„…most, amikor lassan 30 éve szabadság van, szabad akaratunkból választhatjuk meg politikai vezetőinket, szabadságban élhetünk, akkor legalább utólag, de az eltelt időből eredő súllyal is érdemes egyértelművé tenni, hogy a rendszerváltoztatás vitában a pohár nem félig volt, hanem tele – legfeljebb nem színültig.”
Tisztelt Emlékező Közösség!
„Egy szó nyilallott a hazán keresztül,
Egy röpke szóban annyi fájdalom;
Éreztük, amint e föld szíve rezdül
És átvonaglik róna, völgy, halom.
Az első hír, midőn a szót kimondta,
Önnön hangjától visszadöbbene;
Az első rémület kétségbe vonta:
Van-é még a magyarnak istene.”
(Arany János: Széchenyi Emlékezete)
Sokan soha sem fogjuk elfelejteni azt a negyed évszázaddal ez előtti Vasárnapot. Egy rövid, de így is nagy ívű politikai, személyes életút tragikus végállomását, mely mindazokat, akik átélték örökké emlékeztetni fog Antall Józsefre, a kor Magyarországára, a rendszerváltoztatás időszakára, sőt talán akkori önmagunkra is.
Ma már megvan a történelmi távlat, Antall József életművének és az 1989-1990-es világpolitikai megítéléséhez és a történelmi távlat egyre inkább felette áll azoknak a pillanatnyi. érzéseknek, amelyek a magyar társadalom rendszerváltozáshoz való viszonyát az 1990-es években és még azután is meghatározták.
Ahogyan Antall József kormánya megalakulásakor fogalmazott; „A teljes újrakezdés előtt állunk most Tisztelt Honfitársaim, úgy, ahogyan 1848-ban, 1867-ben, 1918-ban és 1945-ben állt a nemzet.” Valóban a néhai miniszterelnök történészként pontosan jelölte ki azt a rendszerváltozást megelőző másfél évszázadot, amelyben a magyar történelem legfontosabb fordulópontjait sorolta fel. A mából visszatekintve a történelmi fordulópontok ismeretében mutatkozik meg legtisztábban, hogy 1989-90 esélyét valóra tudtuk váltani és nem kellett az ország szabadsága és a nemzeti szuverenitás teljessége tekintetében kompromisszumot kötni. Az 1948-as forradalom elbukott, 1867 után a Kiegyezés kompromisszuma bár vitathatatlan fejlődést hozott, de az 1948-as forradalom vérbefojtójának magyar királlyá koronázását is magával hozta. 1918-at követően mindent elveszítettünk, amelyet egy világháború után még el lehet. 1945 után a szovjet megszállás és a kiépülő kommunista diktatúra jutott országrészül Magyarországnak.
Ezért most, amikor lassan 30 éve szabadság van, szabad akaratunkból választhatjuk meg politikai vezetőinket, szabadságban élhetünk, akkor legalább utólag, de az eltelt időből eredő súllyal is érdemes egyértelművé tenni, hogy a rendszerváltoztatás vitában a pohár nem félig volt, hanem tele – legfeljebb nem színültig. Nyilvánvaló, hogy egy ekkora átalakulás időszakában vannak jogos sérelmek, kárpótlási ügyek, az igazságtétel elmaradása vagy éppen a magánosítás folyamata miatt megfogalmazhatóak kritikák. Mindez összességében megkérdőjelezhetetlenné teszi, hogy az elmúlt 200 év történelmi fordulópontjai közül, a rendszerváltozás volt az, amelyet ez az ország sikerre vitt.
Hölgyeim és Uraim!
Antall József teljesítménye számtalan területen elvitathatatlan és tiszteletet parancsoló. Az ellenzéki kerekasztaltól a szabad választásokig vezető úton a jogállami intézményrendszer kiépülésében, a szovjet katonák feltétel nélküli kivonásában, az ország európai integrációjának elindításában és visszafordíthatatlanná tételében, a piacgazdaságára történő átállásban, a polgári tulajdon rangjának helyreállításában, a varsói szerződés feloszlatásában. Antall Józsefet és kormányának szerepét a történelem egyik legszebb lapján kell megőrizni. Mégis ami talán leginkább csodálatra méltó és a közszolgálatot vállalók számára örök mintát ad, az az elkötelezettség elhivatottság, kiállás és szolgálatkészség, amely a halálos betegséggel szembenézve, sőt dacolva jellemezte a néhai miniszterelnököt.
Kezelőorvosainak a halál árnyékában írott leveléből idézek:
„Örök hálával tartozom nektek, mert meghosszabbítottátok életemet 1990-1991-ben. Nem csak a betegséget gyógyítottátok, hanem az embert is. Tiltakoztatok az ellen, hogy nem vállalom a jobb esélyt adó, de a munkám folytatását korlátozó, majd lehetetlenné tévő kezelést. Meg akartatok mindent tenni az ember gyógyítása érdekében, de nekem a miniszterelnöki teendők ellátása a feladatom, erre esküdtem fel, mint egy katona, ez elé nem helyezhetem a magam személyes érdekét. Ha nem lesz más esélyem, a dolgok előkészítése mellett a halálban is szolgálatot tehetek az emberi érzések, a nemzeti elkötelezettség és a nemzeti egység érdekében.”
E negyed évszázada véget ért szolgálat ismeretében hajt fejet Magyarország Kormánya és hajt fejet az utókor Antall József emléke előtt, aki a szabad Magyarországért, az egységes magyar nemzetért múlhatatlan érdemeket szerzett. Közéleti példamutatása örök figyelmeztetés a mindenkori utódoknak.
