Tisztelt Hölgyek és Urak! Tisztelt Államtitkár Úr!

A harmadik napon a legnehezebb megszólalni. Nyilván az a kérdés, hogy tud-e még az ember bármi újat mondani ahhoz képest, ami az elmúlt napokban már elhangzott. És hogyha csak a sajtótudósításokat figyelte az ember, nekem erre volt lehetőségem, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nagy lépés, hogy most már másodszor az üldözött keresztények ügyében Budapest és a Magyar Kormány szervezésében egy olyan konferenciára kerül sor, amely a világ egyik legnagyobb aktuális problémájára, a szabadság problémájára hívja fel a figyelmet.

Találkozásunk okát és indokát mindennél jobban jellemzi két számadat. Napjainkban 245 millió ember szenved el üldöztetést, negatív megkülönböztetést keresztény hite miatt – ők azok, akikről tudunk, akiket számon tartunk és akiket képviselnünk kell. Öt, a hitéért világszerte üldözött ember közül ma négy keresztény.

Önkéntelenül adódik a kérdés, miért nem ezzel kezdődik és végződik minden híradó a szabad világban? Túl azon, hogy ismerjük a nemzetközi médiát – a szenzációk természetrajzát, a kamerák és a mikrofonok előtt végbemenő lökdösődést, azt, hogy a hír ma nem feltétlenül annak a fontosságát mutatja, hanem, hogy bemutatható valamely esemény akként, hogy az közérdeklődésre tartson számot. Mégis azt kell, hogy mondjuk, hogy önmagában ez nem elegendő indok arra, hogy ilyen keveset hallunk az üldözött keresztyénekről.  

Politikát, amely nemcsak rövidtávon, hanem hosszú távon is sikeres – és mindenekelőtt az által sikeres, hogy az emberek valódi igényeire ad választ – az emberek valódi szabadságát és jogait biztosítja, csak valóságra lehet építeni. Nemcsak a saját érdekeinket kell jól azonosítani, hanem tekintettel kell lenni mind arra, ami befolyással van az életünkre, és jól kell megtalálnunk azokat eszközöket, amelyek elhozhatják a megoldást.

Amikor a keresztényüldözés ügyét Budapesten a nemzetközi nyilvánosság elé hozzuk, és minden erőnkkel képviselni akarjuk, mindent tényekre, jól dokumentált és ellenőrzött tényekre kell alapoznunk. Mi nemcsak riogathatunk arctalan fenyegetésekkel, hanem „sine ira et studio” kell bemutatnunk a tényeket, amelyek sajnos nyers valóságukban is át kell, hogy üssék a szabad világ társadalmainak ingerküszöbét.

Ennek megfelelően a konferencia fő témájaként kell tárgyalnunk arról a tudományos igényű munkáról, amellyel megismerhetjük a geopolitikai és vallásdiplomáciai összefüggéseket, és megtalálhatjuk közösen a megfelelő megoldásokat. Ahhoz, hogy a keresztényüldözés fokozati különbségeit, etno-kulturális hátterét, valamint a társadalom egészére térben és időben gyakorolt hatását megértsük, szükség van tájékozott, magasan képzett tudósok és szakemberek munkájára. Külön öröm számunkra, hogy itt, Magyarországon ebben a munkában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Migrációkutató Központ és más magyar egyetemi és „think tank” műhelyek is aktívan részt vesznek.

Az előrelépés érdekében nagyon fontos lenne, hogy a politikai színtű kapcsolattartás, válaszkeresés és megoldáskeresése mellett, nemzetközi szintéren a vallásüldözéssel, a keresztyénüldözéssel foglalkozó szervezetek, tudományos műhelyek közötti kapcsolat is kialakuljon. A társadalom minden rétegét meg kell és meg akarjuk szólítani, és minden kommunikációs eszköz bevonására ehhez szükség van. Ennek része a tanulmányok és kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala, tudományos vitáknak kialakítása és része az is, hogy a tudomány által megfogalmazott és meghatározott eredményekre a politika kíván megfelelő válaszokat adni.  Az a két jelentés, amelyet e néhány szó után adnak közre kollégáink, megérdemli mindannyiunk és az egész világ közvéleményének a figyelmét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A keresztényüldözés jelensége rendkívül súlyos problémája a kor egészének és mindazoknak, akik hisznek a szabad vallásgyakorlás jogában: egyszerre teszi lehetetlenné a békét a háború dúlta országokban és veszélyezteti mindazokat az alapokat, amelyekre a világ civilizációja és szabadsága felépült. A keresztények védelme ezért olyan ügy, amelyért érdemes harcolni és érdemes kiállni. Sőt! Ami ennél több morális kötelezettségünk is, a keresztényüldözésről beszélni, és az ellen erőnk és lehetőségeink szerint tenni. Ki kell állnunk a nemzetközi színtéren, és hallatni kell a hangunkat!

Az elmúlt években Magyarország igyekezett megtenni az első lépéseket. Nagyon köszönjük azoknak, akik velünk voltak ezeknél az első lépéseknél, és várunk mindenkit, aki úgy gondolja, hogy az ügy kellően fontos ahhoz, hogy csatlakozzon.  A Hungary Helps programja a helyismeretre épít. Ellentétben az eddigi nemzetközi segélyezési gyakorlattal, mi magunk visszük egészen a rászorulókig a segítséget. A nehéz helyzetben lévőknek kell megmondani, hogy mire van szükségük, és – amennyire lehet – legjobb, ha közvetlenül hozzájuk juttatjuk el a segítséget. Ezzel a tudással egész közösségek életének újraindításához tudunk hozzájárulni – nem csupán pénzzel, nem csupán a pénzek következtében létrejött fejlesztésekkel, iskolák helyreállításával, kórházak építésével, hanem azzal reménnyel is, hogy számíthatnak másokra.

Köszönöm, hogy eljöttek Budapestre, és részt vesznek ebben a munkában, megosztják a gondolataikat és tapasztalataikat. Meghívókként azzal is tisztában vagyunk, hogy ez ma a részvevők oldaláról is komoly áldozatvállalásnak minősül. Tudjuk, hogy ezzel a politikailag korrekt intellektuális köröktől a heccsajtóig komoly támadásoknak lesznek kitéve, és sokan Önök közül – akik ezt az ügyet képviselték – már eddig is elismerés helyett hátratételt és mellőzést voltak kénytelenek elszenvedni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A régi gondolat szerint a 18. század megdöntötte az egyházat, a 19. század megölte Istent – gondoljunk csak Nietzsche felkiáltására, miszerint „Isten halott, és mi öltük meg!” –, a 20. század pedig elpusztította az embert. Hosszasan sorolhatnánk a szovjet és a náci koncentrációs táborok vagy a maoista, kambodzsai és Csengery utcai mészárlások borzalmait és szörnyűségeit.

Kérdés, hogy a mi felelősségünk most már az, hogy mi lesz a 21. századdal, amelynek nemsokára a harmadik évtizedébe érkezünk meg? Lesz mód és alkalom arra, hogy megállítsuk a keresztényüldözés minden fajtáját? A véres népírtásokat éppen úgy, mint az – Európában egyre gyakoribb – diszkrimináció különböző formáját.

A sikerhez azonban megújulásra van szükség. Megújulásra a közéletben, megújulásra a tudományos életben, arra, hogy legyen erőnk, bátorságunk és bölcsességünk kiállni az üldözött keresztények mellett. Megújulásra az intellektuális életben – vissza kell térnünk a szabad párbeszédhez minden jóakaratú emberrel. Mindazokkal, akiknek fontos a kereszténység – és mindazokkal, akiknek fontosak az emberi jogok, a lelkiismereti szabadság – és úgy általánosságban: maga a szabadság.

Megújulásra van szükség hitéletünkben is. Régen halljuk, hogy Európa ma missziós terület, s hogy úgy tűnik, lépésről lépésre vágjuk el keresztény gyökereinket. Bár a földrész különböző területei között e tekintetben lényeges különbségek állnak fenn, mi egységesen hiszünk abban, hogy ez a folyamat nem megfordíthatatlan. Jól mutatja, hogy a 10 milliós Magyarország és a világon szétszóródott 15 milliós magyarság hangja messzire elhallatszott akkor, amikor az üldözött keresztények ügyét igyekeztük felkarolni. Örülünk ennek a visszahangnak, és köszönjük mindazoknak, akik reagáltak meghívásunkra, úgy gondolták, hogy az ügy kellően fontos ahhoz, hogy olyan közös platformot hozzunk létre, ami valódi segítséget nyújthat a világban szenvedő üldözött keresztények számára. Ám azt is tudjuk, hogy – Magyarországon van egy mondás – egy fecske nem csinál nyarat. Abban bízunk, hogy az a keresztény szolidaritás, amelyet most már a második konferencián láthattunk, és ami az elmúlt napokban megnyilvánult, amely elkötelezettséggel és komoly munkával is párosul, alkalmas lesz arra, hogy minél többek figyelmét felhívjuk erre a rendkívüli fenyegetésre. Minél többek figyelmét felhívjuk arra, hogy Európának, ha valóban a szabad világ morális felelősséggel rendelkező kontinensének gondolja magát, akkor ebben az ügyben tenni kell, ebben az ügyben hallatni kell hangját. Sokkal erősebben, sokkal hatékonyabb eszközökkel, mint ahogyan azt eddig tette.

Keresztényüldözés idején nem szabad felednünk: a vértanúk vére igen értékes. Méltóknak kell lennünk hozzájuk, és nem szabad hagynunk, hogy az ő áldozatuk veszendőbe menjen!

Ezért is nagyon köszönöm, hogy itt, vannak és még egyszer Isten hozta Önöket Budapesten! Vigyék jó hírét az országnak és fogjunk össze együtt annak érdekében, hogy keresztényüldözés ügyében a lehető leghatékonyabb lépéseket tudjuk megtenni! Keresztény közösségek védelmében szerte a világon komoly, ezen a konferencián messze túlmutató, de innen kiinduló lépéseket tehessünk.

Köszönöm szépen a figyelmet!