Tisztelettel köszöntök mindenkit itt, az Országgyűlés Delegációs termében. Ne felejtsük el, hogy egy olyan teremben vagyunk, ami már a nevét is külpolitikai egyeztetésekről kapta, hiszen a dualizmus korának közös tárgyaló delegációi adták ennek a teremnek a nevét. Ugyanakkor ez a név rendkívül egyszerű volt, hiszen akkor csak két fél ült az asztalnál, most pedig az európai uniós döntéshozatalban 28 tagállam vesz részt. Ez is mutatja, hogy Magyarországnak történelmi tapasztalatai is vannak a más nemzetekkel való együttműködésben.

Főigazgató-helyettes úr említette, hogy 15 éve vagyunk az Európai Unió tagjai, tegyük ehhez még hozzá, hogy 30 éves a rendszerváltozás, ezért könnyű korszakolni a ’89 óta eltelt időszakot. 1989-90-ben a rendszerváltozás politikai elitje azt a helyes döntést hozta, hogy Magyarország azáltal, hogy visszanyerte a szabadságát, az Európai Közösséghez, az intézményesített európai együttműködéshez akar tartozni, hiszen mindig is Európához tartozott, amikor egyébként az ország szuverenitását elvonó diktatúrák nem kényszerítették arra, hogy más politikai közösségekben vegyen részt. 15 év után az Európai Unióhoz való csatlakozás 2004 május elsejével megvalósult, és most emlékeztünk meg ennek 15. évfordulójáról. A tapasztalatok természetesen vegyesek. Mi azok közé tartozunk, akik úgy gondoljuk, hogyha egy klubnak a tagjai vagyunk, akkor a klub működésébe érdemi beleszólást is kell, hogy kapjunk, és ennek része lehet kritika is az elismerések mellett. Nem kötelező mindent dicsérni, sőt ma úgy gondoljuk, hogy kifejezetten azok a hasznos tagjai ennek a klubnak, akik építő kritikákat mondanak. Az elmúlt évek az Európai Unió számára nem tekinthetőek az európai együttműködés legsikeresebb időszakának. Azt kell mondanunk, hogy az utolsó siker maga a bővítés volt. A 2004-ben a 10 állam felvételével megvalósult bővítés, majd ezt követően még további 3 tagállamnak, Bulgáriának, Romániának és Horvátországnak a csatlakozása azt mutatta, hogy valóban egyszer majd európai egységről beszélhetünk, és egyrészt ennek a jelentőségét azért is érdemes aláhúzni, mert úgy tűnik, hogy noha ma is vannak olyan tagjelölt államok, amelyeket fejlettségüknél fogva fel lehetne venni az Európai Unióba. Ha a korábbi csatlakozási folyamatot nézzük, akár a nyolcvanas évek elején, akár a nyolcvanas évek közepén, akár 2004-ben vagy 2007-ben, akkor azt mondhatjuk, hogy hasonló életszínvonallal, gazdasági fejlettséggel rendelkező tagállamok válhatnak az Európai Unió tagjaivá.

Ennek ellenére Európa ma nem tűnik képesnek – az Európai Unió jelenlegi állapotában – nem tűnik alkalmasnak arra, hogy új tagállamokat fogadjon be. A következő 5 év egyik nagy feladata, hogy ebben változást érhessünk el, és a balkáni térségnek is legyen reális alternatíva az intézményesített európai együttműködésben való részvétel. A mögöttünk hagyott 5 évben pedig nemhogy nem tudott bővülni az Európai Unió, hanem szűkült. Elveszítettük a második legerősebb gazdasággal rendelkező tagállamát a közösségnek. Még szomorúbb, hogy ez egy demokratikusan meghozott döntés következtében állt elő, amiből nem tudunk más következtetést levonni csak hogy az Európai Unió egyes tagállamokban elvesztette azt az attraktivitását, amellyel korábban rendelkezett. Ha belegondolunk abba, hogy az Egyesült Királyság ’73-ban csatlakozott az Európai Közösségekhez, és azért ’73-ban, mert de Gaulle elnökségének végéig, ’69-ig folyamatosan megvétózta az Egyesült Királyság csatlakozását.

Ennek ellenére is ez az alternatíva egy olyan büszke népnek vonzó volt, mint amilyen a brit nép. Ennek ellenére is a csatlakozási célkitűzés megmaradt. Ahhoz képest is fájó és bántó az a kontraszt, és erős az a kontraszt, hogy most egy demokratikus döntés eredményeképpen hagyja el az Egyesült Királyság az Európai Uniót. Őszintén azt látjuk, hogy az elmúlt évtized nagy válságait, a gazdasági válságot és a migrációs válságot az Európai Unió nem tudta hatékonyan kezelni, későn adott rá választ, és azokat igyekezett rossz európaiként feltüntetni, akik időben egyébként a jog talaján állva, a joguralom talaján állva adtak hasznos és jó választ Európa jövője szempontjából, és a pillanatnyi közösségi jog szempontjából is. Mégis ennek ellenére az európai együttműködésnek nincs alternatívája.

Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarország, amely egy 10 milliós ország és egy 15 milliós nemzet Európa szívében, nem is tud mást tenni, mint az intézményesített európai együttműködésnek a részese lenni. Azt reméljük, hogy az a vasárnapi választás, amely új irányt is szabhat Európának, de legalábbis az Európai Parlamentben egy új képviselőkből álló testületet hoz létre. Az, azt az esélyt kínálja új Bizottsággal, új Tanáccsal, hogy Európa új irányt vehet, és mi azt szeretnénk, hogy ha ez valóban meg is történne. Azt látjuk, hogy az együttműködés az Európai Unión belül kiváló a közép-európai országokkal. Szerintem az elmúlt időszak nagy sikere az, hogy a visegrádi országok között olyan szoros együttműködés jött létre, aminek súlya és ereje van. Ne felejtsük el, hogy a Tanácsban a négy visegrádi országnak együtt annyi szavazata van, mint amennyi Franciaországnak és Lengyelországnak együtt, tehát ez mutatja ennek az együttműködésnek az Európai Unión belüli komoly jelentőségét és erejét. És Magyarország mindig is nyitott volt a más államokkal való együttműködésre. Itt a költségvetési vita kapcsán is alkalmi szövetségek köttetnek, és látjuk, hogy ahol közös érdeket tudunk felfedezni, ott a velünk való együttműködés mindig lehetséges és indokolt, gondolok itt például a mezőgazdasági támogatások területén a Franciaországgal való kiváló együttműködésre.

Ami viszont talán a legfontosabb, és ezért vagyunk ma itt, hogy ahhoz, hogy a magyar társadalom sajátjának érezze az európai közösséget, és egyáltalán azokat a vitákat is, amelyek ma az Európai Unióban zajlanak, ahhoz feltétlenül szükség van arra, hogy érdemben, a tények alapján, a jövő szempontjából vizsgálva beszéljünk, ha szükséges, akkor írjunk az Európai Unióról. Ezért is tartjuk nagyon kiválónak azt a programot, amelyet az Országgyűlés és a Kormány közösen hirdetett meg, és amelynek keretében sokan bizonyították azt be, hogy egyetemistaként is világos tudással és elképzeléssel rendelkeznek az Európai Unióról. Ezért mindenkit biztatok arra, hogy az elméletet váltsa gyakorlatra, és azt a tudást, amit ezen a területen megszerzett, és amiről számot adott, és amiért adott esetben még helyezésként, kitüntetést ma itt kaphat, azt a gyakorlatban is hasznosítsa és az ország javára kamatoztassa. Gratulálok mindenkinek, aki részt vett ezen a pályázaton és külön gratulálok azoknak, akik díjat nyertek el.

Köszönöm szépen!