Egy ehhez hasonló, egy ilyen ünnepi rendezvény kezdetén mindig érdemes előre és hátra néznünk. Érdemes számba vennünk, hogy honnan jöttük, hová érkeztünk, és mi az, ami az egyetemi kapuk kinyíltával lehetőségként megnyílik most előttünk. Mit ért az eddig elvégzett munka, mire vagyunk hivatottak. A munka kezdetén látni kell azt is, merre indulunk, mit vállalunk, és mi mindent kell megtenni a sikerért – és egyáltalán mit jelent a siker.

Olyan utat folytatnak most, amely már jóval Önök előtt elkezdődött, és még az Önök pályafutása után is reméljük, hosszú évtizedeken vagy akár évszázadokon át folytatódni fog. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzeti intézmény, amelynek elődjét sok nemzedék erőfeszítése és áldozatvállalása hozta létre. Azok a férfiak és nők, akik példaként szolgálnak az Önök számára, jó és rossz időkben – a 20. század két világháborútól, forradalmaktól, deportálásoktól és diktatúráktól terhes évtizedeiben – is megtették, amit hivatásuk, a haza és a nemzet szolgálata megkívánt tőlük.

Emlékeznünk kell most arra is, hogy a rendszerváltoztatás 30. évfordulóját ünnepeljük. Ez az az időpont, amelytől a köz szolgálatára hivatott intézmények 40 év internacionalizmust hirdető diktatúrája után ismét maradéktalanul a nemzet szolgálatába állhattak, hiszen a szovjet befolyás összeomlása óta Magyarország a saját kezébe vehette sorsát. Azóta az államnak lehetősége nyílt a nemzeti érdek érvényesítésére, a világban szétszóródott magyarság szolgálatára. Önök arra készülnek, hogy ennek a munkának, ennek a hivatásnak a részesei legyenek.

Tisztelt Egyetemi Polgárok!

Fontos ezen a mai találkozáson is végiggondolni, hogy ezt az utat közösen is meg kell tennünk. Mindenkinek saját erejét, képességét, tudását, a neki adatott lehetőségeket felhasználva. Az egyetem mind célját, mind mindennapi gyakorlatát tekintve azonban közösségi műfaj: az universitas tagjai az úton közösen, jó estben egymást segítve jutnak előre.

Mitől lesz jó egy egyetem? Természetesen az oktatóktól, az oktatástól, de nagyon sokat számít a campus is. A Ludovika Campus minden szempontból egy első osztályú campus. Hogyha a múltját tekintjük, akkor szinte páratlan. Hogyha a jelenét tekintjük, akkor is az újonnan létrejött infrastrukturális adottságait tekintve – nem csupán idehaza, de nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét.

Minden, ami itt történt, jó példa nem csupán egy egyetemi campus felépítésére, hanem egy városrész rehabilitációjára is: arra, hogy az egyetem megújulása miként tudja átalakítani közvetlen környezetét. A Ludovika közparkja a játszóterekkel, sportpályákkal már most is érzékelhető, kézzel fogható, komoly változást hozott a városrész életébe. Köszönet azért, hogy a VIII. kerületi önkormányzattal és a Fővárosi Önkormányzattal való szoros együttműködésben mindez megvalósulhatott. A campusok megújítása, a 21. század követelményeihez alakítása ezért is fontos és példamutató, a Ludovika történelmi hagyományaira tekintettel pedig egy olyan patinás intézményt jelent, amelyben öröm, megtiszteltetés és büszkeség hallgatónak lenni.  

Ennél is talán fontosabb az egyetemi oktatás minősége. Az, hogy Önök naprakész és jól használható tudást kapjanak ahhoz a nagy és bonyolult rendszerhez való hozzáférésben, amelyet a magyar állam és később az állami szolgálat jelent. Az idei esztendő legfontosabb változása az egyetem életében, hogy az Államtudományi és Közigazgatási Kar, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar néven egyesül. Abban bízunk, hogy az új kar megőrzi az eddigi eredményeket és erősségeket, megtartja elődei szakmai és képzési portfolióját. Másfelől pedig, mint minden jól sikerült egyesüléstől szinergiákat várunk. A 21. század magyar közigazgatási vezetőinek átfogó tudással kell rendelkeznie a nemzeti és európai, mondhatnám a nemzetközi ügyekről egyaránt.

Az oktatók szerepe kiemelt fontosságú: nagy elkötelezettséget kívánó hivatás az övék. Nem lehet sikeres a tanár, hogyha nem sikeres a hallgatója – és azt is talán mondhatjuk, hogy egy évtized múlva aligha lehet színvonalas magyar közigazgatás, ha nem sikeres a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

Ezért tartjuk számon azokat, akik oktatóként sokat tettek az egyetem eddigi életéért, ahhoz, hogy az integráció során az elmúlt években eljusson oda, ahova ez ideáig eljuthatott. Ezért is mondunk ma köszönetet Janza Frigyes nyugalmazott rendőr vezérőrnagynak mindazért, amit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozásáért és sikeres működéséért tett.

Az egyetem sikerességének legfontosabb feltétele mégis a hallgatók elkötelezettsége: igényességük önmagukkal, munkájukkal szemben, alázatuk a pálya, a szolgálat iránt, amelyre készülnek. Ugyanilyen fontos a közösségi élet minősége. Az egyetemen elsajátítható tudás olyan hivatásokhoz segít hozzá, olyan pályán indít el, amelyben a bajtársiasság, és a csapatszellem később is kulcsfontosságú lesz. Végül ne feledjék, amelyre rektor úr is utalt: az egyetemi évek az emberi élet legjobb évei, ezért aztán az Önök előtt álló 4-5 éves időszak mindenki számára maradandó emlékek lehetőségét hordozza magában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem közösségének munkáján az ország szempontjából is sok múlik. A jó állam nem teremthető meg azok nélkül, akik a jog és az igazság iránt elkötelezetten, bátran és hozzáértően állnak a szolgálat elébe.

Éppen ezért számíthatnak a magyar államra, és számíthatnak a Magyar Kormányra.  Akik szolgálatukat életük árán is, életük kockáztatásával is, legjobb tudásuk szerint végzik, azokat megbecsülés illeti meg. Megilleti a tisztelet és az elismerés, és az ezzel természetszerűleg együttjáró kiszámítható életpályája is.

Ha azokra a változásokra gondolunk, amelyek a közszolgálatban és a Közszolgálati Egyetem háza táján 2010 óta történtek, akkor minden okunk megvan arra, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe. Mégis csak az első lépéseket sikerült megtenni az integrációval – Önökön múlik, a most egyetemi időszakukat megkezdő hallgatókon is múlik, hogy milyen lesz a folytatás.

Nagy feladatok állnak előttünk. Közös, nagy feladatok. Hogyha ez az ország a 21. század nyertese kíván lenni, akkor nem csupán egyénekként, hanem közösségként, magyar közösségként is boldogulnunk kell mindannyiunknak. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy ezen az egyetemen mindenkiben tudatosuljon, mindenki számára egyértelmű legyen, hogy ez az ország az otthonunk és a hazánk. Ezért nem mentünk el innen, ezért akarunk itthon felépíteni azt a világot, amelyben jól lehet magyarként élni. Jobb, élhetőbb, több lehetőséget kínáló országot szeretnénk létrehozni mindenki számára.

Azt, hogy milyen lesz a jövő, nem tudhatjuk. Látjuk a feladatokat, amelyek meghatározzák az előttünk álló éveket. Ilyen a digitalizáció világának folyamatos kiépülése: hogyan őrizhetjük meg egyén és közösség szabadságát és biztonságát ebben az új világban. Miként találjuk meg a helyünket a 21. század átalakuló hatalmi rendszerében? Miként tudjuk megújítani a magyar államot? Miként tudjuk újjáépíteni Közép-Európát, és megerősíteni a visegrádi együttműködést, még akkor, hogyha a tegnap esti élmények után fájdalmasan is nehéz erre gondolni? Ezekből a feladatokból Önöknek is jutni fog egy jelentős rész. Önökön múlik, hogy mekkora részt tudnak betölteni, mit tudnak hozzátenni közös nemzeti törekvéseinkhez.

Tisztelt Egyetemi Polgárok!

Új év, új kezdet, új lehetőségek, új feladatok, új remények egyénileg és közösségileg egyaránt.  Azt kívánom Önöknek, hogy legyenek sikeresek ebben az évben is!

Köszönöm a figyelmet!