát is magától értetődően hordjuk március idusán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Legyen béke, szabadság és egyetértés! Ma sem érhetjük be kevesebbel. Legyen egyetértés! Meg kell őrizni azokat a kötelékeket, amelyek egymáshoz kapcsolnak minket, a közös örökségünkként megőrzendő ősi államiságunkat és az 1989-90-ben visszanyert szabadságunkat és függetlenségünket. Meg kell őrizzük kultúránkat, életmódunkat és nyelvünket, melyek mindenki mástól megkülönböztetnek bennünket! Legyen béke! A mi nemzedékünk hálás lehet azért, hogy nekünk már a béke jutott. Ezért is kell mindent megtennünk azokért, akik ma is háborúban élnek, ezért kell mindent megtennünk azért, hogy a szomszédságunkban is a lehető leghamarabb béke lehessen. És legyen szabadság! Magyarország sorsáról a magyar embereknek kell dönteniük! Nem mondhatunk le szuverenitásunk egyetlen darabjáról sem. Magyarország sorsáról a magyar emberek jogosultak kizárólagosan dönteni.

Tisztelt Kitüntetettek!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Évek óta hagyomány, hogy ezen a napon megemlékezünk azokról a teljesítményekről is, amelyek kiemelkedőek és amelyek elismerésre érdemesek. Éppen ezért a magyar szabadság napja évről évre a köszönetmondás, az elismerés ideje is. Magyarország intézményeit, a kormányt és a törvényhozást, a honvédelmet, a kultúrát és a tudományt, az egészségügyet és az oktatást, a hitéletet és a nemzetet alkotó közösségek mindennapjait nagyon sok kiemelkedő teljesítmény működteti, fejleszti és fogja össze. Nagyon sokat köszönhetünk az elkötelezett, hivatásukat értő és ismerő, és a mindennapjainkban ennek megfelelően dolgozó honfitársainknak. Ezért amikor most kitüntetéseket adunk át, akkor olyan teljesítményeket ismerünk el, amelyek messze túlmutatnak önmagukon, a nemzeti közösség egészét gyarapítják. Köszönet érte. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Köszönöm a figyelmet!